1. Válj jógagyakorlóvá – kezdj el jógázni, járj rendszeresen jógaórára, találd meg magadnak azt az oktatót vagy oktatókat, akinek érted a nyelvezetét, aki inspirál.

2. Válj megfigyelővé: tanulmányozd az órák menetét, a szekvenciák összeállítását, kezdd el az otthoni gyakorlásod felépítését, az oktatód és a megfelelő jógairodalom a segítségedre lesz.

3. Válassz mentoráló oktatót – olyat, aki tapasztalt és arra törekszik, hogy az önfegyelem mellett a legtöbbet kihozza belőled. A jóga útja rengeteget követel Tőled, de egyben annál gyümölcsözőbb, miközben szembenézel saját magaddal, egyben meg is pillantod a nehézségeken átívelő lehetőségeit és valahogy az életedben is egyre inkább rend lesz.

4. Légy része az IYENGAR jóga mentorprogramnak, mely képességeid szerint 1-3 évig eltarthat attól függően is, épp milyen életfázisban leledzel és mennyi időt, energiát tudsz a gyakorlásodra és a tanulmányaidra szánni.

5. A mentoráló oktatód ajánlására juss el életed első nemzetközi IYENGAR jógavizsgájára, ahol valóban a beléd került tudás számít csak, az viszont nagyon. Ha sikeresen veszed ezt a megmérettetést, akkor egyrészt egy óriási fellélegzésben lesz részed, büszke lehetsz majd eredményedre és ahogy mondani szoktuk, ekkor kezdődik el majd csak igazán a munka…folytatása.

Jógaoktatónak lenni nem hobbi, de nem is karrier-váltás, hanem egy olyan hivatás, mely során Te legalább annyit fejlődsz, mint tanítványaid. Szerénységre és további tanulásra, képzésre inspiráló hely, ahol csak előre van az irány.

Érdekel? Keress minket bátran és segítünk tájékozódni.

További információ:

https://amritajoga.hu/tanfolyamok/oktatoi-mentorprogram/

1. Félek, hogy nem leszek elég erős vagy rugalmas a jógához. Mit tehetek?

• A jóga nem arról szól, hogy már az elején tökéletesen teljesíts. Az erő és a rugalmasság fokozatosan fejlődik a rendszeres gyakorlás során. A legfontosabb az, hogy elfogadd saját határaidat és a saját tempódban haladj. A jóga egyéni út, pont az a legjobb és a legfontosabb, hogy mindenki a saját testének és képességeinek megfelelően gyakorolhat.

2. Kétségeim vannak a jógával kapcsolatban, hogy megbirkózom-e a kihívásokkal. Mit tegyek, ha nem sikerül egy ászana?

• A jóga nem arról szól, hogy mindent tökéletesen elvégezz, elfogadás és türelem szükséges a fejlődéshez. Ha nem sikerül egy ászana vagy technika, ne ess kétségbe. Figyelj a test jelzéseire, az oktató instrukcióira és koncentrálj a légzésedre.

3. Kényelmetlenül érzem magam, ha az órákon a nők többségben vannak. Mit tehetek, hogy komfortosabban érezzem magam?

• Fontos megértened, hogy a jóga mindenki számára nyitott és befogadó. Eredendően a jóga férfi műfaj volt, de mire átjutott a nyugati világba, elnőiesedett. Itt az ideje, hogy Ti, férfiak ismét a jógamatracra lépjetek és tegyetek az egészségetekért. Találkozz más férfi jógagyakorlónkkal, akikkel együtt gyakorolhatsz. Ne félj, nem vagy egyedül:)

4. Attól tartok, hogy kudarcot vallhatok vagy nem érem el az elvárt szintet. Mit tehetek, hogy kezeljem ezt a szorongást?

• A jógában a cél nem a versengés vagy az elvárt szint elérése. Koncentrálj a saját fejlődésedre és haladásodra. A legfontosabb, hogy élvezd a jógagyakorlást és kapcsolódj a testedhez és figyeld az elmédet. Igyekezz a jelen pillanatban maradni, a légzésre koncentrálni, és elfogadó módon közelíteni a gyakorláshoz.

5. Nem vagyok biztos benne, hogy a jóga nekem való. Miért érdemes a férfiaknak jógát gyakorolni?

• A jóga számos előnnyel járhat a férfiak számára. Segíthet a test erősítésében és rugalmasságának növelésében, a stressz és a szorongás csökkentésében, az egyensúly és a nyugalom megtalálásában. Emellett javítja az állóképességet, a koncentrációt és a teljesítményt. A jóga olyan gyakorlat, amely segíthet a testi és lelki egészség fenntartásában, valamint a mindennapi élet kihívásaival való megbirkózásban.

