Posted by: Erika Repassy | September 20, 2016

Afterlife – avagy re-visiting

fullsizerenderVisszatértem. Mint Bridget Jones. Kicsit bölcsebben (???) és reményteljesen. Egy hónapja tanítok, ami talán a legnagyobb kihívás. Otthon még csak elvagyok az immáron teljes látásommal és a hidegfrontra sajgó szememmel, de tanítás közben megállni, hogy ne vigyen el a hév és az ászanák iránti bensőséges kapcsolat…hmmm…. Követem az orvos utasításait: kezdem visszavenni a szokásos tevékenységeimet. Fokozatos terhelés – anyukám hüledezését hallom: “Te, ez az orvos azért megismert valamennyire?!” Munkavégzés. Hááááát nálam az dömpingszerű 200%-os fordulatszám. Tanulom a kiegyenlített munkát, de az osztályzatot azért inkább teszem publikussá. Az a jó, hogy ha nem akarok dolgozni, akkor “csak” kétszer annyi ötlet jut eszembe, mert van időm. Ha dolgozom, akkor meg egyik hozza a másikat. Ergo: 22-es csapdája, ahol a fogoly és a fogva tartó egy és ugyanaz.
Read More…

Posted by: Erika Repassy | August 30, 2016

Bakancslista helyett kreditlista

DSC_0365Eltűnt. Ma reggel már nem kelt fel velem. Az első éjszaka, amit normálisan, párnákon töltöttem és ahol végül hason fekve találtam nyugalomra. És most már minden érhet, csak a kontaktlencse nem úgy novemberig. A hidegfront érkezésére sajog. Jóban leszünk, csak tapadjon és még egyszer ne akarjon világot látni így. Majd inkább viszem magammal, ahogy eddig is.

Akiknek óriási köszönet és hála jár:

Read More…

Posted by: Erika Repassy | August 26, 2016

Bye-bye bubble – buborék búcsú

PurpleBubbleLassan eljön a nap és visszatér a buborékmentes lét. Napról napra zsugorodik, minden reggel farkasszemet nézünk és emlékeztetjük egymást létezésünk értelmére. Neki mennie kell, nekem maradnom. Csendben, nyugodtan, higgadtan. Gyakorlom. Gyakoroltatták. Néha megy. Néha nem.
Az orvosi kontrollok nagyon széles mosolyokkal, biztatással, emberséggel, törődéssel és maximális professzionalizmussal telnek. Voltam bent kétszer imördzsönszi módon és egy órán belül látott orvos és persze, szerencsére semmi gond nem volt a szemmel. Telefonszámokat cseréltünk, hogy tudjunk konzultálni szem és jógaügyben. Read More…

Posted by: Erika Repassy | August 15, 2016

Türelemjáték

Türelemjáték. MKulcstarto-turelemjatek.previewint tegnap a bronzmeccse. Egyik pont ide, a másik oda, a végét meg rezzenéstelen arccal lehet megmenteni. Érem járt érte. Büszke vagyok ezekre a sportolókra, a kitartásukra, az elszántságukra és a pszichés erejükre. Most legalább van időm nézni:)
Türelemjáték, amikor 740-kor a 30-as sorszámot tépem le a kontrollra és közben azon tűnődöm, hogy a főorvos ennyi beteg után nekiiramodik a műtőnek és “lehúz” pár műtétet levezetésképp. Read More…

Posted by: Erika Repassy | August 9, 2016

Kontroll 3.0

Ez a Szentimre rendben van. Ismét voltam kontrollon, ezúttal a főorvosnál, Dr. Ferencz Máriánál. Akárhányszor bemegyek, valami pozitív élmény talál meg. Mondjuk alapból megkapom, hSuptaogy nagyon fiatal vagyok (?) – hát a sok szürkehályogos között egyébként tényleg – meg hogy nagyon okosan irgalmatlanul gyorsan behúztam anno a kórházba. Ma pont három hete. Az orvosok, nővérek hatékonysága, kedvessége és törődése bőven felülírja a bejárós rendelő mellékhelyiségének hétfő hajnali kosz-szintjét – amin el is tűnődtem, hogy ha ez hétfőn 730-kor ilyen koszos, akkor vajon mikor takarítják? Pénteken biztos nem és hétfő reggel sem. Vagy csak heti egyszer? Na mindegy. Még jó, hogy nem látok tökéletesen. Egyelőre. Sorszám, pupillatágítás, várakozás, főorvos, kontroll, kakóscsiga, otthon. Read More…

