INDIA 2019.

December 5-7. csütörtök-szombatPunearrival

A Zút

Összeszámoltam, végül kb. 27 órán át voltunk úton, egy részét nem önszántunkból. Csütörtök kora reggel összeszedtem a fiúkat és kinyargaltunk a reptérhez közeli parkolóba. Minden flottul ment: check-in, biztonsági ellenőrzés, reggeli. Ahogy ránéztem az info táblára, kiírták a 25 peres késést. A gép sehol, állítólag ítéletidő van Frankfurtban és Münchenben sem sokkal jobb a helyzet. Egy francia sztrájkról is olvastunk a hírekben. Lassan begördült a gép, akkorra már 50 peres volt az előirányzott késés, amiből végül vagy másfél óra lett. Ha nem lett volna vastag köd, talán láthattuk volna a mumbai járat felszállását, amíg körözünk München felett. Info pult, re-routing. Valahogy Münchenben normálisabban álltak a témához: míg Budapesten egy new yorki átszállást is szóba jött (???), addig kérésünkre Münchenben Púnéig szállítottak, hogy legalább megspóroljuk a 3 óra kocsikázást a két város között. Sok választásunk nem volt, mivel időben oda akartunk érni, bevállaltuk az extra távolságot és végül a München-Koppenhága-Dehli-Púne kör mellett döntöttünk a 24 órás müncheni raboskodás helyett. Az úton amúgy minden rendben volt, bár a nagyobb lábtér székek karfái olyan kevés helyet engedélyeztek, hogy szinte „vigyázülésben” ájultunk el vacsora után, a helyi járaton pedig egy miniszter is utazott, úgyhogy Púnéban temérdek fegyveres katona várta a kiszálló utasokat (is), aminek nem igazán tudtuk, hogy örüljünk-e vagy sem. Innen már egyszerű volt a képlet: taxiba be és irány a szállás, ahol már vártak külföldi barátaink és végre nevetve költhettük el első vacsoránkat a Vaishali műintézményében. Az alvással nem volt gond és ma már friss(ebb)en kerestük a helyszínt a kiismerhetetlen helyi közlekedésben.

Az első nap izgatottsága mindenkire átragadt. Abhijata kezdte a köszöntéssel a programot és köszönte meg mindannyiunk munkáját a szövetségekben, a vizsgáztatások során. Szó volt a vizsgáztatások hierarchiájáról, azok feszültségéről, a félelemről, amit generál, szó volt a tanár-tanítvány kapcsolatról, a vizsgáztatások gyakorlati fontosságáról és a változtatások szükségességéről. Ebéd után beszélgettünk a szövetségekben zajló folyamatokról, esetleges problémákról, megoldási javaslatok is elhangzottak. Szó volt pl. Kínáról, ahol több okból kifolyólag 1300 ember vár vizsgákra. Mindannyian üres és mégis kalkulatív fejjel érkeztünk, vajon miről szól majd ez a hét, vajon ők már tudják, mit szeretnének változtatni, vajon tényleg érdekli őket a véleményünk? Tényleg együtt formáljuk az IYENGAR jóga jövőjét világszerte?

Prashant esti órája zárta a napot, aki beszélt apja munkásságáról, hogy pl. a Light on Yoga könyv azoknak íródott, akiknek nincs tanáruk, agy rossz tanár alternatívájaként is jól működik, a tréning és az edukáció közti különbségről és az ászanák minőségi változatosságáról életkor vagy állapot szerint. Alapvetően baráti a hangulat és a brainstorming hivatalosan is elkezdődött közel 200 haladó gyakorlóval/mentorálóval és vizsgáztatóval, a gyakorló órán kb. 400-an lehettünk és az indiai senior oktatók is jelen vannak az egészen. Igazi családi összejövetel:) Várjuk a folytatást.

%d bloggers like this: