Fordítások

Invocation to Patanjali

Yogena cittasya padena vacam

Malam sarirasya ca vaidyakena

Yopakarottam pravaram muninam

Patanjalim pranjaliranato’smi

Abahu purusakaram

Sankha cakrasi dharinam

Sahasra sirasam svetam

Pranamami patanjalim

Aki a tudat szennyeződéseire a jógát, a beszéd torzulásaira a nyelvtant és a test betegségeire a gyógyítást adományozta, őt, a bölcsek legkiválóbbikát, Patanydzsalit köszöntöm, összetett kézzel meghajolva. A felsőtestében emberalakú, kagylóhéjat, kereket és kardot tartó, ezerfejű fehér kígyóval ékes Patanydzsali előtt leborulok.

Trayambakam

Trayambakam yajamahe
Sugandhim pushtivardhanam
Urvarukamiva bandhanat
Mryityor mukshiya mamritat

I worship the three-eyed Lord Shiva,
who is full of sweet fragrances and nourishes all beings.
May he liberate me from the bondage,
as the cucumber is severed from the vine.

Letérdelek a háromszemű Síva Úr előtt,

Aki édes illatokkal teli és táplál minden élőlényt.

Szabadítson meg engem a köteléktől, mint ahogy az uborka elválik a szárától.

Gurubrahma Guruvisnu

Gurudevo Maheshvarah!!

Gurusakshat Param Brahma

Tasmai Shri Guraveh Namah!!

Guru is verily Lord Brahma

Guru is verily Lord Vishnu

Guru is verily Lord Shiva!!

Guru is indeed the Supreme

To him I bow!!

Guru az igazi Brahma, Guru az igazi Visnu

Guru az igazi Síva. Guru valóban a leghatalmasabb,

aki előtt meghajolok.

A jóga tanulása és tanítása

Szerző: Kirsten Agar Ward

Ezt a kétrészes cikket a 2010. decemberi púnai látogatás és a Prashanttal történt további beszélgetések inspirálták.

A tanulás és tanítás körüli témákat térképezi fel. Fennáll az a veszély, hogy megragadunk egy alapszinten és nem ragadjuk meg igazán, hogy mi is a jóga tanulása. Ismerhetünk számtalan biomechanikai pontot (amiket általában másod- vagy harmadkézből szedünk fel), pl. hogyan igazítsunk, de meg kell, hogy értsük, hogy a jóga tanulása és tanítása ennél sokkal több, ez a lényünk minden szintű megművelésének folyamata, nem csak a testé. Tehát nem szabad, hogy tanulásunkkal és tanításunkkal megragadjunk az alapszinten. Tovább kell menjünk, nem pedig elájulnunk attól, hogy mit „tudunk”, gratulálva magunknak, hogy milyen messzire jutottunk – ezen az úton leledzik az arrogancia és a stagnálás.

1. rész – Tanulás

Mi a tanulás és hogyan végezzük?

A tanulás kezdeti szakasza, hogy megtanuljuk, hogyan cselekedjünk, így órára járunk, hogy gyakoroljuk a tevést. Ezen az alapozó szinten etetésre van szükségünk, hogy elkezdjük valahol, ezért az helyes, hogy az oktató különböző biomechanikai instrukciókat ad, mint pl. emeld fel ez, nyomd azt, forgasd itt, nyújtsd ki ott, stb. Ennek következményeként úgy gondolhatjuk – tévesen -, hogy a tanulás a különböző pontok magunkba szívását jelenti, ennek megfelelően egy egyre hosszabb listát tudhatunk magunkénak, amin az „ismert” (általában másod vagy harmadkézből szerzett) technikai pontok szerepelnek, főleg, ha haladóként egyre könnyedebben tudjuk kivitelezni azokat. S bár ezek a pontok egyre inkább összekapcsolódnak és tekervényesebbé válnak, ez még mindig csak a cselekvés tanulása, még ha egy fokkal szofisztikáltabb módon, a tanulás folytonosságának még mindig alapozó szintjén. Más szóval a tanulás a kezdeti szakaszon túl nem csupán a mástól kapott információ memorizálása és alkalmazása.

Igazából az igazi tanulás akkor kezdődik, amikor elkezdjük magunkat feltérképezni, amikor alkalmazzuk és általánosítjuk mindazt, amit kezdünk felfogni egy dologgal kapcsolatban, pl. hogy egy technikai pontot szélesebben is alkalmazhatunk, mint amire azt konkrétan mondták, hogy feltárjuk az ászanák közötti kapcsolódási pontokat és hogy magunknak fedezzünk fel. A saját tapasztalatunkból kell, hogy csírázzon. A pontok alkalmazása és általánosítása helyett a tanulmányozás és felfedezés alkalmazása és általánosítása felé kell elmozdulnunk, messze túl a biomechanikain, ami felé – ha szerencsések vagyunk -tanáraink is irányítanak. Más szóval az igazi tanulási kultúra felé, azon is túl a jóga tanulmányozása felé.

A tanulmányozás (study) szót óvatosan használom, nem a hagyományos értelemben, ami elég általánossá vált – hallani lehet, hogy „20 éve tanulom a jógát” ami azt jelenti, hogy „20 éve járok heti egyszer vagy kétszer órára (és alig tulajdonítottam egy pillanatnyi gondolatot a jógának két óra közt)”; ez nyilvánvalóan NEM tanulmányozás! Ez az idő-beállítódású mentalitás a cél mellé lő, semmire se jutunk a jóga terén, ha csak fizikailag megjelenünk! Lehetséges, hogy valaki évtizedekig látogat órákat, de semmit sem tanul, vagy csak biomechanikai pontokat sajátít el.

Függetlenség

A tanulás és a tanulmányozás során arra készülünk, hogy függetlenné váljunk. Nem abban az értelemben, hogy ne függjünk másoktól (csalódással teli, hiszen sosem lehetünk másoktól teljesen függetlenek, a kölcsönös függőség realitás) hanem abban a bizonyos értelemben, hogy a saját magunktól való igazi függőségünkre jöjjünk rá (ami különbözik az ’én’-től vagy ’engem’-től). Idővel az egyén egyre kevésbé függ az oktató etetésétől, de a tanár megmarad, hogy egyre finomabban vezessen. Tehát Guruji, Geetaji és Prashantji tanításán keresztül segít, hogy fegyelmezze és rendszerezze a gondolkozásunkat és a megközelítésünket, hogy közelebb jussunk a jógához. Így a tanítás a tanulás érméjének a másik oldala; tanítanunk kell magunkat, még ha másokat nem is akarunk oktatni.

A tanulási folyamat mentén való haladás

Természetesen lesznek egyéni különbségek a tanulási folyamat mentén való haladásban, de általában véve fokozatos lesz. Ez egy olyan folyamat, aminek során – az oktató útmutatásával – egyre tudatába kerülünk lehetőségeinknek, egyre jobban elmerülünk benne, egyre rendezettebbé válunk a megközelítésünkben, kifejlesztjük megértésünket, egyre érzékenyebbé és fegyelmezettebbé válunk és a megkülönböztető képességünk fejlődik, ahogy a jógikus kultúra egyre jobban belénk ivódik. Ez a folyamat messze túlmegy a biomechanikai pontok gyűjtésén és z előadáson. A jóga egy transzformatív „tegyük helyre” folyamat, nem csak fizikailag, hanem a megtestesülésünk minden aspektusában olyannyira, hogy az Én feltárul. Erre kell irányítanunk az intellektusunkat és kérdőre kell vonnunk, hogy a vállalkozásunk megfelel-e ennek a leírásnak. Elmondhatjuk őszintén, hogy „20 éve tanulok jógázni?” Megfelelünk a tanuló minőségnek, nemhogy tanítványnak?

Néhány iránymutató a tanuláshoz

Kell, hogy akarjunk tanulni és kell, hogy megműveljük magunkban a tanulás képességét. Órán taníthatónak kell tennünk magunkat; ha arrogánsak vagyunk, önelégültek, figyelmetlenek, nemtörődömök, feledékenyek, akkor nem vagyunk taníthatóak, függetlenül attól, hogy az oktató mennyire jó.

Egyre inkább folyamat-, semmint cél-orientálttá kell válnunk abban az értelemben, hogy bele kell merülnünk a folyamatba, mintsem hogy egyre nehezebb pózokat tudjunk „csinálni” (habár a célorientáltság szükséges ahhoz, hogy a jóga igazi célját tartsuk az elménkben). A folyamat nyomozó jellegű, mely magában foglalja az érzékenységünk és tudatunk fejlesztését, és természetesen a rengeteg gyakorlást. Ahhoz, hogy jól tanuljunk, jól kell gyakorolnunk.

Az elején azért gyakorlunk, hogy az órán tanultakat jobban tudjuk végezni, hogy megszilárdítsuk a pontokat, stb. De túl kell mennünk azon a specifikus tartalmon, miszerint az órákon és a kutatásunkban megjelenő metodikát alkalmazzuk annak érdekében, hogy igazán el kezdjünk tanulmányozni, hogy végre saját magunknak is rájöjjünk dolgokra. Aktívan kell foglalkoznunk vele, nem pedig eszetlenül ismételni és beleragadni. A tanárunk talán tanított valamit a belső boka és a belső térd kapcsolatáról egy bizonyos ászanában, de nem szabad itt megállnunk, hogy ezt az egy információt belevéssük a tudatunkba. Vajon mi történik ezzel a kapcsolattal más ászanákban? Mi van a többi, számtalan kapcsolattal a belső boka és más testrészék között? És az elme állapotára és a légzésre gyakorolt hatás? Hogyan lehet segítségül hívni a légzést és az elmét? Vagy mi van azzal, hogy hogyan kell megközelítenem, ha ilyen vagy olyan állapotban vagyok – fáradt test, fáradt elme, betegség, érzelmi zavar, meleg, hideg, stb.(nem szabad a tanárhoz szaladnunk, hogy tegyen minket helyre; magunknak kell megoldanunk, ez fogja mélyíteni a megértésünket és segít létrehozni egy olyan folyamatot, ahol nyomozhatunk és jobban tanulunk). A saját nyomozásunkon keresztüli egyre jobb képességünkön át kell tudnunk, mit, hogyan és mikor tegyünk. Döntően a gyakorlásunk előrehaladtával felkészült állapotunkat kell használnunk, hogy valamit megtanuljunk a jógáról.

Így, azt gondolván, hogy találtunk egy tanárt, aki nem csupán biomechanikai pontokat ad át, akkor -ahogyan Prashant mondja – , „olvasnunk kell a sorok közt”, hogy ahelyett, hogy passzívan a pontokat szívnánk magunkba, gondoljuk át, vajon miért kérnek, hogy tegyünk valamit, miért most és nem akkor, miért ez a szekvencia, miért használják ezeket a szavakat és nem azokat, stb. Ez figyelmességet követel és művel, fejleszti azt a képességünket, hogy a megfelelő szavakat használjuk, megértsük a szekvenciát és a kapcsolati pontokat, fejleszti a tudatosságot és az érzékenységet, stb.

Nem várhatjuk ésszerűen, hogy a tanárunk mindent megmondjon nekünk – erre egyszerűen nem lenne idő. Sőt mi több, nem segítene, mert amikor a tanár valamit mond, nem feltétlenül történne a megfelelő időben, hogy megértsük – ezért az általános tapasztalat az, hogy „tudom, hogy ezt már sokszor mondták, de csak most esett le”. Kell egyfajta készenlét a tanuláshoz, ami nem csupán a tanulni akarás.

Az óra szituáció egy szükségszerűen mesterséges környezet, létezik idő behatárolás, ezért mondja azt Prashant, hogy az óra túl rövid ahhoz, hogy egy hosszabb folyamat kialakulhasson, mint pl. a tanulás. Sőt mi több, van különbség az órán résztvevők között potenciálban, kondícióban, felfogási képességben, szintben, stb. de a tanulás ősi és egyéni. Tehát míg a kezdők az órákon tanulnak, ha már haladóbbak vagyunk, nem azért kell órára járnunk, hogy tanuljunk, hanem hogy azt tanuljuk, hogy mit kell tanulnunk és hogyan kell tanulnunk. Minden órának egy projektet kell adnia, hogy dolgozz magadon. Az igazi és a legfontosabb tanulás a saját gyakorlásodban történik az órán kívül.

Tehát azon kell dolgoznunk, hogy jobban tanuljunk, nem pedig azon, hogy jobban csináljuk. Ki kell kerülnünk a szükségtelen csinálás szokásából; tisztába kell kerülnünk, hogy mit is tanulunk, amit készenlétünk szintje igazol (mind a gyakorlásunkban és az idővel is). A gyakorlás vége felé nem annyira a pózt kéne csinálnunk, hanem az emelkedett és felkészült (fizikai, intellektuális, reflektív) állapotot kellene felhasználnunk, hogy a pózból a jógát tanuljuk.

A tanulók néhány csapdája

Etetés követelés

Gyakori csapda az etetéshez való ragaszkodás vagy annak követelése. Viselnünk kell a felelősséget magunkért és vállalkoznunk arra, hogy magunknak találjunk meg dolgokat. A tanár vezethet és támogathat, ha szükséges, de nem helyettesítők a személyes erőfeszítéshez és megértéshez. Amikor a tanár ad információt, ez nem mindig jön jó időben, és a másod-, harmad- vagy negyed kézből való tanulás alacsonyrendűbb az elsőnél. Ez nem etikátlan, parazita-szerű vagy őszintétlen, ha ezt azzal akarjuk lerázni, hogy „mit tanultam”?

Néha az emberek azt mondják, hogy „nem tanultam semmit ezen az órán”, ahol a jelzés az, hogy a tanár hibázott (inkább mint ők!), mert nem adott új technikai pontot a listához. Ez a fogyasztói elmét tükrözi, „x Ft-ot fizettem, ezért xx pont jár cserébe”. Nagyon ébernek kell lennünk, hogy ennek a fajta mentalitásnak bekúszását meggátoljuk. A jóga tanulása nem a pontok gyűjtése jelenti.

Miért van ez a hajlamunk? Úgy tűnik, fel akarunk halmozni, de megerősítést és bizonyosságot is akarunk. Ez már a tanárképzősöknél is megjelenik, vagy másokon, akik követelik, hogy bizonyos dolgokat hogyan kell véghezvinni vagy tanítani és frusztrálttá válnak, ha egy adag instrukció ellentmond az előzőeknek. Ez a bizonyosság utáni vágy a félelem manifesztálódása, és mint ilyen az abhinivesa manifesztálódása. A külső dolgokban való megerősítés és bizonyosság keresése mindig korlátozott és csalódást okozó; belül kell megtalálnunk a bizonyosságot. Ha a külső keresésre korlátozzuk magunkat, és ha a tanárunk ezt műveli bennünk, akkor elveszítjük a magunkba vetett hitet és tovább gyengítjük a befelé haladás képességét, így egyre távolabb kerülünk a jógától. Senki más nem mondhat el mindent, érezned kell és meg kell fogalmaznod, a belülről és a belső képesség lényegesen nagyobb, mint bárki más képessége, hogy átadja.

Felfúvódottá válni

Ha némi sikerrel találkozunk, mint pl. némi mesterségi fokot érünk el egy pózban, sokat tudunk, érzékenységünk fejlődik, stb. fennáll az a veszély, hogy azt gondoljuk: „megtanultam”. Ez elkerülhetetlenül gátolja a jóga megtalálását. Ehelyett egyfajta tiszteletteljeséget kell megművelnünk magunkban a saját belső tanárunk felé (istenség), és hagyni, hogy ez a tanár tanítson minket (in-tuíció). Csak az istenségen keresztül lehetséges, hogy a képességeink működjenek és tudást szerezzünk. Ha erre emlékezünk, nem válunk arrogánssá.

Komfort keresése

Nem szabad komfortot keresni vagy az órán ill. gyakorláson jól érezni magunkat. Ezzel eltévesztjük a célt. Szükséges némi diszkomfort, nem csak fizikai, hanem mentális és emocionális. Ha csak azért mégy órára vagy azért gyakorolsz, hogy jól érezd magad alatta és utána, akkor sehova nem jutsz a jóga terén, ez mind bhoga.

Pozitív minőségek helytelen használata

A jógagyakorlás megműveli a bennünk lévő pozitív minőségeket, mint pl. tolerancia, türelem, bátorság, elhatározás, kemény munkára való képesség. Mindazonáltal ezeket diszkriminációval kell alkalmazni. Vegyük pl. a toleranciát. Helytelen toleránsnak lenni azzal szemben, hogy folyton ugyanazokat a pontokat mondják nekünk, mintha nem tudnánk (persze meg kell bizonyosodnunk arról, hogy nincs szükségünk rájuk azáltal, hogy helyesen végezzük emlékeztetés nélkül). Másrészről viszont toleránsak kell legyünk a bizonytalanságunkkal és kényelmetlenségünkkel, vagy azzal, hogy nem tudunk rögtön alkalmazni egy pontot vagy megcsinálni egy ászanát, vagy akkor, amikor a tanár megszakít egy érdekesnek tűnő utat, amin már elindultunk.

