Répássy Erika

Eljött az idő, hogy írjak valamit a zenével való kapcsolatomról, és hogy miért álltam ismét mikrofon elé.

A kezdés a családi vénából indult, anyai ágról a Járdányi család mentén számos kitűnő zenész és zeneszerző gazdagítja a művészeti életet itthon és külföldön. Édesanyám énektanár, s noha nem igazán tanította ezt a tárgyat, mégis belénk ivódott a zene szeretete már kiskorunktól kezdve. Aztán jött a zenei általános iskola, majd a gimnáziumi énekkar néhány külföldi megmérettetéssel.

1993-ban Garay Attila magántanítványaként kezdtem ismerkedni a jazz műfajával és nagyon gyorsan egy jazz zenekarral is elkezdtem énekelni, ahol olyan kiváló zenészekkel játszhattam együtt teljesen zöldfülűként, mint Birta Miklós, Glaser Péter, Berdisz Tamás. 1994-ben felvételt nyertem a Zeneművészeti Főiskola Jazz ének szakára, amit azonban másfél év után otthagytam és elmentem közgazdaságtant tanulni, hogy legyen egy olyan szakmám, amiből majd meg tudok élni. Bár akkor viszonylag dübörgött a szekér, rendszeresen vokáloztam több ismert pop és rock együttesnél, mint a Ladánybene 27, Kimnowak, Póka Egon, Takáts Tamás és a Dirty Blues Band, L’art pour l’art Társulat, stb. Mellette futott még a Külkereskedelmi Főiskola és a rendszeres idegenvezetés Nagy-Britanniában.

Aztán egyszer csak elég volt és irodába vágytam tisztességes fizetéssel, az éneklés pedig háttérbe szorult. Ekkor kaptam külföldi kiküldetést, Londonban egy év alatt nem tudtam hozzáfogni az énekléshez, Írországban pedig a jazz helyett a rock uralkodott és a jóga mellett egyre kevésbé vágytam késő esti programokra, zajos társaságra, alkoholra, stb. Így 9 év teljes csendes pihenő után, amikor még a fürdőszobában sem énekeltem, egyszer csak ismét előbújt a zene és 2013. tavasza óta már a mikrofon elé is állok alkalmanként két kitűnő zenésszel, Káldi Tamással és Lindner Gyulával, akiknek szintén a szívük csücske a jazz és akiknek szintén van polgári foglalkozása, így tényleg “élményzenélünk”. 2014. januárja óta ismét tanultam egy kicsit, méghozzá Winand Gábortól, aki anno szintén Garay tanítvány volt és akitől rengeteg inspirációt és iránymutatást kaptam.

És miért a jazz? Mert izgalmas, változatos, improvizatív, olyan, amilyen abban a pillanatban és azon helyen létre tud jönni.

A fentiek óta megint eltelt két év. De majd lesz egy új fejezet ismét a zenével, a zenében, érzem, érik, aztán majd megint megmutatkozik…most 2016 van:)

BREAKING! Úgy néz ki, a 2023-as év az áttörés éve lesz. Nem csak az életkorom fél évszázadossá válása miatt, idén ismét a mikrofon elé állok és talán életemben először minden kifejezésre kerül, ami az eltelt 5 évtizedben történt. Zenésztársaim ezúttal két régi jazztanszakos osztálytársam: Szalay Gábor (gitár) és Valastyán Tamás (gitár).

MENTSD EL a naptáradba: 2023. május 9. kedd IF CAFÉ