Fontos megértened, hogy a fenti félelmek természetesek, de a jóga egy olyan gyakorlást, életstílust és közösséget biztosít, amely maximálisan támogatja a személyes fejlődést és az önelfogadást.

Feje tetején a világ vagy csak én létezem furán ebben a világban?!

Kedves Blogom, ne haragudj, hogy ezer éve nem írtam, csak mostanában szóhoz sem jutok. Csupán két év telt el, de azóta újraosztották a lapokat odafentről. Csak úgy kapkodom a fejem. Előbb a covid miatt fagyott le részlegesen a szoftverem, most meg ez a borzalmas háború és annak beláthatatlan következményei nyomasztják a hétköznapjaimat. Két éve a jógastúdión aggódom, mindazok ellenére, hogy viszonylag jól átvészeltük az eddigi zivataros időket. DE fájdalmasan látjuk, hogy rengetegen eltűntek, főleg helyiek, budapestiek, akiknek akár útba is esnénk, olyanok, akiknek nem csak egy hétig jelentett sokat a jógamatracon való fejlődés, az egészségre, az egyensúlyra való fókuszálás. Legalábbis úgy hittük.
Fáj látni, hogy ilyen egyszerűen eldobható “termékké” vált mára egy önfejlesztő út. Szerencsére jönnek újabb lendületet vevők és talán a mostani kezdeti érdeklődés tartósabbnak is bizonyul, mint a korábbi kezdő titánok “mindenképp jövök jövő héten is” tovatűnése és igen, az is benne van a pakliban, hogy ez a műfaj valóban nem mindenkinek való.

Mert a változások egyszer csak tényleg elkezdenek történni, de ahhoz szisztematikus és rendszeres tevésre van szükség. Kitartásra, fegyelemre és felfedező, kutakodó lelkesedésre. Mert a jóga, ha nem törődsz vele, egyszer csak elengedi a kezed és eltűnik a csoda lehetősége. És akkor már végleg egyedül maradsz.

Tegnap szembejött velem egy “ValamilyenMásMozgásformárólSzóló” hirdetés. Szándékosan nem írom ki, hogy mi volt az, mert tényleg nem ez a lényeg. Egy pillanatra átsuhant rajtam valami. Több mint egy gondolat vagy mint egy érzés, inkább valamiféle bizonyosság volt arról, mit is jelentett nekem a jógagyakorlás az elmúlt 20 évben. Ha csak fizikai edzésben tartás lenne, rég nem csinálnám, hiszen a táncot sem azért szerettem, mert fitten tartott. Abban is benne volt a művészet átlényegítő ígérete, ahogy jógához is szorosan hozzátartozik, de mégis van még valami, ami talán az egész átalakulás szentsége, a hitben való megszilárdulás, annak táplálása. Valóban olyan ez, mint egy ima, egy belső tisztulás, önfeladás, önátadás anélkül, hogy erre egyébként “feliratkoznál”. Nehezen lehet ezt leírni úgy, hogy az ember a színtiszta spiritualitást próbálja megfogalmazni, ahogy mesterünk, B.K.S. Iyengar ezt az “Isten által alkotott vallásosságnak” hívta az ember alkotta vallással ellentétben.

És őszintén itt nyer értelmet az egész eddigi életutam: a művészetek gyakorlása (valamelyest a tánc és mindenképp a zene), a mozgás mindenkori imádata, egy általános iskolai légzéstechnika maradandó emléke, a Szent Ferenchez kapcsolódó középiskola, az angol nyelv elsajátításához való ragaszkodás (hiszen a mai napig ezen a nyelven tanulok és ez teszi lehetővé a házasságomat is) és az a tény, hogy még mindig itthon vagyok és tanítok is csak így nyer értelmet.

Talán mindez valamiféle pecsétet rak a mai napra, a mostani állapotokra, a létezés szükségességére. Valamiféle kapaszkodót nyújt, hogy semmi nem történik véletlenül, minden egy lépéssel visz előre sokszor anélkül, hogy látnánk a “célt”. Az út a legfontosabb és az út értelmében való hit. Anélkül nincs még egy lépés, anélkül nincs még egy nap.

Tenni a dolgunkat a legjobb tudásunk és szándékunk szerint.
Ma, holnap és azután.
Végül csak ez maradt.

Kedves olvasó. Találd meg Te is azt, ami hozzád szól és ha megtaláltad, öntözgesd naponta, hogy tartsa benned a lelket, hozzon derűt , kitartást és hitet, hogy értelemmel haladj a létezés hétköznapojaiban.

Jógázz. Lélegezz, Létezz.