A gyakorlás egyensúlytalansága

Prashant azt mondja, hogy történelmileg „ászana-őrültek” vagyunk, ezért kell újrafogalmaznunk az egyensúlyt. Ez nem jelenti azt szükségszerűen, hogy csökkentsük az ászana munkát, de ha nem végzünk elég pránájámát, akkor próbálj meg kialakítani megfelelő attitűdöt a pránájámához statikus pózokkal, légy minél jobban légzés-tudatos és légzés-átitatott, hogy lassan egyre inkább alkalmas légy a pránájámára. Ha hirtelen 40%-kal lecsökkentenénk az ászana munkát és 40%-kal megnövelnénk a pránájámát, talán nem tudnánk megcsinálni. Az ászanában egyre inkább a légzés aspektusán kell dolgoznunk és a légzés-kultúrát kell tanulnunk: légzés-megfontoltságot, légzés-gondolatúságot, légzés-alkalmazást, légzés-menedzsmentet. Némiképp el kell mozdítatnunk a paradigmát, hogy egyre légzés-tudatosabbá, prana-tudatosabbá váljunk.

2. A tanítás

Mitől lesz valaki jó oktató?

A jó oktatónak gyakorlónak kell lennie. Ha az erőfeszítésünket arra fordítjuk, hogy jó tanulók legyünk, akkor szükségszerűen jó oktatóvá válunk (még akkor is, ha egyébként csak magunkat tanítjuk). A magasabb szintű gyakorlás során saját magad tanárává kell válnod, még ha senki mást nem is tanítasz.

A jóga kultúrájának csepegtetése

A jóga a megművelés folyamata, ezért mint oktató túl kell jutnunk a kezdeteken, amiben az alapvető pontok ismétlését jelentő alap tréningen túl a jóga kultúráját kezdjük el csepegtetni. Mivel az igazi tanulás belülről jön, a tanulókat meg kell művelni oly módon, hogy az megfelelő módon történjen. Csakúgy, mint ahogy a gyermeket olvasni tanítjuk, nem tudjuk mindazt ellenőrizni, amit olvas, de beléjük tudunk nevelni egy olyan kultúrát, hogy jól válasszanak.

Tehát gondoskodnunk kell arról, hogy a tanítványokban ne hozzunk létre függőségi szokást, hogy külső inputot várjanak tőlünk. Mint spirituális téma, a jóga a potenciálon múlik; a tanár feladata, hogy a tanítványokban a bennük rejlő potenciált tudatosítsa, segítsen, hogy ehhez hozzáférjenek, aztán hogy irányítsa felfedezésüket, használatukat, fejlődésüket és a potenciálok megvalósítását.

A tanulás/tanítás folytonossága

Természetesen adaptálnunk kell magunkat a szituációkhoz – kezdőket tanítani nagyon más, mint seniorokat. Nem tudod megtanítani a kezdőknek a potenciáljuk azonosítását, nemhogy azok használatát. Tehát eleinte a folyamat súlypontja az irányok, a biomechanikai pontok és igazítások felé tolódik. A fejlődés érdekében egy legalább alapvetően helyes pózt kell végezniük. De az nem helyes, hogy örökké csak ebben az irányban haladjanak. A gyermekeknek sem tanítjuk az örökkévalóságig az alapvető hangzókat, ha már tudnak olvasni, tehát nekünk sem szabad az alap pontok ismétlésével haladni a jóga tanításában. A felsőoktatás nem arról szól, hogy egyre több anyagot tömünk a tanítvány fejébe, még ha az összetettebb és kifinomultabb is; ez inkább tréning mintsem oktatás. Tradicionálisan az oktatásban nem csak az anyag válik egyre nehezebbé, ennél fontosabb az, hogy a tanulás/tanítás folyamata olyanná válik, amiben a tanítvány egy egyre inkább aktív szerepet tölt be, magának kell gondolkodnia és megoldania, megtanulja alkalmazni a folyamatot és a tartalmat is, eredetivé és kreatívvá válik és magára veszi a téma kultúráját, nem csak tényeket tárol róla.

Ezért a tanárnak szem előtt kell tartania a tanítványok előmozdítását a folytonosság mentén és a tanításnak fokozatosan a jóga felé kell vinnie a tanítványokat. Ennek fokozatosnak kell lennie, mert ha hirtelen megvonjuk az instrukciók támogatását, akkor természetesen a tanítványok támogatás-nélkül találják magukat, de valahol tervbe kell ezt vennünk. Tehát fokozatosan csökkentenünk kell az etetést, hogy megtörjük azt a szokást, hogy te mondod, ők csinálják. Ahogy Prashant mondja: „dolgozz azon, hogy gondolkodjanak és érezzenek, hogy ne kelljen etetned őket, hanem lássák, hogy mi van a kanálban.”

Ez nem a tartalom tudás lebecsülése. Nyilvánvalóan a jó tanárnak „tudnia kell a cuccot”, de a legjobb tanárok nem pár oldallal járnak előrébb a könyvben, mint a tanítványaik, hanem azok, akiknek egy kerek és múlttal teli tanulmányozási múltjuk van a témával kapcsolatban és akik nem csak a tartalmat osztják meg, hanem a független tanulás felé vezetik tanítványaikat. Nem valamiféle írás visszaöklendezését teszik, hanem azokra válaszolnak, akiket tanítaniuk kell, akik kreatívak, stb. Nem szabad, hogy beragadjunk a biomechanikaiba vagy hogy ezt erősítsük a tanítványainkban, mégis fontos, hogy ezt a megértést kifejlesszük, de ne ragadj bele, mert ez még nem az egész történet.

Mit kell próbálnunk tenni, mint oktatók?

Kezdetben a tanítványoknak sok támpont és ötlet szükséges, hogy elkezdhessék valahol, hogy némi önbizalmat építsenek, fejlesszék az érzékenységet és a saját felfedezéseikhez vivő folyamatot. De fokozatosan csökkentenünk kell az támpont adást. Azt gondolnánk, hogy segítünk azzal, hogy pontokat adunk, de meg kell vizsgálnunk, hogy mi visz minket erre. Talán nem ismerünk mást, mint a biomechanikai pontokat? Talán jó érzést kelt bennünk, hogy elbűvöljük a tanítványokat a kiterjedt tudásunkkal és „mély” megértésünkkel? De ebben a spirituális szférában a tanár feladata, hogy bevezesse a tanítványokat a bennük rejlő potenciálhoz, semmint a tanár saját eredményéhez vagy tudásához! Meg kell értenünk az etetés okozta károkat. Amikor olyan szülőkkel dolgoztam, akik károsodott gyermekekkel dolgoztak, a felnőttek néha mindent megtettek volna a gyermekért (gyakran a legjobb indulattal csak „kedvesek” voltak vagy csak az alkalmazásukat akarták jogossá tenni) de ezzel aláásták a gyermekek önhitét (implicit üzenet, hogy ezt nem tudod megcsinálni magadtól), olyan atmoszférát teremtve, amiben a gyermeknek nem volt elég tere, hogy maguk találják fel magukat vagy hogy elkövessék azokat a hibákat, amik elkerülhetetlenek a tanulás mentén. Nem szabad erőtleníteni vagy elvenni a képességét a tanítványainkat, még ha jóindulat vezérel is.

Gyakorlatilag a tanítványokat fokozatosan a testtudaton, a megfigyelésen, a szimmetriára való érzékenységen egyvonalúságon túl az egyaránt fontos elmére és légzésre kell vezetni. Például segítsük, hogy egyre inkább légzés-tudatosakká váljanak – magyarul megakasztják-e a levegőt, milyen a légzés a különböző típusú pózokban (pl. előre vagy hátrahajlásokban). Később tanítsuk meg annak megértését, hogyan tudják használni a légzést; hogy lássák, hogyan befolyásolja a teljes kilégzés a testet egy pózban, mint pl. a test merevségén való túllépés, erő létrehozás. Aztán észreveszik, hogy a légzés egy fontos eszköz, amin keresztül hozzáférhető a test. Az elmeállapotukat is tudatosítani kell.

A megtestesülésünk mindhárom aspektusát helyre kell tenni. Meg kell tanulnunk megérteni természetünket és ennek a három aspektusnak interakcióját, ahogy módosítsuk a természetünket és hogy megtaláljuk, milyen messzire fejlődhetünk vele. Ez a megművelés folyamata. Ezen a módon a tanítványok fokozatosan tisztába kerülnek saját potenciáljukkal.

A mi feladatunk, hogy felkészítsük a tanítványainkat arra, hogy Púnéba menjenek, hogy megismerjék az Iyengar család tagjainak megközelítését és ösztönöznünk kell őket arra, hogy olvassák a könyveket és hallgassák a CD-ket, hogy aztán könnyebben hozzáférhessenek a tanításhoz; végül is nem azért mennek, hogy bemutassák, mennyi pontot tanultak tőlünk. Azért mennek, hogy tanuljanak, ezért fel kell készítenünk őket, hogy ezt megtehessék.

A jó tanár fontos minőségei

A mély tudással rendelkezés nem elégséges a jó tanársághoz. Olyan minőségek szükségesek, mint a tolerancia és türelem. Prashantji hangsúlyozza, hogy a jóga természetes, semmint mű folyamat, ezért engednünk kell, hogy az organikus folyamat kerüljön beültetésre, de nem elsietve. A lassú tanulás jobb, mert lehetővé teszi a konszolidációt. Az oktató adhat némi ötletet, de mindenkinek más a képessége és potenciálja, amit figyelembe kell vennünk, mint pl. vannak, akik nagyon emocionálisak, mások intellektuálisak, megint mások érzékenyek, mások pedig először cselekednek, aztán gondolkodnak. Türelmesek kell, hogy legyünk – a tanítványok talán a tizedik alkalommal tanulják meg.

A tanulók elkövetnek hibákat és hagynunk kell őket, amíg ezek nem veszélyesek. Míg a kezdők igazítása helyén való, a tapasztaltabbak igazítása akadályt képez a saját tanulásukban; a tanítvány nem érti a korrekció folyamatát, csak az igazítás érintését. Sőt mi több, az igazítás egyfajta összerázásként hat számukra, pránájámában kifejezetten, ahol ez vészjósló és robbanó lehet. Ehelyett bátorítanunk kell őket, hogy érezzenek vagy figyeljenek bizonyos dolgokat, aztán majd kifejlesztenek egy folyamatot, melynek során eljutnak az egyvonalúságba. Ez nagyfokú türelmet igényel.

A téma tanítása a tanítványok tanítása helyett

Egy bizonyos ponton végül is a témát kell tanítanunk a tanítványok helyett. Az elsővel nem aggódsz az egyéneken; nem mindenki fogja majd fel, néhányan már ma tanulnak, néhányan egy hét vagy egy év múlva. Meglehet, hogy ez egy nem annyira divatos vagy népszerű nézet, de nem lehet adaptálni a témát, hogy a tanítványoknak megfeleljen. Ebben az esetben azoknak kell tanítani, akik megérdemlik, ami lehet, hogy egy vagy két százalék, így öröklődik majd a hagyaték. A téma tanítása során nem segít, ha sokat nézzük a tanítványokat, akik kísérleteznek és próbálkoznak, mert hogy ez nem csak nem annyira jó látvány, hanem megalázó érzést hozhat létre, ha azt hiszik, kritizálásra kerülnek. Mindezek után befelé kell fordítanunk a tanítványokat, hogy így ne zavarja őket, ha esetleg egy hiperkritikus kerül a közelükbe.

Arra kell törekednünk, hogy a tanítványokat egy olyan pontra juttassuk el, ahol ránk már nincs szükség. Prashantji szavaival: „Ahhoz, hogy jó oktató légy, lásd, hogy jó tanítvány maradtál, fejleszd ki megértésed ezekre a dolgokra. Ha megértetted magad az ászanákat érintő vállalkozásodban, akkor jó oktató lesz belőled, mintsem hogy mások pontjait tanuld meg kívülről, vagy hogy ezeket ismételgesd. Ha jó tanítvány maradsz, akkor jó tanár leszel.”

Néhány csapda tanároknak:

A tanár vonzó fogyasztói csomagokat állít elő, hogy a tanítványok visszajöjjenek

Ez azt is jelentheti, hogy azt szeretnéd, mindenki „jól” érezze magát az órán, vagy úgy szervezed a dolgokat, hogy a fogyasztói preferenciát tartod szem előtt és nem a téma szükségleteit. A jóga azonban nem aggódik a megjelenésen vagy az áttetsző, illuzórikus állapotokon; ez a jólétről szól, nem pedig a jólétszerűségről. Ezért mint tanárok a jólét megművelésén kell aggódnunk, nem pedig a tanítványaink jólétszerűségén. Következésképp a tanulók az órát lehet, hogy kevésbé boldogan fogják befejezni: ami nem azt jelenti, hogy rossz oktatásban részesültek. Nem szabad úgy végezni a dolgunkat, hogy másokat boldoggá tegyünk és maximalizáljuk a foglalásokat!

Egó

Ránk törhet az a gondolat, hogy „én” tanítottam ezt vagy azt. De a pontjaink vagy másodkézből való ismételgetések vagy a tanulásunk a belső, magasabb rendű tanártól származnak. Bármilyen módon is az egyén egy médium és nem az „én” az, aki learathatja a babért.

A tanítás magasabb prioritás lesz, mint a tanulás

Meg kell értenünk, hogy ez a tendencia; aztán mondhatjuk magunknak, hogy „had tartsam meg a prioritásomat a tanulásra, még ha tanítok is.”

Csak technikát tanítani

Prashantji szerint a tanárok akkor tanítanak csak technikát, ha nincs más mondanivalójuk. A technika dogmatikus, ezzel szemben a tanár utasításainak pragmatikusaknak és körülményekre szabottaknak kell lenniük. Például a pránajáma esetében, az első tanulási fázisok után, kerülni kell a vázrendszeri és izomzati hivatkozásokat, mert egy tapasztalt gyakorló számára bosszantóvá válhat, hogy miközben ő valami finom munkát szeretne végezni, a figyelmét folyamatosan valami durvára terelik vissza. Prashantji kihívása számunkra: ‘Meg tudnál tartani egy egész órát bimechanikai hivatkozások nélkül?’

A túlzott kritika

Könnyű beleesni a túlkritizálás csapdájába, megmutatni, hogy mi milyen okosak vagyunk, mert mennyi hibát tudunk találni másokban. Igazolásként szolgál a tanári mivoltunkra! Nyilvánvalóan nem engedhetjük az embereknek, hogy veszélyes dolgokat csináljanak, de tolerálnunk kell a tanítványok tökéletlenségeit és lassúságát, elvégre mi is ilyenek vagyunk! A túlzott kritika nem egy filozófikus és spirituális életszemlélet, bosszankodást idéz elő, és mind a tanárt, mind a tanítványt eltéríti anyugalomtól. Továbbá a túl kritikus környezet a tanítványok kreativitását is meggátolja. Olyan légkört kell létrehoznunk, ahol a tanítvány nem érez teljesítménykényszert, és ahol elkövethetőek hibák.

Túl sokat tenni, túl sokat beszélni

Tanárként csak annyit kellene beszélni, amennyi szükséges, nem pedig folyamatosan ontani az instrukciók géppuskatüzét. A tanítványokban pedig nem szabad a folyamatos cselekvés szokását erősíteni, mert ez nem hagy időt a tanulásra. Engedni kell időt a töprengésre, arra, hogy érezzék, mit csinálnak, mi történt, és miért csinálták. Ha folyamatosan hallgatniuk kell téged, nem tudnak függetlenedni, és az aprólékos utasítások bosszantóvá válnak. Ez pedig elfojtja a tanítvány kreativitását.

Pontatlanul beszélni

Ki kell fejleszenünk azt a képességünket, hogy a szanszkrit szavakat helyesen ejtsük ki, annak érdekében, hogy a jelentésüket megfelelően adjuk át, pl. trikonasan és nem trikonasanAH, és yog, nem pedig yogAH (ez utóbbi egy fizikai fitnesz program, ami a jó-érzés érzetét kelti, de ami nem egyenlő magával a jó-léttel.)

A másik kísértés, hogy úgy használjunk szavakat, mintha bármelyik szó egy bizonyos szócsoportból ugyanazt tudná kifejezni. Pedig az angol egy igen gazdag nyelv és a különböző szavak, amelyek nagyjából ugyanarra a dologra vonatkoznak, valójában különböző jelentésárnyalatokkal bírnak, pl. egyenesíteni, nyújtani, kiterjeszteni. Ezt tudatosítani kell, és beépíteni a tanításunkba. Tudnunk kell, miért pont azt a szót választottuk és nem mást. Ez a saját belső pontosságunkat, tudatosságunkat és megértésünket tükrözi, és segít abban, hogy ezt a szavakkal való törődést és pontosságot a tanítványainkban is kifejlesszük. Ha esetlegesen használjuk a szavakat, őket is erre bátorítjuk. A szándékunknak és a szavainknak fednie kell egymást. (satya)

Identitás problémák

Fennáll az a veszély, hogy helytelen gondolatokat engedünk be az elménkbe, mint például ‘én egy tanár vagyok, ami más, mint egy tanítvány’. Értelmetlen a jógagyakorlókat két külön, nem átjárható csoportra, a tanárok és a tanítványok csoportjára osztani. A tanár identitást valójában csak mások alkalmazhatják ránk. Nincs abban semmi rossz, ha mások tanárnak hívnak bennünket, vagy így népszerűsítenek bennünket, de ez mások dolga, a mi dolgunk, hogy az elménkben alapjában mindig a jóga tanítványai maradjunk. Temészetesen, amikor tanítunk, akkor magunkra öltjük ezt a szerepet, hogy képesek legyünk tanítani, de nem élhetünk ebben a tanár entitásban. Az identitásunk ez kell legyen: ‘Én a jóga tanítványa vagyok.’ Ezzel tudjuk elkerülni a stagnálást mind a gyakorlásban, mind a tanításban.

Utánozni a tanárainkat

Zsigerből kell tanulni, és megtalálni hozzá a saját szavainkat, ahelyett, hogy bemagolnánk és papagájmódra visszamondanánk azt, amit a tanárunktól hallottunk. Nem kezdhetjük el rögtön azt tanítani, amit Púnában tanítottak nekünk. Gyakorolnunk kell folyamatosan, és akkor meg fogjuk találni hozzá a saját szavainkat és ki fog alakulni.

Prashantji szerint ’a jóga egy igen természetes folyamat, nem kell egy berögzült rendet követni. Figyeld meg az adott idő körülményeit, és ehhez képest alakítsd a folyamatot, legyen ez egy kialakítás, ne pedig előírás. ’

Következtetés

Tőlünk, mint tanulóktól függ, hogy mennyire tudjuk tisztázni , mit is jelent a jógikus törekvés, és olyan tanárokat kell keresnünk, akik ebben tudnak irányítani, nem pedig olyanokat, akik, mint valami személyi edző, segítenek jól érezni magunkat, bővítik a pontlistánkat, felerősítik a teljesítménykényszerünket, stb.

A tanár feladata, hogy tisztázza, mit is próbálunk átadni, amikor jógát oktatunk, hogy tanárnak lenni több mint edzőnek, vagy oktatónak lenni. Kötelességünk kiérdemelni a tanárságot, és nem pedig címként, titulusként használni. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, elsősorban tanulónak kell maradnunk, és mint Guruji, sosem adhatjuk fel a tanulást.

Köszönet Prashantjinek a türelmes tanításért és magyarázataiért.

Forrás: Iyengar Yoga News

The magazine of the Iyengar Yog Association of the United Kingdom

Issue number 19 Autumn 2011

Szerző: Kirsten Agar Ward

http://www.bath-iyengar-yoga.com/

Fordította: Répássy Erika és Forrai Réka,akinek nagyon köszönöm a segítségétJ

http://www.iyengarjogabudapest.hu/

A lelkiismeret

A kozmikus tudatot tekinthetjük a természet lelkének, korlátlan, mint az univerzum, mindent átfogó. A kozmikus tudat, ami bennünk van, a lelkiismeret. Ez található legközelebb a lélekhez (Purusa), ami miatt speciális kapcsolata van a lélekkel. Ez a legközelebbi kapcsolódási pont, amit a természeti világ és a spirituális világ közt tapasztalunk. Ebből adódóan mondhatod, hogy a lelkiismeret azon konzekvenciák percepciója, melyeket a legmélyebb szinten, az egység szintjén fogunk fel. Ez az, ahol a lélek összeáll az anyaggal, a híd a lélek és a Természet között. Ezért van az, hogy a lelkiismeret mindig csak egy dolgot mond, egy tettet ajánl, mert az Egy-ségből jön. A lelkiismeret a tudat, mely az egyéni lélek (atma) buzdítására képes hangolnia magát.

A jó tanács több forrásból jöhet és mindegyik hasznos lehet a maga módján, de megoldáshoz csupán analízisen és szintézisen keresztül vezet, ahogy az agy működik. A megérzés (intuíció) gyakran egyfajta belső hangként manifesztálódik a finom és érzékeny intelligenciából felemelkedve. Lehet, hogy azt sugallja, hogy ne vállalj el egy bizonyos állást a vonzó külseje ellenére, vagy hogy egy olyan utazásra indulj, amit nem láttál előre. Ez tiszteletreméltó, de kezeljük óvatosan, legalább addig, amíg az intelligencia a tiszta bölcsesség szintjét el nem érte. Az intuíció áttetszik a racionalitáson és szívből jön.

De akkor miben különbözik a lelkiismeret? A különbség az, hogy a lelkiismeret fájó, fájdalmat okoz. Azt mondjuk, furdal a lelkiismeret. A megérzés buzdít, talán némi zavart okoz, mert nem tudjuk, honnan jön. De a lelkiismeret fáj. Ez azért van, mert annak az ellentmondásnak a szívében nyugszik, hogy mit jelent egy fizikai testben élő lénynek lenni egy anyagi világban.

A lelkiismeret a nehezebb dolog felé vezet minket, mert minduntalan az Egység, az Egész-ség felé húz. A vágyaink, az önfejűségünk, az intellektuális hibáink mindig a sokrétűség világa felé lökdösnek, ahol ügyekről ítélkezünk, keresztül vergődünk és próbáljuk a kevésbé rosszat választani. A lelkiismeret, amikor hibátlan, a lelkünk hangja, mely a fülünkbe suttog. Ebben az értelemben még a sajgó lelkiismeret is privilégium, bizonyítékként, hogy Isten még mindig szól hozzánk.

Forrás: B.K.S. Iyengar: Light on Life (179. oldal)

Fordította: Répássy Erika

Teréz Anya imája (Indiából):

Az emberek értelmetlenek, logikátlanok és önközpontúak. Mégis szeresd őket.
Ha jót teszel, az emberek önző és alattomos motivációval vádolnak majd. Mégis tégy jót.
Ha sikeres vagy, hamis barátokat szerzel és igaz ellenségeket. Mégis légy sikeres.
Ami jót ma teszel, holnapra feledésbe merül. Tégy mégis jót.
Az őszinteség és a nyíltság sebezhetővé tesz. Légy mégis őszinte és nyílt.
Az emberek kedvelik az elesetteket, de csak a nagy kutyákat követik. Mégis harcolj néhány elesettért.
Amit évekig építesz, egy éjszaka alatt összedőlhet. Mégis építs.
Az embereknek tényleg segítségre van szükségük, de támadhatnak, ha segítesz nekik. Mégis segítsd az embereknek.
Add a világnak a legjobbat, amid van és kiverik a fogad. Add mégis a legjobbat.

A JÓGA NEM HINDU, HANEM INDIAI ÖRÖKSÉG

Ön egyre kevésbé látható a nemzetközi körforgásban. Hogyan egyezett bele mégis, hogy egy ilyen nagy léptékű jóga-csúcstalálkozót vezessen Kínában?

Az indiai kormány számára fontos volt, hogy a hatvanéves kínai-indiai barátság ünneplése alkalmával bemutassa a jógát Kínában. Engem már nem lelkesít az utazás és a külföldön való tanítás, de ezt a meghívást elfogadtam, mert ez egy jelentős csúcstalálkozó, hiszen a két országnak évezredekre visszamenő kulturális kapcsolatai vannak. Mivel több száz jógagyakorlóval egyedül nehezen boldogultam volna, ezért azt kértem, hogy vihessek magammal egy senior tanárokból álló csapatot, akik asszisztálnak nekem. Ez a csapat lassan 14 fősre duzzadt, és más országok senior oktatói is tagjai. A bejelentkezett gyakorlók száma pedig, úgy tudom, napról napra nő. Júniusban, mire megérkezem, körülbelül nyolcszázan lesznek.

Mi lesz pontosan a tanítás témája Pekingben? Csak haladó gyakorlók számára lesz követhető, vagy kezdőknek is?

Azt hiszem, ma Kínában nagyon magas a jógát gyakorlók száma. A téma tehát nem ismeretlen számukra. De én arra fogom helyezni a hangsúlyt, hogy hogyan is kell ezt népszerűsíteni. Ez a csúcstalálkozó egyaránt tanulságos lesz azoknak, akik számára ismeretlen a téma, és azoknak is, akik megértik a jóga igazi mélységeit. Meg szeretném mutatni nekik, hogy hogyan kell eljutni a kezdetektől az igaziig. Az ászana és a pránajáma érzékelhető aspektusai a jógának, de vannak további, kevésbé nyilvánvaló rétegei is. Ezek kötik össze a jógát az életünkkel, szellemi és erkölcsi egészségünkkel. A jógának ezen aspektusairól kevesen beszélnek – hogy hogyan kapcsolja össze a fizikai síkot a szellemivel, hogyan mozog a perifériáról a legmagasabb filozófiai szintekre, egyensúlyt eredményezve az elmében… Azt gondolom, hogy az én felelősségem megmutatni, hogyan mozdulj a testtől az elme felé, az elmétől az intelligencia felé, és végül a tudat ill. a psziho-spirituális test felé. Ez pedig egy óriási felelősség.

Kínának megvannak a maga ősi, bennszülött, a jógához hasonló rendszerei, mint például a Tai Chi, ami hasonló kötődéseket feltételez. Lát kapcsolatot ezek közt?

Természetesen. Könnyű lesz a kínaiakkal összekapcsolódni ezekben a témákban. Évszázadok óta gyakorolnak olyan fizikai rendszerekben, amelyeknek szellemi dimenziói vannak. Például ott van a yin és a yang, ami párhuzamba vonható azzal, amit mi ida-nak (tudat) és pingala-nak (önvaló) nevezünk. Indiában jó néhány kínai jógatanítványunk van, és Iyengar jóga tanárok már egy ideje rendszeresen járnak Kínába. Van tehát egy eszmecsere folyamatban a két világ közt. Nagyon várom már, hogy az ő mestereikkel beszélgethessek.

Ön volt az első, aki a jógát Nyugatra vitte, ahol most hatalmas tábora van. Mégis mi a tapasztalata, könnyebb a jóga filozófiáját Keleten megmagyarázni?

Úgy találom, hogy Kelet sokkal könnyebben teszi magáévá a jóga filozófiáját. A jóga tulajdonképpen érzelmi téma, a nyugatiak pedig a fejükben élnek. Keleten ezzel szemben a szív intelligenciája dominál. Mindkettő nagyon erős a saját területén. De azt is megfigyeltem, hogy azokban a nemzetekben, amelyek földrajzilag a középpontban helyezkednek el – mint például Oroszország és Afrika – mindkét megközelítésből a legjobb található meg. Mind a fejüket, mind a szívüket az előnyükre használják. A jóga azt tanítja, hogy Kurukshetra-tól dharmakshetra felé kell tartani, és isten a tudója, hogy főleg ma sokkal kevesebb Kurukshetra-ra van szükség.

Nemrég volt egy heves vita a médiában a Vegyük vissza a jógát mozgalom kapcsán. Ezt a mozgalmat az Amerikai Hindu Alapítvány kezdeményezte, és kitűzött célja volt, hogy visszaállítsa a hinduizmus fontosságát a jógában. Ön egyetért ezzel?

A jóga egy indiai örökség, nem hindu tulajdon. Patanjali Jóga szútrái, amik a rendszer alapját képezik, az egész emberiséghez szólnak, nem csupán a hindukhoz. Az, hogy a jógik régebben nem utaztak annyit mint ma, nem jelenti azt, hogy ez a rendszer csak egy közösséghez vagy egy helyhez tartozik. Patanjali a jógát sarva bhauma-nak, egyetemes kultúrának nevezi. A jóga az egyénnek, mint keresőnek (sadhaka) a fejlődési útja a testtől az önvaló felé. Hol itt a hely a kétség számára?

Egy másik érv a Vegyük vissza a jógát mozgalom ellen az, hogy az ősi hindu szövegekben nagyon kevés utalás történik a jóga ászanáira. A legtöbb ászana modern fejlemény, csak kétszáz évre vezethető vissza. A jóga dinamikus, akár az élet. Ha kutató elmével rendelkezem, miért ne kutathatnám a jógát mint tudományt, és miért ne fejleszthetném ki a saját értelmezésem?! Hiszen mint jógagyakorlók azt kutatjuk, hogyan lehet növelni a sejtek oxigén-ellátását, hogy ne haljanak el. A téma olyan mély és sűrű, hogy akármilyen mélyre is hatolunk benne, még mindig csak a felszínét kapargatjuk. Miért is lenne a jóga tanulmányozása statikus?! Az ősi szövegek szerint annyi ászana van, ahány lény a világban. Ha viszont azt kérdezné, hol vannak ezek mind felsorolva, azt válaszolnám, hogy egy nemzet, melynek a megszállók sokszor megzavarták a kultúráját, sok mindent elveszített ebben a folyamatban.

Zavarja Önt, ha a jógát mint fitnesz-formát reklámozzák?

Tény, hogy a jóga nyitott mindenféle értelmezésre. Például Patanjali szexuális jógáról is beszél – ha tehát valaki úgy dönt, hogy a jógát csak erre fogja leredukálni, mit lehet tenni? Nem hibáztatom az embereket a jóga nyitottságának kizsákmányolásáért. Végül is az ötvenes években, amikor a Nyugaton próbáltam terjeszteni a jógát, nem segített volna sokat, ha a szellemiségéről és a filozófiáról kezdek beszélni. Tehát úgy kapcsolódtam az emberekhez, ahogyan lehetett – megmutatva nekik a fizikai bátorságot, amit a jóga ad. Abban az időben csak kávén és kenyéren éltem, mert alig lehetett vegetáriánus ételt találni. Látták, hogy nyolc-kilenc órát tanítok naponta ezzel az étrenddel, és még mindig volt elég erőm – tehát a fizikai aspektust hangsúlyoztam. Csak egy évtizeddel később kezdtem el lassan beszélni az értelemről, az elméről és a tudatról. Addigra már készek voltak rá. Lehet, hogy látni fogja, amint egy nap a piac-orientált jóga ipar valami mélyebbé alakul át.
A jógát most kihasználják, és ez rossz hírnevet ad neki. De a kerék küllőinek is fel kell emelkedni a lefele út után, nem? (nevet) Ennél rosszabb aligha lehet, tehát muszáj, hogy jobb legyen. Manapság bárkit hívhatnak yogacharya-nak, de az emberek egy nap meglátják majd a fényt, és igazi gurukat fognak keresni.

Azt beszélik, hogy ez az utolsó nemzetközi útja, és ezután visszavonul az aktív gyakorlástól.

Igen, ezt mondtam, de ha még mindig tudok segíteni azoknak, akik a tudást keresik, miért ne? Átvettem néhány női órát, mert a lányom (Geeta) nem érzi túl jól magát. Így most mindenki, aki órakra akar jönni, azt kérdezi, melyik napokon tartom én az órát! Azt hiszem, 93 évesen még mindig friss vagyok a témában. De valóban nem szeretnék többet utazni. Az elvárások terhe túl nagy ezeken az utakon, és nem tudok csak úgy üldögélni az emelvényen és megfigyelni.

Unokáját, Abhijata-t készíti fel arra, hogy hagyatékának örököse legyen.

Ennek a parampara-nak az átörökítőjét látom benne. Nagyon fogékony, és én megtanítom neki, hogyan kell az alapokat stabilan tartani, hogy a test majd bármilyen krízissel szenvedés nélkül birkózzon meg. Amikor őt tanítom, mindig van körülöttünk 30-40 másik tanítvány, ilyenkor ő eszköz arra, hogy a többieket is tanítsam! Nagyon sok a változás körülöttünk a világban, és az elkövetkező évtizedekben neki kell majd ezzel a változó világgal foglalkozni. A számítógép megváltoztatta az életünket, viszont hozzájárul ahhoz is, hogy a test gyorsabban korcsosuljon el belülről. Neki kell megosztani azt a tudást az emberekkel, hogy hogyan tudja a jóga megállítani ezt a pusztulást, és visszahozni az egyensúlyt az életünkbe.

