sardines-in-canKét hete volt, de most jött ki belőlem. Mert hetekig azon gondolkoztam, talán lassan olyan panaszkodó nyanyává kezdek tán válni, mint akiken 20 éve kacagtunk, avagy tényleg hangot tudok és akarok adni nem tetszésemnek. Őszintén szólva egyre több gátlástalan helyzet háborít fel lépten-nyomon. Nem gondolnám, hogy van hatása, mert a nyári „villanyvezetéket találtam a dobozos jégkrémben” sztori után sem érkezett meg a beígért kompenzációs csomag.

Read More…

Advertisements
Posted by: Erika Repassy | October 9, 2017

A XXI. század technikai csodái

Nagyon érződik, hogy hazafelé húzok, ezért megint kikívánkozik belőlem valami. Ezúttal a technológiai csodákról lesz szó. section-hero-background

Red eye flightnak nevezik azokat a járatokat, amik hajnalban (éjfél körül) indulnak a nyugati partról és kora reggel landolnak a keletin, hogy utána frissen kezdhesd a napodat. Így aztán este 10:30 körül kiestünk SF repterére, leesett az állunk, hogy akkora forgalom volt a terminálok körül, mint egész nap Ferihegyen összesen. Vagy egy hét alatt összesen. Bent ennek valamiért már nyomát se láttuk – olyannyira, hogy semmi, de semmi nem volt nyitva a terminálon, még egy kávézó sem, SEMMI.

Read More…

Posted by: Erika Repassy | October 8, 2017

Nem írtam útinaplót…

…mert így hozta az élet. Szabadságon volt a tollam és úgy gondoltam, a „social media” 20171007_151747_resizedhálójából valamelyest kiveszem magamat/magunkat. Aztán eszembe jutott, hogy egyszerűbb, ha szemelvényeket írok olyan dolgokról, amik valamiért megfogtak, elgondolkodtattak – bőven a teljesség igénye nélkül.

New YorkRead More…

Posted by: Erika Repassy | November 29, 2016

Az elengedés művészete – avagy az élet hullámvasútján

Lassan itt az id192859-i-m-letting-goő visszatekinteni az évre. A héten már december van és mondjuk nem annyira a Mikulást várom, de azért megérint az adventi készülődés ideje. Sötét van, lámpásokkal, forróságos italokkal próbálunk összekucorodni és kikerülni az észveszejtő év végi hajrából. Fura év volt az idei, tele váratlan fordulatokkal. Ahhoz, hogy bekerüljenek dolgok az életedbe, el kell engedni a haszontalanokat. Vagy elengednek ők. Vagy a Gondviselés. Ahhoz, hogy egy új struktúra alakuljon ki, a réginek össze kell dőlnie. És mindezt méltósággal, hittel kell kezelni, hogy minden a legjobb irányban halad.

Read More…

Posted by: Erika Repassy | September 20, 2016

Afterlife – avagy re-visiting

fullsizerenderVisszatértem. Mint Bridget Jones. Kicsit bölcsebben (???) és reményteljesen. Egy hónapja tanítok, ami talán a legnagyobb kihívás. Otthon még csak elvagyok az immáron teljes látásommal és a hidegfrontra sajgó szememmel, de tanítás közben megállni, hogy ne vigyen el a hév és az ászanák iránti bensőséges kapcsolat…hmmm…. Követem az orvos utasításait: kezdem visszavenni a szokásos tevékenységeimet. Fokozatos terhelés – anyukám hüledezését hallom: “Te, ez az orvos azért megismert valamennyire?!” Munkavégzés. Hááááát nálam az dömpingszerű 200%-os fordulatszám. Tanulom a kiegyenlített munkát, de az osztályzatot azért inkább teszem publikussá. Az a jó, hogy ha nem akarok dolgozni, akkor “csak” kétszer annyi ötlet jut eszembe, mert van időm. Ha dolgozom, akkor meg egyik hozza a másikat. Ergo: 22-es csapdája, ahol a fogoly és a fogva tartó egy és ugyanaz.
Read More…

Posted by: Erika Repassy | August 30, 2016

Bakancslista helyett kreditlista

DSC_0365Eltűnt. Ma reggel már nem kelt fel velem. Az első éjszaka, amit normálisan, párnákon töltöttem és ahol végül hason fekve találtam nyugalomra. És most már minden érhet, csak a kontaktlencse nem úgy novemberig. A hidegfront érkezésére sajog. Jóban leszünk, csak tapadjon és még egyszer ne akarjon világot látni így. Majd inkább viszem magammal, ahogy eddig is.