Posted by: Erika Repassy | August 3, 2016

Éjszakák és nappalok

Hosszúak. Évek óta most érzem megint, hogy van időm. Gyakorlatilag bármire. Ebből levonom mindazt, amiket nem csinálhatok, és akkor ez az idő megtriplázódik.
Talán 2006 óta nem volt ennyi időm, amikor otthagytam Írországot és beleugrottam a semmibe New Yorkban. Szabadon választott szabadesés volt és nehezen tudtam mit kezdeni vele. Akkor a nyirokkeringésem hibernálódott és alig vártam, hogy visszatérjek Európába. Most itt vagyok és nem is vágyom sehova. Még Budapestre sem. Ez nem szabadon választott, max tudat alatt, de az meg a tudat alatt lakozik, lehet mélyre ásni – na ez szabadon választott. Read More…

Posted by: Erika Repassy | July 31, 2016

Létezés

sky01Telnek a hétköznapok, főleg Biatorbágyon, csak a kontrollokra megyek be a városba (pl. holnap). A családnak köszönhetően lekerült minden teher a vállamról, az utóbbi napokban már főztem is, többnyire sikerül kicsit mindent melléöntenem, ez így izgalmas, nagy baleset nem történt és még az összes ujjam is a helyén van. A síkokat továbbra is 3D-ben látom, a konyhát meg 2D-ben🙂
Read More…

Posted by: Erika Repassy | July 28, 2016

Szemrevételezéseim

eye-anatomy

Nahát képzeljétek el, azért volt egy-két kalandos dolgom mostanában.
Az egyik még a kórházban, ahol a kötelező EKG-n is átestem, valamikor a kétségbeesős első estén. Rám rakták a cuppanós cuccokat és beindították a motort. Azzal foglalatoskodtam, hogy miként változnak a bipbipek normálisan illetve tudatos kilégzéssel és persze lassabbak lettek az utóbbinál, de mihelyst tudatvillanásom alakult ki a műtét gondolata kapcsán, jelentősen felgyorsultak a monoton jelek. Háromszor is ki kellett nyomtatni az eredményt, gondolom, talán ez fura képet festhetett egy betegről, meg az is lehet, hogy nem. Read More…

Posted by: Erika Repassy | July 26, 2016

Az aranyhal-lét

goldfish_by_zsoltkosa-d391lu1Buborék. Ennyit látok. Egy bazi nagy buborékot. Ami remeg, rezeg, mozog, úszik, ahogy az egy buboréknak dolga. A műtét tehát sikerült. Minden elhangzott szóra figyeltem, nehogy legyen egy „jaj, na az ott…meg még ez is” kifejezés a fejem felett. De nem volt. A spártai első nap után a reggel ismét vizsgálattal kezdődött, már régen nincsenek formális vizitek, csak folyosói sorbanülés, sokszereplős látásvizsgálat az elmaradhatatlan pupillatágító cseppek után. Read More…

Posted by: Erika Repassy | July 25, 2016

RetinaTovaTűnés

UpavsitaKórházasanaMegkísérlem a blogírást. Blogírni akkor szoktam, ha van miről. Vagy még akkor se sokszor. Mostanában lenne bőven miről, a januárban-februárban még csendesnek látszódó év alapjaiban borult fel – ami nem baj, mert emergency-ben elég jó vagyok, de azért ami sok, abból elég.
Kevin is úgy döntött, hogy az elmúlt hónapok mindenségét feldolgozandó itthon marad nyárra – történetünkben először, hogy nyugizzunk, nyaraljunk, napozzunk, stb. Újrakalkulálás, újrakalkulálás, újrakalkulálás… Read More…

Older Posts »

Categories