Szerző: MALINI NAIR
malini.nair@timesgroup.com
Crest Edition, The Times of India
Fordítás: FORRAI RÉKA
Fotó: K SUNIL PRASAD

Az AUM.HU szíves hozzájárulásával

Interjú Gurujival

2009. október 28.

Jane Munro tollából

(Répássy Erika fordításában összeállításában)

2009-ben jártam először a púnai Ramamani Iyengar Memorial Yoga Institute-ban, hogy az Iyengar családnál tanuljak tovább. Az út számos szempontból meghatározó élménynek bizonyult. Indiára nem nagyon lehet felkészülni, bár a filmek, könyvek és mások beszámolói alapján mégis kialakul valamiféle kép benned. A tényleges tapasztalást azonban szó szerint a bőrödön érzed. 2009-ben október hónap közepére esett Diwali, az indiai új év ünnepe, ami miatt általában viszonylag csendes az Intézet, így a „maroknyi” nyugati látogató elég gyorsan összekovácsolódott. Köztük volt Jane Munro is, aki kanadai író/költő (és nem jógaoktató!!!) révén üde színfoltja volt kis csapatunknak. Művészként és jógagyakorlóként kifinomult érzékenységgel szívta magába az Iyengar Intézet levegőjét és inspirációját. 2010-ben megjelent Gurujival, BKS Iyengarral készült interjújából szemezgetek:

1. rész: „Idebent” és „odakint”

JM Nagyon köszönöm, hogy készséggel áll az interjúhoz, nagyon sokat jelent ez számomra és az Iyengar Yoga Központ hírlevelének is. Sok tanítvány olvassa ezt.

BKS Igen. Igyekszem. Nem vagyok mindentudó. Végül is csak egy tanítvány vagyok. Még ha talán kicsit haladóbb is.

JM Egy kicsit haladóbb.

BKS A művészet nem véges, csak a gyakorlásunk az, így természetesen nem könnyű valami végtelenről beszélnie egy halandó testnek, egy halandó intelligenciának.

JM Igen, nos azt hiszem, hosszú évek gyakorlata áll rendelkezésére.

BKS Ez minden, amit el tudok mondani (nevet), hogyan lehet valaki „idebent” és „odakint” egyszerre.

JM Az elmúlt hónapban, ahogy itt voltam, meg voltam döbbenve azon a képességén, hogy hogyan tudja folytatni a gyakorlását mindazok közepette, ami itt folyik. Egyik nap a teremben voltam, ahol Ön is gyakorolt – igen elmélyülten – miközben észrevett egy tanítványt, akinek elkezdett emelkedni a vérnyomása, kikiáltott, mire néhány asszisztens segítségére sietett ennek az embernek. Szóval mindent észrevesz, ami „idekint” történik, miközben mélyen „odabent” van.

BKS Hát ahogy nézem őket és a gyakorlásukat, jön az üzenet, hogy…jaj, valami rossz és ki kell javítanom.

JM Hogyan tudja segíteni a tanítványait, hogy elsajátítsák azt a képességet, amivel odabent és idekint létezzenek egyszerre?

BKS Hát, látja, ez nem könnyű. Ez egy hosszú folyamat. Kezdetben senki nem képes ennek a szintnek az elérésére. Még nekem is, csak tippelek, úgy 50-60 évembe telt, amíg idebent tudtam lenni, miközben kifelé nézek. Az intelligenciám befelé, miközben a szemem kifelé tekint. Az intelligencia is egy szem – az intellektuális szem, tehát az intellektuális szememet befelé, a vizuális szememet pedig a tanítványok felé használom, ahogy gyakorolnak, így mindkettőt egy időben végzem. Így nem kerülök ki a saját gyakorlásomból.

Tudja a kezdők csak a külső jótékony hatásokért jönnek, mert az elme közel van az érzékszervekhez; az elme megpróbál kielégíteni az érzékszervek és a mozgásszervek diktálása szerint. Hosszú idő kell, amíg ez megfordul, amíg az elme egy teljes visszafordulást vesz: az érzékszerveknek, melyeknek időre van szükségük, de amikor a tanítványok gyakorolnak, még ha újoncok is, megmondhatják, hogy gyakorolás közben az érzékszerveik automatikusan befelé fordulnak. Amikor befelé haladnak, az elme is befelé fordul. Tehát ahogy az elme befelé fordul, akkor van egy külső és egy belső testünk. A belső test az a mentális test, ahol a az intelligencia, a tudat, az ego – avagy az Én-gyár ill. az én, akárminek is hívjuk – tárolódik, a külső test minden belső alkatrésze. Tehát az elme kettős szerepet játszik. Ki kell elégítenie az érzékszerveket és ezzel egy időben ki kell elégítenie az ént is. Az ászana gyakorlással a duális elme szingulárissá válik. Ez hosszabb időbe telik.

Kétféle típus létezik. Ez emberek ezt nem értik – talán Ön ma megérti. Meditációnak hívják. De a reflexió – ténylegesen a reflexió a meditáció. Ahogy reflektálok, úgy meditálok; de a megfigyelők úgy gondolhatják, hogy a pózokat az egészségemért végzem vagy valami ilyesmi. Ez az ő véleményük, de nem tudnak belépni a lelkembe, hogy meglessék, az énem hogy van gyakorlás közben.

Tehát számomra a meditáció teljes. A gyakorlásom teljes reflexió vagy az én ügynökeinek visszafordítása, hogy közel maradjanak az énhez – az érzékszervek szemszögéből. A test, az érzékszervek, a test minden rendszere: az elme, intelligencia, a tudat mind a test közepe felé kell, hogy húzódjon.

JM És ez az, ami alázatot is kölcsönöz, ahogy látom?

BKS Természetesen. Tudja, az alázat a szívből jön. Egyébként a fej az ego székhelye. Egyáltalán nem a szív az ego központja; a fej az ego székhelye. És a szív az alázat székhelye. És azok, akik jógázni fognak, ha tudják, hogyan tartsák a fejüket, mert az elme pont a két agyfélteke között helyezkedik el, szóval ha valaki nem az agy féltekéből lát, hanem az agy közepéből, ami az elme, mely összeköti a két féltekét, akkor a két agyfélteke kontrol alá kerül. És csak ekkor tapasztalatható meg szubjektív módon, mi is az alázat, ezt nem lehet tanítani.

JM Ez nagyon érdekes. És akkor mi az egyensúly az alázat és a bizalom között?

BKS Bizalom az, amikor az érettség megmutatkozik. A konfúzió, vagy zavar mindenütt ott lenne. Tehát amikor a gondolkodási folyamat megszünteti a konfúziót, korrigálja, természetesen a bizalom előtérbe kerül. Szóval amikor a bizalom megjön, ezzel a bizalommal tisztaságot, érthetőséget hozol létre. Az érthetőségen keresztül pedig érettséget fejlesztesz. Az érettségen keresztül bölcsességet. A bölcsességen keresztül gyakorolsz. (nevet)

Tehát mindehhez, amit mondok, tartozik egy folyamat. Először intellektualizmust fejlesztünk. A kezdőknél ott lesz a zavar, azért kell dolgozniuk; hogy tisztaságot teremtsenek. Aztán lassan-lassan, amikor ez megjelenik, akkor a bölcsességükön keresztül gyakorolnak az érettségük segítségével: mi hiányzik? mi nem hiányzik? mi helyes? mi nem helyes? Hogyan korrigáljunk ott, ahol az intelligencia egyáltalán nem áramlik a testben? – sok sötét terület van a testben.

Látja, több rétege van a testnek – mi kósának hívjuk ezeket – ebből hét van, nem csak az az öt, amit úgy hívunk: annamaja, pránamaja, manómaja, vidzsnyánamaja, ánandamaja. Ánandamaja az ötödik kósa; ez azt jelenti, hogy ez a csitta, mert a kósák a Természethez járulnak hozzá. De mi van a Természeten túl? Hát a Természeten túl a Lélek van. Erre is gondolnunk kell. Az összekötő kapocs a csitta – a tudat – és a Lélek között a lelkiismeret, tehát a hatodik réteg, amire senki sem figyel. Ez az elveszett különbség a tudat és a lelkiismeret között.

Egy kultúra, mely információ-gazdag és figyelem-szegény; inkább az „idebentről” és az „odakintről” egy időben egyszerre.

Forrás: Jane Munro interjúja BKS Iyengarral. Megjelent: Iyengar Yoga News (UK) November 2010. Összeállította: Répássy Erika, okleveles Iyengar jóga oktató, http://www.iyengarjogabudapest.hu

BKS Iyengar 50 Arany szútrája:

jóga oktatóknak

Habár a jógaoktatás csoportban történik, a tanárnak mégis mindenkit egyénnek kell látnia.
A tanárnak mindig látnia kell, hogy a tanítvány lefordítja-e saját testére a tanár által elmondott instrukciókat.Az oktató minősége
A tanár ezerszer magasabb szintű kell, hogy legyen a saját mozdulatában.
A tanárnak gyorsabbnak kell lennie a tanítványnál, hogy kijavítsa annak hibáit.
A tanítás művészetéhez türelemre és toleranciára van szükség.
A tanítványnak valamit magába kell szívnia abból, amit megmutatsz, mutasd meg hát magadon és ismételd többször is, ha szükséges. A tanárnak akár hatszor is meg kell mutatnia, a tanítványnak háromszor megcsinálnia: ez a szeretet.
A prédikáló propagandista, de a tanár vallással bíró személy.
A tanár sosem panaszkodhat a fájdalmairól. Együtt kell élj a fájdalmaiddal.
Ha a tanár nem tud szembenézni egy kis fájdalommal, mit tud tanítani? Ha te magad nem tudod helyesen végezni, másnak sosem fogod tudni megtanítani helyesen. Így hát le kell győznünk a fájdalmat és meg kell tanulnunk helyesen csinálni.
Járjon a tanárság és a tanítványság kéz a kézben.A szerénységről és a büszkeségről
Légy belül szerény, de mutass erőt kifelé.
Légy szerény belül, de üvölts mint egy oroszlán, amikor tanítasz.
Ha a tanár nem belevaló, nem kérheti tanítványait, hogy legyenek azok.
Légy erős és pozitív a megközelítésedben. Ahogy kétséget mutatsz tanításodban, a kétség magvait hinted el tanítványaidban.
Légy megerősítő tanításod során, hogy bizalmat kelts tanítványaidban. Légy negatív belül, hogy reflektálj a saját munkádra.
Légy extrovertált tanításkor és introvertált gyakorláskor.
17. Ne kérd tanítványaidat, hogy olyat csináljanak, amitől Te is tartasz.A tanítványok megközelítéséről
Mivel a tanítványoknak nincs fogalma az ászanákról, úgy kell bemutatnod, hogy fel tudják fogni az érzékeikkel és az elméjükkel, hogy felfogják a gyakorlásukban.
A tanítás művészetében mindig tanulóként kell dolgoznod. A tanárok tanítványaiktól tanulnak, mivel minden tanítvány más és más testben és elmében. A tanár kötelessége, hogy a különböző egyének testének és elméjének egységét segítse elő.
Segítsd elő a tanítványok fejlődését. Építsd őket fizikailag, mentálisan és spirituálisan a saját példád alapján és ne csak puszta szavakkal.
Többet ér néhányat őszintén jól tanítani, mint azzal büszkélkedni, hogy ezreket és ezreket tanítok.
A tanár az, aki lemászik a tanítványok szintjére és aztán lépésről lépésre építi fel őket, hogy elérjék a célt.
Ereszkedj le tanítványaid szintjére és vezesd őket lassan szeretettel és elhivatottsággal, amíg elérik a szintedet.Az oktató gyakorlásáról
Az az oktató, aki gyakorlás nélkül tanít, erkölcstelen.
Kísérletezz magadon, mérd az előnyöket és hátrányokat. Figyeld, hogy van-e tisztaság a gondolataidban. Aztán vezesd a tanítványaidat.
Tanárként a saját tapasztalatodon dolgozz, a helyesen és a helytelenen, amit gondolsz és amit gondoltál, mielőtt ugyanezt megtanítottad a tanítványaidnak.
A tanároknak sokkal többet kell otthon dolgozniuk, mielőtt tanítanának, mielőtt egy egész órát levezetnének.
Dolgozz saját magadon, otthon csendben, hogy megtaláld, hol követtél el hibákat a saját magyarázatodban vagy a tanítványaid javításában.
Tapasztaljunk magunkon, mielőtt átadnánk tudásunkat, hogy tisztában legyünk, mit is akarunk tanítani.
Azok, akik valamit mondanak és mást csinálnak, nem kapják meg a jóga méltóságát.

A tanár mint tanuló
Légy oktató a tanítás alatt, de a szíved szívében maradj tanuló. Ez teszi lehetővé, hogy megtanuld a tárgy finomságait.
Szerény kell, hogy légy ahhoz, hogy azt mond, hogy még mindig tanulod a művészetet. Sose mondd, hogy „tanár vagyok, ezért tanítok”. Ez büszkeség.
Próbálj meg új megközelítést minden órán. Habár elég haladó lehetsz a tanulmányaidban, mindig van hely a fejlődésnek.
Minél mélyebben próbálod, annál több friss pont jön napvilágra. Aztán válsz szerény, tiszteletnek örvendő és szerethető tanárrá.Hibákról és hanyagságról
A tanár, bár elkövet hibát a tanítása során, de nem lehet hanyag vagy érzéketlen. A hanyagság és figyelmetlenség destruktívabb, mint egy súlyos hiba. A hibát az intelligencia hiánya okozza, de a hanyagság és az érzéketlenség tudatos felelőtlenségből fakad. A tanár teljesen és egyedül felelős érte. A hibát ki lehet javítani és meg lehet bocsátani.
A tanításban fellépő hanyagság és érzéketlenség megbocsájthatatlan bűn.
Ha más oktatók követnek el hibát, sosem kiabálok rájuk, de a saját oktató-tanítványaimat sosem engedem ilyen hibákat elkövetni. Nem tévedhetnek és nem lehetnek büszkék.
Ne erőszakold tanítványaidat egy ászanába. Az ászana nem jön erőszakkal. Ha a bőr nagyon kemény, először a mozgást kell megtaláld, hogy a bőr ellágyuljon, aztán kapod az akciót. Az akció akkor történik, amikor a bőr puha lesz. Ahhoz, hogy megtanuld az akciót, mindent puhává kell tégy. Meg kell különböztetned, kinek adsz mozgást és kinek adsz akciót. A bőr a tudás érzéke.A tanítás művészetéről
Látni művészet. Ki kell fejleszd ezt a művészetet tanításod során.
A testnek meg van a saját intelligenciája, amit Neked, mint tanárnak a felszínre kell hoznod.
A tanításban muszáj, hogy legyen mind kommunikáció, mind közösség. Ha a kommunikáció a jnana (tudás) átadása, a közösség, ami a tanár és a tanítvány egysége, a szeretet útja a tanítványok felé.
A tanítás egy nehéz művészet, de a legnagyobb szolgálat, amit az emberiségnek tudsz nyújtani.A tanítványok kezeléséről
Kezeld tanítványaidat belülről mint Istent, de kívül dirigálj és követelj.
Kívülről a tanárnak rendkívül erősnek kell lennie, de mélyen befogadóvá a tanítványai szükségére. Szolgáld a tanítványokat, akik eljöttek hozzád, mintha az istenit szolgálnád.
Kezeld mások testét szentebben, mint sajátodat. A tanítvány teste nem egy dolog a piacon, ahol azt mondod: „ Rendben, kidobhatom”. A tanítvány sokkal szentebb kell legyen számodra, mint Te magad.
Ha jönnek tanítványok, adj hálát Istennek, hogy küldte őket, hogy tanítsd. Ha nem jönnek, adj hálát Istennek, hogy van időd gyakorolni.A saját tanításáról
Jógatanárként többet adok mint amennyit veszek. Ez az én etikám és a filozófiám.
Amikor tanítok, teljes mértékben ragaszkodom a tanítványaimhoz, máskor teljesen szenvtelen vagyok.
Ahogy mutatom tanítványaimnak, hogy mit kapok a szádhanámtól, szabad vagyok, üres maradok a fejemben és teli a szívemben, így nincs bűntudatom.
A legjobbat nyújtom a saját szintemen, hogy más embereket inspiráljak a jóga művészetére és tudományára. Ha a tanítványaim ezt küldetésként veszik fel, akkor ez a művészet sosem fog elhalványulni.