Akiknek óriási köszönet és hála jár:

Read More…

Posted by: Erika Repassy | August 26, 2016

Bye-bye bubble – buborék búcsú

PurpleBubbleLassan eljön a nap és visszatér a buborékmentes lét. Napról napra zsugorodik, minden reggel farkasszemet nézünk és emlékeztetjük egymást létezésünk értelmére. Neki mennie kell, nekem maradnom. Csendben, nyugodtan, higgadtan. Gyakorlom. Gyakoroltatták. Néha megy. Néha nem.
Az orvosi kontrollok nagyon széles mosolyokkal, biztatással, emberséggel, törődéssel és maximális professzionalizmussal telnek. Voltam bent kétszer imördzsönszi módon és egy órán belül látott orvos és persze, szerencsére semmi gond nem volt a szemmel. Telefonszámokat cseréltünk, hogy tudjunk konzultálni szem és jógaügyben. Read More…

Posted by: Erika Repassy | August 15, 2016

Türelemjáték

Türelemjáték. MKulcstarto-turelemjatek.previewint tegnap a bronzmeccse. Egyik pont ide, a másik oda, a végét meg rezzenéstelen arccal lehet megmenteni. Érem járt érte. Büszke vagyok ezekre a sportolókra, a kitartásukra, az elszántságukra és a pszichés erejükre. Most legalább van időm nézni:)
Türelemjáték, amikor 740-kor a 30-as sorszámot tépem le a kontrollra és közben azon tűnődöm, hogy a főorvos ennyi beteg után nekiiramodik a műtőnek és “lehúz” pár műtétet levezetésképp. Read More…

Posted by: Erika Repassy | August 9, 2016

Kontroll 3.0

Ez a Szentimre rendben van. Ismét voltam kontrollon, ezúttal a főorvosnál, Dr. Ferencz Máriánál. Akárhányszor bemegyek, valami pozitív élmény talál meg. Mondjuk alapból megkapom, hSuptaogy nagyon fiatal vagyok (?) – hát a sok szürkehályogos között egyébként tényleg – meg hogy nagyon okosan irgalmatlanul gyorsan behúztam anno a kórházba. Ma pont három hete. Az orvosok, nővérek hatékonysága, kedvessége és törődése bőven felülírja a bejárós rendelő mellékhelyiségének hétfő hajnali kosz-szintjét – amin el is tűnődtem, hogy ha ez hétfőn 730-kor ilyen koszos, akkor vajon mikor takarítják? Pénteken biztos nem és hétfő reggel sem. Vagy csak heti egyszer? Na mindegy. Még jó, hogy nem látok tökéletesen. Egyelőre. Sorszám, pupillatágítás, várakozás, főorvos, kontroll, kakóscsiga, otthon. Read More…

Posted by: Erika Repassy | August 3, 2016

Éjszakák és nappalok

Hosszúak. Évek óta most érzem megint, hogy van időm. Gyakorlatilag bármire. Ebből levonom mindazt, amiket nem csinálhatok, és akkor ez az idő megtriplázódik.
Talán 2006 óta nem volt ennyi időm, amikor otthagytam Írországot és beleugrottam a semmibe New Yorkban. Szabadon választott szabadesés volt és nehezen tudtam mit kezdeni vele. Akkor a nyirokkeringésem hibernálódott és alig vártam, hogy visszatérjek Európába. Most itt vagyok és nem is vágyom sehova. Még Budapestre sem. Ez nem szabadon választott, max tudat alatt, de az meg a tudat alatt lakozik, lehet mélyre ásni – na ez szabadon választott. Read More…

Older Posts »

Categories