Morfondírozom megint. Az úgy volt, hogy Karácsonyra hazaértünk Indiából és szuper hangversenyekre szóltak jegyeink. Többek között az Esszencia zenekar december 30-i koncertjére a felújított Zeneakadémián. S bár tanítás után igyekeztünk át a városon sebtiben, azért mégis időben érkeztünk, hogy egy frissítő ital és valami harapnivaló is beleférjen az estébe. A pultnál mosolygós arcok, csak én fagytam le a bécsi perec láttán, ami egymás tetején sorakozott egyesével becsomagolva…nejlonzacsiban. Ez most komoly, kérdeztem…muszáj – szólt a válasz.

Fogós, ravasz kérdés ebben a dzsungelben, amivé változott a hazai jógaélet. Na persze nem példátlanul, hiszen a „nyugathoz” képest még mindig nincs minden irányzat jelen Magyarországon, de lassan hozzuk a new yorki átlagot a minden sarkon három jógastúdióval.

Nehéz kérdés, mert ha kitalálod, hogy jógázni szeretnél, akkor kezdődik csak a java: hova menjek? Kihez?

CSÜTÖRTÖK reggel ismét. Egy hónap után megint a Szent Imre lépcsőin kúszom felfelé. Lelkesen vagy sem, muszájból, saját vállalásból. Jöhet a bal oldali muri. Ismét meg vagyok hatva a folyamatos kedvességtől, ahogy lépésről-lépésre közelebb kerülök a műtőhöz. Valahogy ismét a kora reggeli csoportban kötök ki, úgyhogy 8:30 körül már a kórház labirintusában követjük idegenvezetőnket az osztálytól fura mód messzire tervezett műtőhöz, bár legalább mozgunk egy kicsit a mozdulatlan fekvés előtt. Beöltözés, érzéstelenítés, vérnyomásmérés, majd eldől a műtéti sorrend. Ma reggel a bal szemek vannak túlnyomó többségben.

Körültekintően. Alapvetően azt gondolom, jógagyakorlóvá kell válnod. Ami azt jelenti, hogy évekkel ezelőtt elkezdtél érdeklődni a jóga iránt, kipróbáltál jógaórákat, irányzatokat, oktatókat és az évek során kezd kikristályosodni, melyik metódus érdekel igazán. Ha ez megvan, a következő lépés a metóduson belül találni egy olyan oktatóképzőt vagy mentoroktatót, akivel együtt tudsz dolgozni. Mert bár egy adott metódus ugyanarról szól (és szerencsés esetben indiai gyökerekkel rendelkezik, sőt, még jobb, ha élő metódusról van szó), az oktatók stílusban mégis különböznek egymástól, ami leginkább a személyiségek sokszínűségéből fakad.

Nem panaszkodom, van min dolgoznom nekem is és a két szemnek is minden nap. Na de micsoda felfedezéseket lehet tenni mindeközben, egy egész új világ tárul fel, nem csak a külsőre gondolok, hanem a belső érzékelésre, a belső folyamatokra.

Felállás:

• jobb szem -3-asra cserélődött, vadiúj, csillog-villog
• Bal szem egyelőre maradt -9 és felkészül a cserére

Látási opciók:

Szemtelenül ismerősök ezek a pózok, a megközelítés, a tempó. Gyakorlok. Sőt, mivel már a műtét után délelőtt 11-re hazaértem a kórházból, délután lett erőm megtalálni a hengerpárnát, a széket és a takarókat. Az ilyen eü kondícióknál két iránymutatás van: egy jóval tapasztaltabb oktató iránymutatásai Iyengar terápiás tudása alapján, a másik pedig a józanész. Az előbbit ismét Stephanie Quirktől kaptam, a másikból meg még akad ennyi idősen is. 3 év után meg pláne. SQ egy édes kis sztorit is mellékelt magáról a mesterről, aki szintén átesett szürkehályog műtéten idősebb korában. Egy nap szobafogság után átsétált az intézetbe, felkötötte a fejére a bandázst és egy jót gyakorolt…ahogyan szokott, de belőle csak egy van.

Nemrég még a Balaton türkizes ragyogása  kápráztatta a szememet, tegnapelőtt meg a pupillatágító+érzéstelenítő+műtőlámpa kombó. A horizontális lét megannyi árnyalatai. A szürkehályog műtét elkerülhetetlen egy retinaleválás után. 3 évig versenyt futottunk az idővel, igyekeztünk kitolni az újabb beavatkozást, hogy addig is fejlődjön a technológia, esetleg változzon a támogatás. A 3 év egyébként dobogós helyezés, csakúgy, mint a műtéthez szükséges makulátlan labor és EKG lelet. Lehetetlen elvonni a jóga hatását mindezekben, bár konkrét bizonyításra nyilván nincs lehetőség.