Forrás: Yoga Rahasya, Vol. 17. No.2. 2010

Fordította: Répássy Erika, okleveles Iyengar jóga oktatóB.K.S. Iyengar válaszol:

Meg tudja hosszabbítani az életet a jóga?

Kedves barátom, minden bizonyos és bizonytalan dolog közül egyetlen dolog biztos, a halál. A születés nem biztos, mivel nem lehetünk tudatában a halálnak, mielőtt az megtörténik, mert a saját befejezetlen karmánk adja születésünket és amikor a karma beteljesülése véget ér ebben az életben, akkor történik a halál.

A jógi nem években méri életét, hanem lélegzetben. Minden egyes levegőnek, amit vesz, hosszúnak, kifinomultnak kell lennie olyannyira, hogy az energiát bőségesen el tudja tárolni. Ezért aztán még mindig van esélyünk arra, hogy építsük a sorsunkat a jövőnk számára. Ha jógikus fegyelmet gyakorlunk egész életünkön keresztül, minden bizonnyal meg tudjuk hosszabbítani életünket, mivel az aggodalmak és kétségbeesések nem rozsdásítanak el bennünket.

Az egyén felelős azért, hogy átgondolja, mit tegyen az élet és a halál között azáltal, hogy életének értelmet ad és hogy fenségesen, nemesen és méltóságteljesen hal meg. A jóga ezt teszi.

Ami a betegségeket illeti, vagy mi hívjuk meg őket, vagy sorsunk számlájára írandók. A jó karma jó gyümölcsöt terem, a rossz karma rossz eredményt szül. A betegségek a múlt rossz karmájából is adódhatnak. Ha valaki a betegség ellenére is a jóga sadhana-n (a jóga útján) jár, fenségesen halhat meg.

Emlékszem egy ide kacsolódó történetre a Srimad Bhagavatam 8. skandájából, ami Gajendra-Moksam-ként is ismeretes: az Elefántkirály szabadsága a haláltól. Egyszer Indradyumna király, aszkéta és jóga gyakorló, meditációban ülve nem vett tudomást vendégéről, Agasti bölcsről. A mérges Risi elefánttá átkozta a királyt. Az átok az elefántok királyává változtatta őt. Vad elefántokkal barangolt várva megváltására. Egyszer a csorda belegázolt egy tóba és nagy élvezettel spriccelték egymásra a vizet. A tóban lakó krokodil elkapta az Elefántkirály lábát, erősen szorítva húzta le a mélybe. Kettelyük harca a víz alatt 1000 évig tartott. Végül az Elefántkirálynak eszébe jutott Vishnu Isten, akihez elkezdett imádkozni és meditálni. Ahogy a halál egyre közeledett ,az Elefántkirály felidézte életét. Az emlékek az életében véghezvitt tapas-nak köszönhetően jöttek elő. Megjelent Mahavishnu és megölte a krokodilt. Később az Elefántkirály fenségesen halt meg és eljutott Vaikunthá-ba, Vishnu Isten lakába. Az Elefántkirály Sarupya Mukti-ba jutott, ami egy Istenhez hasonlatos forma.

Ez a történet tanulságot tartogat számunkra. Bár a betegségek és a támadások ránk törhetnek, de ha a jógikus gyakorlásunk megérinti a szívünket, akkor a halál fenségesen érkezik majd, a betegség ellenére.

Azt is érdekes megfigyelnünk, hogy a haláltól való félelem egyfajta vallásos beállítódás és az Én kutatása felé irányít. Ha nem létezne halálfélelem, akkor elmerülnénk és belefeledkeznénk az örömök világába. A haláltól való félelem figyelmeztet bennünket, hogy kövessük feladataink tudományát, ami az egyént a spirituális élet felé vezeti tudván, hogy előbb vagy utóbb meghalunk. Fogadd el a halált, ahogyan élni szeretnél.

Mostanság a gyógyszerek képesek arra, hogy meghosszabbítsák az életet, de a jóga szándéka nem csak az, hogy kitolja az élet határát, hanem hogy a rendelkezésünkre álló életet hasznosítsa és tegye teljessé, boldoggá, kielégítővé és spirituálissá. A halál bizonyos, s mégis ki lehet tolni értékes életet élve. Ne hagyd, hogy a halál gondolata vagy a haláltól való félelem hamarabb öljön meg mint a tényleges halál! A jóga az élet művészetét tanítja éppúgy, mint a halál művészetét.

Forrás: Yoga Rahasya Vol 17 No 1 2010

Jóga és az új évezred

(Prashant S Iyengar beszédéből. Mivel Prashant rendkívüli precizitással válogatja meg (angol) szavait, a fordítással megpróbáltam minél hűebben visszaadni az eredeti anyag szövegkultúráját.)

1. rész – A mi rendszerünk (az Iyengar rendszer)

Mindannyian tudjátok, hogy a jóga már akkor létezett, mielőtt Gurujink megjelent ezen a bolygón. Arról hallottál, hogy mit tett Guruji a jógáért, de tudod-e, hogy mit tett a jógáért? Egyrészről tudod. Másrészről, ha mondhatom, nem tudod! Ha azt kérdezném tőled, „Mit tett Guruji a jógáért?”, akkor valószínűleg nem tudnád pontosan elmagyarázni, hogy mit tett Guruji a jógáért. El fogom mondani, hogy mit tett Guruji a jógáért, kifejezetten az adhyátma sásztra, a tudomány szemszögéből, mely azon dolgozik, hogy megszabadítson a szenvedéseinktől.

A jóga mint adhyátma sásztra

Adhyátma sásztra a lélek megértésének tudománya. Sok tanuló azért jön az Intézetbe, hogy enyhüljenek a fájdalmai. A jóga terápia, melyet Guruji tökélyre fejlesztett, nemcsak a fájdalomtól szabadít meg, hanem a szenvedéseidtől is. A fájdalomtól és a szenvedéstől való megszabadulás csak olyan minőségekkel lehetséges, mint a bölcsesség, a filozofikus elme és a kitartás, ami az elme megműveléséből ered. Milyen érdekes, hogy kapható fájdalomcsillapító a piacon, de nincs bánat-csillapító. Csak az adhyátma, a jóga, a bölcsesség, a vallásosság, a spiritualitás az, ami enyhíti a bánatot.

A jóga elsődleges aspektusa, az ászana és a pránájáma, tornaként volt elkönyvelve, mielőtt Guruji a jóga mezsgyéjére lépett. Főként az ászanákat nem lehetett a tudományos úthoz kapcsolni és csupán fizikai tornaként kezelték. Az ászanáknak rejtett importja és célja van. Az ászanák legfőbb célja, amit maga Patandzsáli is említ, nem csak fizikai, testi erőnyerés vagy fizikai jólét.

Guruji könyvein és rendszerén kívül nincs más könyv vagy rendszer, mely bebizonyítaná vagy meggyőzne arról, hogy az ászanák spirituálisak megközelítésükben és spirituálisak befejezésükben. Csak a mi, Guruji által kifejlesztett rendszerünkben lehet nyomon követni az ászanák adhyátmikizációját (tudományosítását), ha mondhatom így, ami az ászanák igazi célja. Igazságtalan volt, hogy az ászanákat fizikai gyakorlatokként kezelték, tornára alacsonyították vagy csak egy kicsit is magasabban említve jógikus tornaként magasztalták, amíg Guruji ki nem fejlesztette az ászanák és a pránájáma rendszerét.

Az adhyátma fontos jellemzője, hogy tárgyiasítsuk magunkat, tárgyiasítsuk a lényünk körüli számtalan eszközt, úgy mint a test, az elme, az intelligencia, az érzékek, a tudatosság, a tudat és az érzelmek. Az ön-analizálás, az önvizsgálat folyamata, ami a tárgyiasítás eredménye, a rendszerünk fémjele. A test, az elme, az intelligencia, az érzelmek, a tudatosság, a tudat tárgyiasítása befelé tekintést és „lelkiességet” eredményez.

Az ászanák lényege

A könyvek azt mondják, hogy a jóga tudomány. Amit Guruji tett, ha mondhatom így, a jóga „tudományosítása”, aminek folyamán a rendszerünk jól rendszerezett. Csak a mi rendszerünkben váltak az ászanák önmagukban értéket hordozóan is jógikussá. Az összes többi rendszerben az ászanákat fizikai gyakorlatnak tekintik.

Guruji rengeteg kemény munkát fektetett bele és évtizedekig gürcölt. Intelligenciáját, tudatosságát, érzékenységét és racionalitását alkalmazta gyakorlásában. Rengeteg gondolkodás került gyakorlásába így hozta létre rendszerét, ahogy nevezzük. Gyakorlatilag ez nem az ő rendszere, hanem Patandzsáli bevezetése az Astánga Jóga ászanáira vonatkozóan. Így Patandzsáli céljait az ászanákkal Guruji nyitotta ki és tette közzé.

Amikor a „mi” rendszerünknek , az Iyengar rendszernek hívjuk, ezt csak az azonosítás kedvéért tesszük és azért, hogy megkülönböztessük a többi rendszertől. A mi rendszerünk eredeti, amit a Jóga Szútrák fejtenek ki. Ebben az értelemben nem a mi rendszerünk. Vjásza, a Jóga Szútrák elemzője tette közzé számunkra Patandzsáli Jóga Szútráit. Nem túlzás azt állítani, hogy Guruji , a mi időnk Vjász-a tette számunkra is elérhetővé a jóga gyakorlati aspektusát.

Kifejtem rendszerünk néhány aspektusát, mely vagy ismeretlen számotokra, vagy nehezen tudjátok kifejezni. Három egyedi aspektusa van rendszerünknek, amivel megkülönböztetjük a többi rendszertől:

Technikai aspektus

Ászanák szekvenciálása (ászana gyakorlatsorok)

Időzítés

2. rész – A technikai aspektus

Az ászanák technikai aspektusát nagy precizitással figyelik Iyengarék, az „Iyengar” oktatók és az „Iyengar „ tanítványok. Gyakran azt az érzést vagy a megjegyzést keltheti, hogy a rendszer túl komplikált a rengeteg technikai részlet miatt. Ezek nem komplexitások, hanem tekervényességek. A tanítvány hozzájutást kap a saját testéhez, ami túl van a periférián, a szkeleto-muszkuláris testen. Minden más gyakorlattípus ezen a szkeleto-muszkuláris rendszeren dolgozik, ezért dolgozik vagy ezen fejti ki hatását. Ezeknek a gyakorlatoknak lehetetlen áthatolni uka test csontvázán és izomzatán. De rendszerünk, ahogy ezt tapasztaltad, hihetetlen képességgel rendelkezik, hogy sokkal tovább jusson a test szkeleto-muszkulaturáján. Ezek az áthatolások nagyon, nagyon mélyek és nagyon kiterjedtek. A pszicho-mentális cél, a tudatosság célbavétele az ászanákon keresztül kell, hogy történjen, amihez penetrációra van szükség, ami tekervényességet igényel, a tekervényességek meg technikalitást. A tekervényességek nélkül nem tudod megérinteni a finomságokat, a finomságok nélkül pedig nem tudsz áthatolni és nem tudod megtalálni az ászanák vagy a pránájáma lényegét.

Más szóval nem tudsz kiszabadulni a gyakorlás külső rétegéből, a durva rétegéből. Ha további hozzájutást szeretnél, ahhoz finomságokra van szükséged, a finomságok elérése pedig csak a tekervényességgel és technikalitással lehetséges. Ezért vannak rendszerünk technikalitásában tekervényességek.

Vedd például Tadászanát (hegy póz). Ez a póz minimálisan bonyolult, de ha úgy döntenél, hogy egy esszét írsz Tadászanáról, meg tudnál vele tölteni egy kötetet. Fel tudod idézni, mennyi tekervényesség van Tadászanában, a legelső pózban. A tekervényességek nagyon, nagyon kiterjedtek és nagyon intenzívek. Ezek a tekervényességek nem az intellektuális képességet, az intellektuális fittséget, az intellektuális finomságot hivatottak bizonyítani. A tekervényességek csak azért vannak, hogy célba vegyék a finomságot és a póz lényeges aspektusát. Ez rendszerünkben egyedülálló.

Ezért a technikai tekervényességek , melyek rendszerünk részei, segítenek, hogy áthatoljunk és megkeressük az ászanák célját, az ászanák pszichológiai és mentális jótékony hatását, az ászanák jótékony hatását a tudatosság síkján.

Rendszerünk technikai tekervényességei azért vannak, hogy kaput nyissanak az inter-penetrációknak és a belső áthatolásoknak. Kiterjesztik a sugárutat és kinyitják a csatornákat, hogy a fizikai test perifériális rétegétől kiindulva felfedezzük a belső, magasztos elmét, hogy végül lecsapjunk az ászanák pszicho-mentális céljára. Mindezek pedig közvetlenül kapcsolódnak a citta vrtti nirodaha-hoz – az elme megműveléséhez, az elme kontroll alatt tartásához, az elme finomításához. Guruji penetrációja segít a belső utunkban és a gyakorlásunk adhyátmikus territóriuma felé terel bennünket.

3. rész – Az ászanák szekvenciálása (sorozatba állítása)

Az Iyengar Jóga második aspektusa az ászanák szekvenciálása. Minden más rendszerben bármelyik ászana jöhet bármelyik ászana után. Az a gond, hogy még a az ellen-ászana, avagy az ellenpóz koncepciója is létezik. Az ellen-ászanák nem veszélyeztetik a durva, periférikus gyakorlást, mert nem végeznek mentális művelést. Mindazonáltal az ellen-ászanák nagyon, nagyon rontják a hatékonyságot, ha az ászanákat maximális odaadással és tekervényességgel végezzük. Alá tudják ásni az előző ászanák által létrehozott pszicho-mentális fejlődést. Természetesen a mi tekervényes gyakorlásunkkal mindenképpen mentális művelést is végzünk, ezért ügyelnünk kell, hogy mi kövessen egy adott ászanát, vagy mi kövessen egy adott ászana-csoportot.

Megtapasztaltad, hogy egy bizonyos ászana szekvencia menyivel jobb tekervényességet és technikalitást eredményez. A szekvenciálás a nagyobb áthatolást segíti elő. Segít abban is, hogy feltérképezd, felfedezd magad. De a legfontosabb, hogy segít kifejleszteni egy pszicho-mentális állapotot, ami a jóga pszichológiához vezet. A jógikus elme visszafogott, csendes, finom, higgadt, világos, passzív. Ezeket az attribútumokat lehet létrehozni a pózok szekvenciálásával.

Csupán egyetlen ászana teljes áthatolással és tekervényességgel való megvalósítása korlátozott hatékonyságú egy megfelelő ászana csoport helyett. A szekvenciálás segít abban, hogy az ászanákból kollektív, akkumulatív jótékony hatást nyerj. Ezért van az, hogy a gyakorlásod vége után vagy az óra után olyan mentális állapotot nyersz, ami az egész ászana szekvencia eredménye, nem csak egy ászanáé. Megtapasztalod az egyensúlyt és a finomságot, a csendességet. Ez egyfajta transzperszonális vagy személytelen állapot, amit megtapasztalsz. Békét, egyensúlyt, csendességet, szüzességet, tisztaságot, finomságot és transzcendenciát.

Általában a kasztról, osztályról, nemről, státuszról, testtípusról stb. ismernek Téged, de az óra után nem ragadsz le ezeknél az attribútumoknál. A transzcendens állapot azt jelenti, hogy áthaladsz és túljutsz a korlátaidon, melyeket az osztály, a kaszt, a neveltetés, a nem, a státusz vagy a testtípus határoz meg. Túljutsz a szociális személyiségeden, közelebb kerülsz a lényeges állapotodhoz, ez a transzcendencia. Ez pedig a abból következik, hogy az ászanákat szekvenciában és tekervényességgel végzed. Az óra után megtapasztalt állapotod az Iyengar jóga két fontos aspektusának keveréke: a tekervényességé és a szekvenciálásé.

A szekvenciálás nem csak az egyik ászana utáni következő ászanát vagy egyik ászana csoport utáni másik ászanát jelenti. Egészen pontosan az egyik ászana csak akkor követ egy másikat, ha az előbbit egy bizonyos módon végzed, meghatározott tekervényességgel. Csak akkor válik hatékonnyá. Nem csak „Szarvangászana Sirsászana” után.

4. rész – Az időzítés

Az Iyengar jóga harmadik aspektusa az időzítés. Guruji rájött arra, hogy az időzítés aspektusa az, amivel véghez lehet vinni egy folyamatot. Az ászanában töltött hosszú idő nem csupán az illető akaratának kirakata, vagy amolyan potenciális büszkeség. Az időzítés aspektusa segít az ászanát felépíteni, fejleszteni és felszínre hozni. Az „időzítés” az anyagcsere (metabolizmus)periódusának is tekinthető. Ez a bevitel és a az eredmény közti idő. Az eredmény a bevitel után várható el.

Ez a három aspektus más rendszerben ismeretlen. A többi rendszerben Szarvangászana pár másodpercig tart, Sirsászana is pár másodpercig tart. Ha az ászanákat némi pszicho-mentális hatásért is végezzük, nem várhatod el, hogy ez a hatás 1-2 vagy akár 10 másodperc alatt bekövetkezzen.

Rendszerünk időzítés aspektusának egyfajta áramlást kell létrehoznia, ami sajátos abban a bizonyos ászanában. Ez nagyon fontos a tudat fejlődéséhez vagy az elme állapotának megváltoztatásához.

Az időzítés nem a stopper óra szerint értendő, hány percig, hányszor tízpercig vagy hányszor fél óráig. Nem szabad, hogy a stopper óránk rabszolgájává váljunk. Aztán azon tűnődsz, mi az időzítés?! Ez az ászanában eltöltött metabolikus idő. Az időzítés az az időtartam, amiben a pózt metabolikusan végzed, a sejt szintjén az összes belső interakcióval. Ha például a székes Viparita Dandászanában vagy az órád szerint fél órán keresztül, nem jelenti azt, hogy fél órán keresztül végezted. Lehet, hogy még öt vagy tíz percig sem voltál benne hatékonyan. Lehet, hogy az elmédben leépülés történt vagy dezintegráció fizikai vagy fiziológiai hatástalansággal. A metabolizmus és nem az óra méri az időt. Ezért kiabál a tanárod minden pillanatban a tudatosságodért, a figyelmedért, hogy alaposan megfigyeld a pozíció technikai tekervényességét.

Ez a három aspektus olyannyira integrált, hogy önmagukban egyedül nem működnek. A rendszer negyedik csodája a három aspektus integrációja. Ezért az ászanák hozzájárulhatnak ahhoz, hogy messzire jussunk az adhyátma ösvényén, csupán azért, mert ez a három aspektus integrált módon működik. Ez Guruji hatalmas „tudományosítása”.

Nem túlzás, ha azt mondom, hogy az ászanák adhyátmikusak. Letesztelheted és megtapasztalhatod ezt a kijelentést, sőt, még vitatkozhatsz is vele pedáns formába öltve és bizonyítva a végkövetkeztetést. Még egy laikus is megértheti, hogy az ászanák igazán adhyátmikus gyakorlások. Még akkor is, ha azt hiszed, hogy nem vagy elég fit ahoz, hogy megtapasztald az ászanák adhyátmikusságát, mégis meg lehetsz győzve arról, hogy az ászanák adhyátmikusak.

Rendszerünk fénypontja a tekervényesség, a szekvenciálás, az időzítés és legfőképp a három összeolvasztása. Tanítványokként a mi felelősségünk, hogy megértsük a rendszer tudományosítását. Ismernünk kell a gyakorlásunk elméletét. Csak akkor tudjuk átörökíteni. Egyébként mindannyian jelentéktelenek vagyunk, Guruji képesítés nélküli tanítványai, akik képtelenek véghezvinni az üzenetét. Arra is rá kell jönnünk, hogy számtalan dolog előtt még fátyol lebeg, de elegendő ismeretünk van ahhoz, hogy előre haladjunk

(Forrás: Prashant Iyengar: Yoga and the New Millennium, Poona, India 2001. Fordította: Répássy Erika, okleveles Iyengar jóga oktató)

Legendák és örökségek Namarupa

B.K.S. Iyengar & K. Pattabhi Jois

1934-ben az akkor még két ifjú, K. Pattabhi Jois és B.K.S. Iyengar a rettegett – és hamarosan legendás –jógi, T. Krishnamacharya tanítványai voltak. India még mindig brit fennhatóság alatt állt és az indiai maharadzsák még mindig érintetlenül, ám korlátozottan álltak az állam élén. A fényűzésük és a pompájuk továbbra is jelen volt azon igyekezetükkel együtt, hogy ápolják szeretett hazájuk hagyományait, ami az idegen uralom idején egyre inkább előtérbe került. A Mysore-i Maharadzsa, Krishnarajendra Wodeyar, aki kimondottan az ősi, szanszkrit írások fenntartásáról és dokumentálásáról volt híres, hatalmas szeretetet táplált a tradicionális művészet, a zene és a jóga iránt. A mysore-i lakók együtt ünnepelték a fontos vallási ünnepeket a tisztán tartott városban, megőrizték az ősi indiai hagyományt és életvitelt . Ebbe az atmoszférába ágyazva tanult a két fiatal fiú Krishnamacharyától, aki személyesen a Maharadzsa támogatását élvezte.

Míg Pattabhi Jois sorsa az volt, hogy Mysore-ban maradjon, Krishnamacharya 1954-ben Madraszba költözött, a fiatal Sundaraja Iyengart pedig 1934-ben a közép-indiai Punába küldték minden háttér nélkül, csupán a guru utasításával, hogy menjen és tanítson. Ő ott is maradt, tanított és gyakorolt, mialatt Pattabhi Jois Mysore-ban beiratkozott a Szanszkrit Egyetemre, folytatta a jógát és végül elkezdett tanítani az egyetemen. A két guru testvér egészen 1940-ig nem is találkozott. Habár elég kevésre emlékeznek erről a találkozásról, de úgy rémlik, hogy ez valamikor Krishnamacharya jógát propagáló turnéja alatt lehetett – a tiszteletnek örvendő jógi Pattabhi Jois-szal Punába utazott, hogy meglátogassa a közeli Swami Kuvalayanandát és az általa vezetett Kuvalayananda Jóga Intézetet. A két férfi rövid időt töltött együtt Iyengar házában.

Múltak az évek és a 60-as és 70-es évek kezdeti szikrája után a jóga futótűzként terjedt el az egész világon azután, hogy Indiában gyakorlatilag hermetikusan elzárták több ezer évig, csak a leghalkabb suttogás jutott ki olyan „keresők” által, mint Madame Blavatsky, Vivekananda és mások. Pattabhi Jois és Iyengar egyre népszerűbb lett a több ezer jógás szájhagyományán keresztül, de a két férfi 1940 óta még annyit sem töltött együtt, mint egy kávé.

Aztán elérkezet 2005, 65 év telt el az utolsó találkozásuk óta – Pattabhi Jois épp 90. születésnapját ünnepelte, Iyengar közben 87 éves lett és eljött az idő, hogy korunk két legbefolyásosabb jógija ismét találkozzon – de először egy mobiltelefon hívásnak kellett megelőznie:

„Yaru yaru? (Ki az?)”

„Pattabhi, itt Sundaraja!”

Így kezdődött az a beszélgetés, ami a történelmi jelentőségű találkozást előzte meg – a két mély megbecsülésnek örvendő férfi nagyon testvéries volt a telefonban, nem volt hiány a kedvességben.

A találkozásuk mérhetetlen örömteli volt. Iyengar 4 órát vezetett dél felé Tumkurból, ahol egy jóga fesztiválra volt hivatalos. Mivel nem tudott jelen lenni Pattabhi Jois születésnapján, ami egybe esett Guru Purnima ünnepével – ekkor ugyanis minden spirituális vezető a tanítványaival ünnepel – Tumkur közelsége lehetővé tette a gyors látogatást néhány nappal Pattabhi Jois 90. születésnapját követően. Iyengar kb. déli 1 órakor érkezett meg 6 tanítványa és titkára, Raghu kíséretében. Mindenki mosolygott, ahogy a két nagy mester átölelte egymást és elkezdett beszélgetni Kannada nyelven. Iyengar egyik tanítványa, aki Karnatakából való, megjegyezte: „Guruji mindig azt mondja, hogy nem beszél jól Kannada nyelven, de nézd meg most, csak úgy folyik.”

Kávéztak, aztán kis idő múlva mindannyian áthaladtak egy másik szobába, ahol a két férfi ebédet költött el együtt, 1940-óta az elsőt. Pattabhi Jois lánya, Saraswati azon igyekezett, hogy csak a legkülönlegesebb ételeket tálalják fel. Az ebéd után Pattabhi Jois unokája, Sharath, aki az Ashtanga Jóga Kutató Intézet társ-igazgatója, a vendégeket a jógaterem megtekintésére invitálta, míg Iyengar tanítványa, Madhava kérdéseket intézett a két emberhez:

Madhava: Amikor elkezdtetek jógázni, gondoltatok arra, hogy az egész ekkorára nő?

K. Pattabhi Jois: Nem, nem, egyáltalán nem. Nagyon fiatal voltam, amikor Krishnamacharya egyik jóga bemutatóját láttam, elbűvöltek a pózok. Másnap elmentem hozzá, meghajoltam előtte és kérleltem, vegyen magához mint tanítványt. Kissé mogorván beszélt hozzám, megkérdezte, ki vagyok és elég megszégyenítő volt. Aztán megkérdezte, hogy honnan jöttem és ki az apám. Elmondtam, hogy az 5 kilométerre fekvő Kaushika faluból jöttem és hogy az apám asztrológus és pap. Jönnék-e azonnal az órákra – kérdezte, mire én hevesen bólogattam.

Másnap azonnal el is mentem órára. Már aznap elkezdődtek a verések (nagyon nevetnek!).

M: De akkor miért nem hagytad abba?

KPJ: Istenem, hogy tehettem volna? Hatalmas vágy élt bennem a tanulásra.

M: Én a helyedben már rég elszaladtam volna jó messzire.

KPJ: Á nem, ahogy mondtam, én tényleg tanulni szerettem volna. Emlékszem két másik barátomra, az egyik Garuda, a másik srác pedig Hassan Rangaswamy, mi mindannyian együtt tanultunk. (Iyengarhoz) Emlékszel Garudára?

B.K.S. Iyengar: Ó igen.

KPJ: 1932-ben a Mysore-i Maharadzsa meghívta Krishnamachary-ját, hogy tanítson Mysore-ban, aki végül ott nyitott jógatermet a Jagan Mohan Palota közelében – mi mindannyian ott gyakoroltunk. Volt ott egy oktatási igazgató, de elfelejtettem a nevét, hogy hívták?…N.S. Subbarao! Ez az illető kezelte Krishnamacharya fizetését és küldte a kerület minden székhelyére, hogy a jógát hirdesse. Amikor Krishnamacharya a szanszkrit Pathasalába érkezett 1932-ben, akkor oda én is elmentem és elé álltam, hogy tiszteletemet tegyem. Azt mondta: „Héj, te vagy az?” „Igen”, mondtam, „Guruji, én itt tanulok.” Boldognak tűnt és a vele való gyakorlásom újból elkezdődött.

Alkalomadtán meghívtak a Palotába, hogy jóga bemutatót tartsunk a barátommal, Mahadev Bhatt-tal. Egyszer adtak ajándékba 5 rúpiát és egy Hanuman kacchát (alsónadrág) és mi nagyon örültünk. (Iyengarhoz): Emlékszel arra az amerikai nőre, Indra Devire? Ő is a Palota jógatermébe járt gyakorolni.

BKS: Igen, emlékszem – sokkal később vette fel ezt a nevet, nem?

KPJ: Azt hallottam, hogy nemrég halt meg.

BKS: Igen, Brazíliában.

KPJ: Á, Brazíliában. Szóval egyik dolog jött a másik után és mi folyamatosan gyakoroltunk. Ott volt Mahadev Bhatt, Srinivas Achar, Ranganath Desikachar és mindenki más.

BKS: Igen, emlékszem mindenkire.

M: Ma már sokkal többet keresel, mint 5 rúpia, de azt hiszem, hogy az az 5 rúpia, amit a Maharadzsától kaptál, egészen különleges volt, nem? Melyiket tartod értékesebbnek, azt az ötöt vagy amit most keresel?

KPJ: Hát az a bizonyos 5 rúpia nagyon, nagyon különleges. Ahogy megkaptam, beraktam egy kis ládikába a ruháim alatt. Minden nap kinyitottam a ládikát, ránéztem az üzenetre majd ismét becsuktam (nagy nevetés). De tudod mit? Egészen addig az életben nem láttam egy rúpiát egészben! (még nagyobb nevetés). Hát ilyen volt akkor az élet…

És így ment tovább, történelem, ami közben korunk legendájává vált, lazán felemlegetve egy jó ebéd után. Még több fotó készült a két emberről. Azután mindenki felment az emeletre, hogy tovább kávézzanak és persze beszélgessenek a kávéról. Általános egyetértés volt Iyengarral abban, hogy a kávé a Kali yuga (a jelenlegi sötétség kora) soma rasa-ja (a halhatatlanság mérgező nektárja) – amihez Pattabhi Jois annyit tett hozzá „Igen és ma már annyi féle soma rasa-t lehet kapni a boltokban!”

Ahogy gyorsan múltak a délutáni órák, eljött az idő, hogy Iyengar útnak induljon, így a beszélgetés ismét Krishnamacharya-ra terelődött.

BKS: Akárki akármit is mond, az érdem a gurunké – ő volt a tudás tengere de nem adott át mindent mindnyájunknak, amit tudott. Hatalmas tudása volt, de csak keveset adott itt vagy ott. Mint ahogy a csirke vagy a kakas csipeget, nekünk is úgy kellett összeszedegetni a tudását. Mi így tanultunk és mi tettük példaértékűvé. Így azt tanácsolom mindnyájatoknak – figyeljétek, hogy az a tűz, amit Krishnamacharya meggyújtott, egyáltalán nem halványul el. A tanításának fényét – a jóga dip-át (lámpa, fény) éltetni kell. Kérlek, tartsátok magatokat a gyakorláshoz. Hagyjátok égni, égni, égni.

KPJ: Akkor kezdtük megérteni a jógát, amikor egy köves udvarra vitt minket és órákon át álltunk a tűző napon végeláthatatlanul.

BKS: Hozzátehetek valamit? 100 százalékon kell izzadnod, nem csak fizikailag, hanem intellektuálisan is. Ha 100 százalékon izzadsz intellektuálisan, akkor kapizsgálsz valamit a jógáról. Szóval 100 százalék a testből és 100 százalék az intelligenciából. Izzadnod kell, az intelligenciának is izzadnia kell.

Ennek a rendkívül fontos napnak a végén mindannyian, akik jelen voltunk, némán ismertük el azt az inspirációt, ahogy együtt láthattuk ezt a két rendkívüli embert. Az a történelem, melyet az úgynevezett jóga „táborok” kritikája és különbözősége jelentett, elpárologni látszott, az értelmetlen és intellektuális köddel teli felhő felszállt, ahogy ők ketten együtt kávéztak. Ami Pattabhi Joist és Iyengart illeti, két jógatestvérként találkoztak oly sok év után: „1934 együtt, 2005 együtt. Azt hiszem, ez a fontos. Ez egy hatalmas, különleges kiváltság -jegyezte meg Iyengar.

Mindig lesznek különbségek a gyakorlásban, a stílusban, a filozófiában – de ezek elenyésző aggodalmak. A kölcsönös tisztelet és barátság üzenete tovább él a nagy indiai hagyományokban és ennek a két tiszteletnek örvendő embernek a szívében.

Forrás: Namarupa, Június 2006.

„Tanár akarok lenni”

Rajvi H. Mehta testvérével, Birjooval 2004-ben járta az Egyesült Királyságot, ahol az Iyengar Jóga Kongresszuson júniusban Manchesterben tanított. Ebben a cikkben arról beszél, hogy Iyengar Jóga oktatónak lenni nem is olyan könnyű, mint ahogy azt az emberek hiszik.

„Jógaoktató szeretnék lenni. Mikor indul a következő oktatóképző tanfolyam?” Aztán elhangzik a kérdés: „Jógázol?” „Nem, de szeretnék csatlakozni az oktatóképző tanfolyamhoz.” Ez az a beszélgetés, amit hetente többször is folytatunk a média különböző kommunikációs csatornáin, telefonon vagy e-mailen. Meglehetősen abszurdnak, szórakoztatónak vagy éppen idegesítőnek hangzik. Abszurd és szórakoztató, hogy valaki, aki nem is ismeri a témát, nem a tanulás iránt fejezi ki érdeklődését, hanem hogy rögtön tanítaná is; idegesítő, hogy a témát a jóga meglehetős mélységével szemben ennyire felületesen kezelik.

Több mint 70 évvel ezelőtt, amikor Guruji (BKS Iyengar) elkezdett tanítani, még a napi rendes étkezésének biztosítása is igen nehéz volt. Mára a jóga nagy népszerűségnek örvend és a világ minden táján elfogadják mint alternatív terápiát, relaxációs technikát, bevett dologgá vált, és ez a népszerűség magával hozta az oktatók iránti nagyobb keresletet is. Ezért aztán sokan fontolgatják, hogy elkezdenek tanítani egyfajta szakmai váltásként. Valóban szép dolog, hogy egyre többen részesülhetnek a jóga jótékony hatásában. Mindazonáltal elszomorító és riasztó, ahogy egyesek financiális előny megszerzése vagy hírnév végett kezdenek tanítani, ahol az „Iyengar” jelző a tanári végzettség mellett nagy előnyt jelent.

Ahelyett, hogy kritizálnám ezeket az „tanár akarok lenniket” a „lelkesedésükért”, ami talán inkább a tudatlanságból mintsem arroganciából ered, a mi feladatunk, Iyengar jóga tanítványokként és oktatókként, hogy a diákokat arra tanítsuk, mit jelent a tanítás művészete és milyenfajta elkötelezettséget szükségeltet. Ezt az „oktatást” a szavakon túl a tettek mezejére kell helyezni. Ez az Iyengar Jóga hosszú távú tanárainak és tanítványainak kötelezettsége.

Geetaji (BKS Iyengar lánya) gyakran mondta, hogy a tanítás nem csupán technika. A Jóga Új Megvilágításban című könyvben szereplő instrukciók ismételgetésével még nem válik senki tanárrá. Prashantji (BKS Iyengar fia) világosan elválasztotta a modern idők tanárát a tutoroktól. A modern idők tanárai (bármilyen területen, nem szükségszerűen a jógában) úgy érzik, hogy azzal be is fejeződött a munka, hogy megtanulták a tananyagot és megkapták a képesítést (ami nem szükségszerűen tükrözi a diák értésének szintjét), míg a tutor látja, mikor érik meg a tanítvány megértése az adott anyag kapcsán.

Bármilyen tárgy tanítása hatalmas felelősség, az oktatás tanítása pedig mindenek felett áll. Az ember nem csak egy egyént tanít, hanem a generációkon keresztüli tudás átadásáért is felelős. Indiában ahhoz, hogy valaki középiskolában taníthasson bármilyen tantárgyat, 5 éves egyetemi végzettséggel kell rendelkeznie a 12 év iskolai képzést követően. Ez az időintervallum szükséges egy objektív tantárgy oktatásához.

Akkor hogyan várhatja el valaki, hogy egy olyan szubjektív tárgyat oktathasson, mint a jóga, csupán néhány hét „tanulás” után úgy, hogy előtte heti 1-2 alkalommal járt órára? Jó, kitartó, őszinte tanítványnak kell lenni rendszeres otthoni gyakorlással, mielőtt valaki oktatásról álmodozna. Tanulj meg tanítványnak lenni először. Egy átlagos diáknak 3-5 év tanulással kell rendelkeznie, mielőtt bármiféle tanításon is gondolkozna.

A jóga egy szubjektív tárgy, amiben emberi életekkel bánsz. Az orvosi képzés 5 év gyakorlati és elméleti oktatást igényel, amit 6 hónapos intenzív kórházi gyakorlat követ az egyéni rendelést megelőzően. Bárminemű specializáció további 3 év tanulást jelent, azaz majdnem 8,5 évet a 12 év alap iskolai képzést követően. Ismét felmerül a kérdés, elegendő-e a néhány hetes, hónapos vagy akár néhány éves tanulás ahhoz, hogy valaki jógaoktatóvá váljon? A „jógaoktató akarok lennikkel” meg kell értetni az időt, az elkötelezettséget és az erőfeszítést, ami a jógagyakorláshoz szükséges. Ha erre felkészültek és az eltökéltségükről tanúbizonyságot tettek , csak akkor szabad őket bátorítani a tanítás művészetére.

A jógában nem csak a testtel törődsz, hanem az egyén elméjével is. A tanárnak megfelelő tudással kell rendelkeznie a gyakorlati anatómia, a fiziológia és a pszichológia terén minden egyes ászana kapcsán (vagy legalábbis azokkal, amiket tanít). Ha ez hiányzik, akkor nagy az esély arra, hogy sérülést szenved a tanítvány. Az ászanák anatómiáját, fiziológiáját és pszichológiáját nem lehet csupán könyvekből megtanulni, hanem a saját jógázásodból, ami csak a rendszeres gyakorlás alatt sajátítható el minden egyes akció hatására való visszatekintéssel. Csak akkor leszel képes mások testének megértésére, ha tisztában vagy a sajátoddal.

Ugyanakkor a tanárnak arra is rá kell jönnie, hogy nem minden ember ugyanolyan. Éles megfigyelőképességgel kell rendelkezz, hogy a megfelelő tanítványnak a megfelelő metódust tudd a kezébe adni. Például Guruji az állópózokban a talpam elülső részét egy téglára helyezné, ha rövid lenne a hátsó combhajlítóm és a térdem hátulja nem nyílna ki eléggé. De ez a metódus még több fájdalmat és kárt okozna annál, akinek túlfeszített lábszára ill. térde van. A diák talán nincs is tisztában azzal, hogy rövid-e a combhajlító izma vagy a belső lába. A tanárnak kell tudni megállapítania az egyéneknek a meghatározott irányvonalaktól való eltérést vagy egyirányúságnak hiányát, rendelkeznie kell azzal a tudással, hogy a tanítványt a problémájának megfelelő ászana módosulásának elvégzésére rábírja. Ahogy Guruji mondta, „az ászanák leírások, nem receptek”.

A leírások világos gondolatokat szükségeltetnek. A szavakat végeláthatatlanul használhatjuk ahhoz, hogy leírjuk egy adott ászana végrehajtását, de a szavak elveszthetik jelentésüket és csak további zavartságot eredményezhetnek a tanítvány fejében. Azonban a tapasztalatunkból származó néhány szó sokkal hatásosabb mint a senior tanárod instrukcióinak mechanikus ismételgetése, ha nem tudod kifejezni és létrehozni a tanítványodban a tapasztalást.

A tanítás nem az instrukciók puszta ismételgetését jelenti. Ez a tanítást csak mechanikussá teszi. Az ilyen mechanikus tanítás a gyakorlást csupán tornává alakítja. Ha a tanítás mechanikus, csak a testet vonja be, de nem az elmét, amíg a jógaászana a testet, az elmét, a szellemet és a lelket is befogja. A tanárnak tisztában kell lennie azzal, hogy az adott napon mit akar tanítani az adott csoportnak elkerülve a monoton és mechanikus tanítást. Ezzel együtt rendelkeznie kell az adaptáció képességével is. A tanár megérkezhet egy összeállított ászana-szekvenciával és instrukciókkal, amiket tanítani akar. Azonban ha nem kap választ a csoporttól, nem etikus folytatni az eredeti elképzelést. Ezzel együtt szem előtt kell tartania, hogy a diák minden órán tanuljon valami újat. Az 1998-as Iyengar Jóga Fesztiválon a sok száz tanítvány között számtalan tanár is akadt. Guruji annyi mindent tanított, akár egészen finom dolgokat még olyan egyszerű ászanákban is, mint a Tadászana (hegypóz). Még azok is, akik 25 éve járnak a punai Ramamani Memorial Iyengar Yoga Intézetbe sem mondhatják, hogy lett volna két ugyanolyan óra Geetaji val vagy Prashantjival. Minden órán van valami új, így mindig tanulunk.

Azt is meg kell értenünk, hogy a tanítvány fizikai akadályból vagy félelemből nem tudja kivitelezni a munkát, ilyenkor a megfelelő technikát kell alkalmaznunk, hogy a tanítvány a kívánalomnak megfelelően végül helyesen végezze az ászanát. Brutális erő alkalmazása veszélyes, de a nem együttműködő vagy az együttműködni nem tudó tanítvány teljes ignorálása sem jógikus. A kettő közti harmónia elengedhetetlen.

A tanárnak képesnek kell lennie arra, hogy megítélje a tanítvány kapacitását és képességét és annak megfelelően tanítson. Például képzeljünk el egy tanárt, aki éppen visszatért a púnai intézetből, ahol Geetajival és Prashantjival vett órákat és megpróbálja „ismételni”azokat az új dolgokat, amiket tőlük tanult. Fel kell mérnie a tanítványok és a saját képességét, hogyan kinek és hogyan adja át ugyanazt a tudást. A „legújabb” instrukciók sima ismétlésével még nem válik jó oktatóvá. A tanár kompetenciája abban a képességben rejlik, ahogyan átadja azt a tapasztalást, amit a saját tanárával való együttműködésben megtanult de a saját tanítványainak képességének megfelelően.

Ma az Iyengar jóga világméretekben is óriási elismerésnek örvend, ezért egyre több ember érdeklődik a tanítás iránt is. Az a nagyfokú tisztelet , amit az Iyengar jóga megkövetel, a maga Guruji által meghatározott magas szintből ered. Guruji és az Intézet egy specifikus tantervet hozott létre, ami a különböző szintű oktatók képességeire épül. Ez biztosítja, hogy semmilyen tanár nem tanít a képességein túl, vagyis nem okozhat sérülést, ezzel egy időben a tanár „tanít”, a tanítvány pedig „tanul”. Egészen addig, ameddig a tanár követi a meghatározott irányvonalakat, igazságos marad a tanítványokkal és a tárggyal kapcsolatban. Ezért a kezdők nagyon szigorú irányelveket és instrukciókat kapnak, hogyan jelenjenek meg, hogyan beszéljenek, mit és hogyan tanítsanak. Azt is mondhatjuk, hogy bizonyos mértékig a kezdő oktatókat „szájbarágósan” képzik, ami biztosítja, hogy ne okozzanak sérülést és hogy a tárgyat az azt megillető tisztelettel mutassák be.

Az oktatóknak emlékezniük kell arra, hogy a tanítás a tanulás kezdete, és nem a vége .A számtalan ászana gyakorlása és előadása nem jelenti azt, hogy az illető szükségszerűen jó oktató is egyben, a jó tanár jele az a képesség, amivel másokat az ászanák könnyed és stabil kivitelezésére tud rávezetni. A technikai jártasság nem elegendő ahhoz, hogy jó tanár legyen valaki. Guruji azt mondja, „a humánus és az érzelmi megértés létfontosságú. A jó oktatás a fejben világosságot, a szívben tisztaságot igényel. „

Guruji szavaival összefoglalható a számtalan tulajdonság néhány jellemző és mindannyiunk által gyakorolandó része: „A tanár legyen világos, okos, magabiztos, kihívással teli, gondoskodó, figyelmes, konstruktív, bátor, megértő, kreatív, teljes mértékben elkötelezett és elhivatott a tárgy tudására, megfontolt, lelkiismeretes, kritikus, jókedvű, tiszta és nyugodt. Legyen erős és pozitív, meggyőző, hogy bizalmat hozzon létre tanítványaiban, legyen negatív magával szemben, hogy kritikusan szemlélje saját gyakorlását és hozzáállását. A tanárnak folyamatosan tanulnia kell.”

Mi, mint az Iyengar Jóga oktatói egyfolytában azon kell dolgoznunk, hogy a Guruji által említett tulajdonságokat elérjük, megtartsuk és saját példánkat állítsuk a tanítványaink elé, akik közül néhányban talán a tanítás lehetősége szunnyad.

(Forrás: Iyengar Yoga News, UK, Spring 2004)

Geeta Iyengar: Mindnyájan Karma jógik vagyunk

Azt a felkérést kaptam, hogy a Karma jógáról beszéljek. A jóga egy. A saját önös érdekünkből osztjuk fel vagy adunk neki nevet. A felosztás és névadás után azt hisszük, hogy a Patandzsáli által leírt jóga különbözik Krishna Árdzsúnának magyarázatra kerülő jógájától. Aztán azt hisszük, hogy a Hatha Jóga Pradipika által leírt jóga különbözik Patandzsáli jógájától és Krishnáétól a Gitában.

Swami Sivananda Radha és köztem lezajlott megbeszélés alatt megegyeztünk abban, hogy a Jóga egy. Akkor miért harcolnak az emberek az én vallásomról vagy a te vallásodról? Miért tesznek különbséget a Hatha jóga, a Rádzsa jóga vagy a Karma jóga között? Ezek nem különböznek.

Ha tanulmányozzuk mindazokat a jógával foglalkozó és a védikus írásokat, arra jutunk, hogy a jóga egy. Hogyan lehetséges ez? Mi ,emberek, bár földrajzilag különböző területről származunk, mindannyian rendelkezünk intelligenciával, érzelmes lények vagyunk és a testünk anatómiája is azonos. Talán eltérő az ízlésünk az ételek terén, de maga az étel mindannyiunk számára létfontosságú. A víz mindannyiunk számára létfontosságú. Szóval mint emberek nem nagyon különbözünk.

Mint emberek egyek vagyunk, így a problémáink is azonosak. Szinte mindegyikünk azonos típusú problémákkal küzd. Néha boldogok vagyunk, néha szomorúak. Máskor fájdalom lakozik a testünkben. Nincs olyan, akit ne támadna meg valamiféle betegség: lázasak leszünk, megfázunk, köhögünk, mindez azonos. Van olyasvalaki talán, aki azt mondja, hogy egyáltalán nem szenvedünk? Nem. Senki se mond ilyet.

Bármihez is fogunk, a problémák és az akadályok felütik a fejüket. Ha azt mondjuk, hogy felejtsük el a gondokat és csak éljünk, attól még azok ott maradnak. Meg kell ismernünk, hogy mik okozzák ezeket a gondokat. Bizonyos szempontból ez elég negatív képet fest. De ha elég mélyre ásunk, akkor megérthetjük ezeknek a problémáknak a mélységét. Ez nem egyfajta pesszimista szemlélet, inkább igaz látásmód.

Amikor egy emberi lény megszületik, a karmából születik meg. Ez a legalapvetőbb dolog, amit ismernünk kell. A születés nem egyfajta hirtelen megjelenés. Közvetlen kapcsolat van a korábbi és a jövőbeli életeink között, ezek mindegyike a jelenhez kötődik. Ha azt gondoljuk, hogy ezen és ezen a napon születtünk és a későbbiek folyamán az életünk majd egyszer csak megszűnik, ami mindennek a végét is jelenti, ennek nincs semmi értelme. Van benne egyfajta folytonosság.

Születésünknek oka van. A születés nem csak egy fiziológiai akció. Ebbe az életbe karmával érkezünk, a születésünk klésa mulaha. De mik ezek a klésák (hátráltató tényezők)? Avidja: tudatlanság, Asmita: ego, Raga: csüngés, ragaszkodás, Dvésa: averzió, Abhinivesa: az élethez való ragaszkodás, a haláltól való rettegés.

Minden tettünk ezen az öt hátráltató tényezőn alapul. A karma tavát pedig a cselekedeteink hozzák létre. A születésünk ezekből a tényezőkből származik. Ha ezek nem lennének, nem lenne okunk a születésre. Ez az emancipáció.

Tudod, amikor egy gyermek megszületik, felsír, és amikor felsír, akkor tudjuk, hogy életben van. Akarjuk, hogy ez felhangozzon. De miért kezd el sírni, amikor megszületik? Ez egy kérdés. Mindannyi idő, amit az anyaméhben töltött és most kibújik. Amikor megérkezik erre a világra, a küszöbön még emlékezik, ebben a pillanatban még emlékszik az eddigi életeire, Jaj! Minő sors, már megint itt vagyok ezen a világon! Ezért sír fel a gyermek. A nevetés és a mosolygás csak később következik.

A gyermekben meg van a bölcsesség ebben a pillanatban hogy azt mondja, nem szabadna ezzel a hibával a világra jönnöm. Az emancipáció felé kell törekednem. De aztán, ahogy világra jövünk, annyira belefeledkezünk, hogy elfelejtjük mindazt, amit a születésünkkor még tudtunk.

A hátráltató tényezők a gyökerek. A korábban megtett karmák gyümölcsöt hoznak. Ha jót cselekedtél, jó gyümölcsöt, rossz dolgokért rossz gyümölcsöt, bátor dolgokért bátor gyümölcsöt, gyenge tettekért gyenge gyümölcsöt.

Kirsna azt mondja a Gitában, hogy két út vezet az emancipációhoz. Azok, akiknek erős az intelligenciája, a jnyána jógát, a többiek a karma jógát követik.

Azok, akik ilyesfajta intelligenciával rendelkeznek, nagyon biztosan abban, hogy az Úr létezik. Nincs kétségük. Így arra koncentrálnak, hogy elérjék az Istent, nincs kilengése az odaadásuknak. Nagyon kevesen vannak ilyenek. És mivel a karma mindnyájuknak izgat, ebben az értelemben mindannyian karma jógik vagyunk.

Vágyakkal jövünk a világra. Ezek kerülnek az utunkba az emancipációhoz vezető utunkon. Karma jógát követjük és rögtön fel is tesszük a kérdést: „mit kapunk majd ebből viszont?”

Krisna azt mondja, elvégzed a munkát, de a munka mögött a szándék nem tiszta. Irigységből cselekszel. Büszkeségből cselekszel. Azt mondod, megtisztelő, hogy megteheted. Tehát cselekszel, talán jót, de a mentális háttér tele van ezekkel az ellenségekkel. Ám kifelé a tett jól néz ki.

Végezd a karmát oly módon, hogy felajánlod az Úrnak. Jól át kell gondolnod, mielőtt bármiféle karmát végzel. Mi okból teszed? Mi a gondolatod mögötte? Szolgálja azt az okot, amit gondolsz?

Látnunk kell, hogy az eszünk a karmán jár, a karmában való tökéletesítésen és nem annak a gyümölcsén. Ha azt kérik tőled, hogy ápold a kertet és öntözd a növényeket, nézd meg, hogy minden növénynek jutott –e belőle. Ez a karma. Ne pedig azt gondold: „ó, ez másvalakinek a kertje, miért foglalkozzam vele? Mit fognak adni azért, hogy locsolom ezeket a növényeket?”

A karma jóga végzéséhez az elmédnek és a szándékodnak tisztának kell lennie. Nem szabad, hogy az eredményen járjon az eszed. Nem szabad azon fennakadnod, hogy „mindezt megcsináltam, hadd kapjam meg most azt.” Szenvtelen cselekvéshez másféle elme háttér szükségeltetik.

Krisna mondja, hogy bár karmát teszel de ambíció lakozik a karmában. Ambícióval cselekszel, néha rossz ambícióval. Még talán imát és ambícióval mondasz. Ne legyen benne ambíció.

Ha a cselekedeteid mindig mindenféle mentális zavarral vannak megfertőzve, akkor ez nem karma jóga. Kívülről talán karma jógának néz ki. Meg kell történnie a csiszolásnak és a tisztításnak.

Mondok egy egyszerű példát, mert egy ászana és pránájáma órát tartunk: csinálod az ászanát, de nem tudod, hogy helyes vagy helytelen-e az akció. Az érzékenységnek és az érzékelésnek elő kell bújnia. Addig meg csak vársz. De ne gondold, hogy azért, mert elkerülöd a cselekvést, ez majd szabaddá tesz a karma kötöttségéből. Ellenkezőleg, még több karmát hozol létre.

Meg kell tisztítsd magad a karma jóga végzése által. Tégy bátor tetteket vágy nélkül. Végezz karmát saját magad megtisztításáért. Minden tisztátalanságnak mennie kell. A karmával kell tisztítanod, aminek folytatódnia kell.

Végezetül hadd mondjam, hogy a karma jógát mindenkinek végeznie kell, méghozzá vágy nélkül. Nem szabad megkülönböztetnünk, hogy mi Patandzsáli jógája, mi a karma jóga, mi a jnyána jóga, mi a bakti jóga.

Krisna sosem tett megkülönböztetést. Azt mondja: tudd nagyon jól, hogy létezem. Én vagyok az Úr. Benned létezem. Mindenki szívében lakozom. És én mozgatom ezt a gépezetet. Ha a te géped a karmával , a jnyánával, a baktival, a testeddel, a fiziológia funkcióddal, az anatómiai funkcióddal működik, azt mondja, én itt vagyok.

Ha tehát azt érzed, hogy az Én létezik belül, azt mondja, vezetni foglak. Ha teljesen átadod magad, én Te benned vagyok és segítek neked. De egészen addig, amíg megkülönbözteted magad Tőlem, a benned lévő Úrtól, ez nem fogja megoldani a problémát.

És ezért kezdtem a beszédemet azzal a ténnyel, hogy ezzel a karmával születünk. A megtisztulási folyamatnak folytatódnia kell. Ha megteszed, akkor eljön az idő, amikor tudod, hogy nincs benned vászana, vágy.

Csak akkor, amikor a vágy eltűnik, jön létre a megszületés és a halál, a karma végzése és a karmában való elveszés ciklikusságától való megszabadulás.

A karmának ez a hálója meg kell, hogy törjön. Ehhez mindenféle függőségtől mentessé kell válj. Ha ez a cél, minden szinten el kell kezdened követni.

És nem lehet rögtön elérni a végét. Ha meg akarod mászni az Everest-et, minden nap kell hegymászást gyakorolnod. A testednek minden magasságot meg kell szoknia. Képesnek kell légy a légzésre és hogy toleráld. Fokozatosan kell előrejutnunk, akklimatizálódnunk. Ez a szádana (a szabadság ösvénye). És ez az, ahogy a tisztulás megtörténik.

Ne tégy különbséget a cselekedeteid közt. Ezért van az, hogy végül így kell imádkoznunk: „Uram, akármilyen karmát is tettem, a rosszakat, amiket nem tudva alkottam és a jókat, hadd adjam át az Úrnak.”

A karma akkor kezdődik, amikor reggel felkelünk. Gondolj az Úrra, mielőtt kiszállsz az ágyból. Tartsd fel a kezed és mondd: hadd legyen darshan a kezeimből. Add, hogy ne történjen semmi rossz a kezeimből. Hadd valósítsam meg a kezeimet, mert ezekkel a kezekkel végzem a munkámat. Ne menjen félre semmi, vagy ments meg Uram.

Add meg magad az Úr Krisnának. De ha bármi rosszat vagy jót tettem, akármi történjék is, Sri Krisna Paramaste. Ő megvédelmez.

Isten áldjon. Minden jót. Remélem, megértettétek.

Nem vagyok egy nagy szónok, de ami a szívemen van, azt elmondtam. Köszönöm szépen.

Forrás: Iyengar Yoga News, UK, Spring, 2009, Fordította: Répássy Erika (Iyengar Jóga oktató)

Miért ne igyunk vizet jóga óra közben?

Ha valaha is próbáltál víz fogyasztása után fejjel lefelé pózokat, vagy kartámaszokat végezni, akkor a kérdés magától értetődő.

Nincs szükség arra, hogy vizet igyunk, mert az Iyengar jóga gyakorlása közben nem szükségszerű, hogy izzadj. Ha mégis izzadsz, az azt jelenti, hogy a testednek meg kell szabadulnia némi méreganyagtól, illetve hogy a levegő meleg és párás.

Ha szükséges, igyál az óra után, azonban a gyümölcslé jobb, mint a víz, mert pótolja a testből elveszített cukrot. Ha száraznak érzed a szád óra közben, görbítsd hátra a nyelved, hogy nyál termelődjön, ami nedvesíti a szájat.

Forrás: Iyengar Yoga News (Iyengar Yoga Association UK) 2007.

GREEN YOGA – ZÖLD JÓGA

Gyakorlati tanácsok, amikkel jelentős változást tudsz elérni

Egyszerűsítsd az életed, amennyire csak tudod.
Légy tudatában annak, hogy milyen hatással van az életviteled a környezetre. Készítsd egy listát, hogy milyen „cuccokat” használsz naponta, hetente, esetenként és hogy általában hogyan élsz.
Gondold át még egyszer, mielőtt vásárolsz, valóban szükséged van rá?
Csökkents, használd újra, hasznosítsd újra! Próbálj meg kevesebb szemetet termelni azáltal, hogy odafigyelsz arra, mit használhatsz vagy hasznosíthatsz újra.
Próbálj meg olyan termékeket keresni, amik minél kevesebb csomagolást tartalmaznak. Pl. egy teafilter egy kis papírban van elhelyezve, ami egy dobozban van és amit még egy celofán vesz körül…érted?!
Ha egy nagyobb háztartási gépet szeretnél lecserélni, válassz energiatakarékosat.
Vásárolj 100% újrahasznosított, klórmentes papírterméket, legyen az írólap, konyhai kéztörlő, WC papír, stb.
Zuhanyozz fürdés helyett és legyen az is nagyon rövid.
Használd a mosógépet alacsony hőmérsékleten.
Használj hagyományos szárítót a szárítógép helyett.
Javíttass meg mindenféle csöpögést a csapokban vagy a csövekben.
Csavard le a hőfokszabályzót két fokkal télen és a légkondicionálót két fokkal felfelé nyáron (vagy egyáltalán ne használd az utóbbit).
Kapcsolj ki és kapcsolj le a hálózatról minden gépet, amit egy jó ideig nem használsz. Egy számítógép pl. 15 wattot, egy mikrohullámú sütő pedig 8 wattot használ, amikor nincs bekapcsolva de be van dugva a konnektorba.
Vásárolj helyi termesztésű, organikus terméket, amikor csak lehet, vagy termelj Te magad, ha van rá lehetőséged.
Szüntess meg mindennemű gyorsételt az étrendedben. Hatalmas felesleget termelnek ezek a cégek, sokszor nem támogatják a helyi termelőket és sokszor egészségtelen ételeket kínálnak.
Legyél vegetáriánus vagy vegán. Az állattenyésztés föld-, víz- és levegőszennyezést okoz és nagyban hozzájárul a globális felmelegedéshez. Mindemellett az erőszakmentesség jógikus gyakorlása minden lényre érvényes, így az egész környezetre.
Komposztálj. Nézz utána, hogyan lehetséges, ha nem tudsz kültéren komposztálni.
Mondj NEM-et minden műanyag szatyorra, amit feléd nyújtanak. Használj saját hordozható táskát minden esetben, ne csak a piaci bevásárlásodnál.
Ültess fát. A növekvő fa a széndioxid porszívója!
Válts zöld energiára. Érdeklődj a helyi lehetőségeidről.
Változtasd meg a közlekedési szokásaidat. Sétálj, kerékpározz, oszd meg mással a gépjárműved és használj tömegközlekedési eszközt, amikor csak lehet.
Repülj ritkábban, ha egyáltalán.
Legyél igazi ökoturista! Az ökoturizmus egyre növekvő iparág, ami sokszor nem természetbarát. Fedezd fel az otthonodhoz közeli helyeket és ne felejtsd el, hogy a légiközlekedés a globális felmelegedés legnagyobb okozója, még akkor is, ha a túrád öko-tudatos.
Ne használj műanyag palackot. Igyál csapvizet, ha ez biztonságos, vagy szűrd meg. Ha szükséged van arra, hogy vizet vigyél magaddal, használj rosdamentes acél vagy üvegpalackot.
Változtasd meg a befektetéseidet társadalmilag vagy környezetileg felelős befektetésekbe és bizonyosodj meg arról, hogy ezek a cégek felelős lépéseket tesznek a klímaváltozás tekintetében.
Cseréld le a hagyományos izzóidat energiatakarékos körtékre.
Ezek 10szer annyi ideig jók és 2/3-dal kevesebbet fogyasztanak.
Használj környezetvédő tisztítószereket.
Iratkozz le mindenféle hagyományos levelezési listáról, így nem csak fákat menthetsz meg, hanem a postaládád sem lesz teli mindenfélével.
Bíztass kiadókat, hogy használjanak újrahasznosított papírt a könyvek, újságok, magazinok és hírlevelek kiadásához és gratulálj azoknak, akik ezt követik.
Gyakorolj környezetbarát öblítést: „if it’s yellow, let it mellow, if it’s brown, flush it down”, „hagyd, ha sárga, húzd, ha barna”. Egy átlagos 4 tagú család évente 20.000szer húzza le a WC-t. Még ha vízbarát rendszert is használ, ami 6 litert fogyaszt egy öblítésnél, még mindig hatalmas mennyiség megy kárba évente.
Ha autót vásárolsz vagy bérelsz, válaszd a legalacsonyabb fogyasztásút, vagy egy hibridet.
Legyél karbon-semleges. Ez egy elég egyszerű módja annak, hogy felelősek legyünk a mindennapi életünk által termelt karbon negatív hatásának
Cselekedj – írj a helyi politikai vezetőknek és szavazz.
Támogasd a helyi könyvtárat. Nincs túl sok ingyenes dolog a világon, de a könyvtár igazán nem kerül sokba a vásárláshoz képest.
Bíztasd a cégedet, szervezetedet, iskoládat, családodat és barátaidat, hogy csökkentsék a karbon kibocsátást és oszd meg ezt a listát mindenkivel.
Copyright © by Georg and Brenda Feuerstein. All right reserved. Reproduction in any form requires prior written permission from Traditional Yoga Studies. www.traditionalyogastudies.com
(please note that the above article is a translation from the original text).

ARE WE FEELING TOO GOOD OURSELVES FOR OUR OWN GOOD?

See original article here.

TUL JOL EREZZUK MAGUNKAT A SAJAT ERDEKUNKBEN?

A minap kerult kezembe a What is Enlightenment? (Mi a megvilagosodas?) magazin nyari szama, amiben a szamunkra kisse ismeretlen szociologiai helyzet fonaksagarol szamolnak, meghozza arrol, hogy az utobbi evtizedek soran a sokszor tulzott dicseret allt a kozeppontban az USA tarsadalmaban. A cel az volt, hogy biztositsak az altalanos jo erzest, kisebb legyen a bunozes, altalaban mindenki boldog legyen.

Az eredmeny, ugy tunik, talan pont az ellenkezoje…

A cikk eredetije angolul itt erheto el, a magyar osszefoglalot pedig alabb olvashatjatok:

A 70es evektol kezdodott az a szociologiai hozzaallas, hogy ha minel nagyobb az ember onbizalma, annal boldogabb, produktivabb es egeszsegesebb lesz az illeto. Igy nottek fel generaciok, akik azt hallottak szuleiktol es tanaraiktol, hogy alapvetoen mindenki fantasztikus es hogy ezzel jo tisztaban lenni. Az 50es evekben a tinik 12%-a ertett egyet azzal az allitassal, hogy “Fontos vagyok”, mig a 80as evek vegere meghetszerezodott, a tinik 80%-a hiszi ezt. Ez a koncepcio egeszen a kormanyzatig is elert, ezzel probaltak megelozni a tinedzserek teherebe eseset, droggal valo visszaelest , a munkanelkuliseget es a bunozest.

Az onbizalom koncepcio valojaban mar vagy egy evszazada jelen van Amerikaban, William James amerikai filozofus es pszichologus szerint ha valaki eleri a celjait, akkor novekszik az onbizalma, ha nem , akkor csokken. Nem csoda, ha ot tartjak az amerikai pragmatika atyjanak. A mai vilagban azonban az onbizalom annyira tavol all a valosagban elert celoktol, hogy a tinik 80%-a meg a kozepiskola befejezese elott ugy gondolja, hogy fontos ember.

De mi ebben a rossz? 1970 es 2000 kozott tobb mint 15 ezer cikk szuletett arrol, hogy mi a kapcsolat az onbizalom es az elet kulonbozo terulete kozott. 2002-ben egy egyetemi professzor osszeszedte a kutatasok lenyeget, mely 2005-ben latott napvilagot es szamos hiedelmet megkerdojelezett:

a tulzott dicseret alacsonyabb teljesitmenyt eredmenyez, nem vezet sikeresebb kapcsolatokhoz – sokszor ezek az emberek allitjak pellengerre a letezo kapcsolataikat problema eseten.

Az alacsony onbizalom nem vezet korai szexualis elethez es nem teszi az embereket agresszivve – sot, talan pont az ellenkezoje igaz.

A legfontosabb pedig, hogy a nagyobb onbizalom boldogsaghoz vezet, sem igazolodott.

Amerikaban ezt a generacio neve Generation Me (En generacio). A cikk konkluzioja pedig az, hogy az eredeti pragmatikahoz valo visszateressel talan eljutna oda ez a generacio, hogy a sokat hangoztatott “erek valami” gondolat ne csak egy idea legyen, hanem vegre aktivitasi talajra talaljon.

Es hogy miert tartottam ezt fontosnak? Talan azert, mert nalunk pont az ellenkezoje volt/van uralkodoban, es gondolotebreszto lehet, hogy a szomszed fuje nem feltetlenul zoldebb…

2008-2023. Répássy Erika. Minden jog fenntartva!

Répássy Erika

Fordítások

Szerző: MALINI NAIR
malini.nair@timesgroup.com
Crest Edition, The Times of India
Fordítás: FORRAI RÉKA
Fotó: K SUNIL PRASAD

Pages

Blogroll

Archives

Répássy Erika

Fordítások

Szerző: MALINI NAIR malini.nair@timesgroup.com Crest Edition, The Times of India Fordítás: FORRAI RÉKA Fotó: K SUNIL PRASAD

Share this:

Like this:

Pages

Blogroll

Archives

Szerző: MALINI NAIR
malini.nair@timesgroup.com
Crest Edition, The Times of India
Fordítás: FORRAI RÉKA
Fotó: K SUNIL PRASAD