Posted by: Erika Repassy | August 15, 2016

Türelemjáték

Türelemjáték. MKulcstarto-turelemjatek.previewint tegnap a bronzmeccse. Egyik pont ide, a másik oda, a végét meg rezzenéstelen arccal lehet megmenteni. Érem járt érte. Büszke vagyok ezekre a sportolókra, a kitartásukra, az elszántságukra és a pszichés erejükre. Most legalább van időm nézni:)
Türelemjáték, amikor 740-kor a 30-as sorszámot tépem le a kontrollra és közben azon tűnődöm, hogy a főorvos ennyi beteg után nekiiramodik a műtőnek és “lehúz” pár műtétet levezetésképp. Read More…

Advertisements
Posted by: Erika Repassy | August 9, 2016

Kontroll 3.0

Ez a Szentimre rendben van. Ismét voltam kontrollon, ezúttal a főorvosnál, Dr. Ferencz Máriánál. Akárhányszor bemegyek, valami pozitív élmény talál meg. Mondjuk alapból megkapom, hSuptaogy nagyon fiatal vagyok (?) – hát a sok szürkehályogos között egyébként tényleg – meg hogy nagyon okosan irgalmatlanul gyorsan behúztam anno a kórházba. Ma pont három hete. Az orvosok, nővérek hatékonysága, kedvessége és törődése bőven felülírja a bejárós rendelő mellékhelyiségének hétfő hajnali kosz-szintjét – amin el is tűnődtem, hogy ha ez hétfőn 730-kor ilyen koszos, akkor vajon mikor takarítják? Pénteken biztos nem és hétfő reggel sem. Vagy csak heti egyszer? Na mindegy. Még jó, hogy nem látok tökéletesen. Egyelőre. Sorszám, pupillatágítás, várakozás, főorvos, kontroll, kakóscsiga, otthon. Read More…

Posted by: Erika Repassy | August 3, 2016

Éjszakák és nappalok

Hosszúak. Évek óta most érzem megint, hogy van időm. Gyakorlatilag bármire. Ebből levonom mindazt, amiket nem csinálhatok, és akkor ez az idő megtriplázódik.
Talán 2006 óta nem volt ennyi időm, amikor otthagytam Írországot és beleugrottam a semmibe New Yorkban. Szabadon választott szabadesés volt és nehezen tudtam mit kezdeni vele. Akkor a nyirokkeringésem hibernálódott és alig vártam, hogy visszatérjek Európába. Most itt vagyok és nem is vágyom sehova. Még Budapestre sem. Ez nem szabadon választott, max tudat alatt, de az meg a tudat alatt lakozik, lehet mélyre ásni – na ez szabadon választott. Read More…

Posted by: Erika Repassy | July 31, 2016

Létezés

sky01Telnek a hétköznapok, főleg Biatorbágyon, csak a kontrollokra megyek be a városba (pl. holnap). A családnak köszönhetően lekerült minden teher a vállamról, az utóbbi napokban már főztem is, többnyire sikerül kicsit mindent melléöntenem, ez így izgalmas, nagy baleset nem történt és még az összes ujjam is a helyén van. A síkokat továbbra is 3D-ben látom, a konyhát meg 2D-ben 🙂
Read More…

Posted by: Erika Repassy | July 28, 2016

Szemrevételezéseim

eye-anatomy

Nahát képzeljétek el, azért volt egy-két kalandos dolgom mostanában.
Az egyik még a kórházban, ahol a kötelező EKG-n is átestem, valamikor a kétségbeesős első estén. Rám rakták a cuppanós cuccokat és beindították a motort. Azzal foglalatoskodtam, hogy miként változnak a bipbipek normálisan illetve tudatos kilégzéssel és persze lassabbak lettek az utóbbinál, de mihelyst tudatvillanásom alakult ki a műtét gondolata kapcsán, jelentősen felgyorsultak a monoton jelek. Háromszor is ki kellett nyomtatni az eredményt, gondolom, talán ez fura képet festhetett egy betegről, meg az is lehet, hogy nem. Read More…

Posted by: Erika Repassy | July 26, 2016

Az aranyhal-lét

goldfish_by_zsoltkosa-d391lu1Buborék. Ennyit látok. Egy bazi nagy buborékot. Ami remeg, rezeg, mozog, úszik, ahogy az egy buboréknak dolga. A műtét tehát sikerült. Minden elhangzott szóra figyeltem, nehogy legyen egy „jaj, na az ott…meg még ez is” kifejezés a fejem felett. De nem volt. A spártai első nap után a reggel ismét vizsgálattal kezdődött, már régen nincsenek formális vizitek, csak folyosói sorbanülés, sokszereplős látásvizsgálat az elmaradhatatlan pupillatágító cseppek után. Read More…

Posted by: Erika Repassy | July 25, 2016

RetinaTovaTűnés

UpavsitaKórházasanaMegkísérlem a blogírást. Blogírni akkor szoktam, ha van miről. Vagy még akkor se sokszor. Mostanában lenne bőven miről, a januárban-februárban még csendesnek látszódó év alapjaiban borult fel – ami nem baj, mert emergency-ben elég jó vagyok, de azért ami sok, abból elég.
Kevin is úgy döntött, hogy az elmúlt hónapok mindenségét feldolgozandó itthon marad nyárra – történetünkben először, hogy nyugizzunk, nyaraljunk, napozzunk, stb. Újrakalkulálás, újrakalkulálás, újrakalkulálás… Read More…

Posted by: Erika Repassy | January 14, 2016

International workshops in Budapest 2016

  • 2016 May 14-15 BOBBY CLENNELL (USA)
  • 2016 Szeptember 10-13. STEPHANIE QUIRK (NZ)
    Day1+2.  (weekend) General workshop – open for experienced practitioners
    Day 3+4: adjusting & therapy application – for certified Iyengar yoga teachers only!
  • 2016 November 26/27 LAURIE BLAKENEY (USA)

További részletek a Guest teachers 2016 aloldalon. / More info on Guest teachers page.

Posted by: Erika Repassy | November 5, 2014

Jazz a Hadikban

Ismét visszatérünk a sarki Hadik Kávéházba, ahol december 6-án, szombaton újra összeáll a trió:

Káldi Tamás (bőgő)

Lindner Gyula (zongora)

Répássy Erika (ének)

és ismét felcsendülnek kedvenceink a jazz hullámhosszán, gyertek!

IMG_1444

Posted by: Erika Repassy | August 20, 2014

Személyes szemelvények

Ez akkor történt, amikor Kevinnel már kezdetlegesen egy párt alkottunk, valahol Írországban a szemek vizslató tekintetétől távol. Egy kis faluban szálltunk meg, aznap, amikor a 2005-ös colorado-i kongresszus jelentkezési ideje indult. Tudtuk, hogy pillanatok alatt elfogynak majd a helyek, hiszen Guruji már nem utazik nagy távolságokra, talán ez lesz az utolsó amerikai/nyugati útja. Egy ír internet-kocsmában vártuk a lehetőséget, analóg kapcsolat, hosszú regisztrációs procedúra. Amerikaiaknak. Egy kérdésen majdnem fennakadtam, válassz államot…nnna gondoltam, még mindig New York van Dublinhoz legközelebb, az jó lesz. Legnagyobb csodálkozásomra átment a rendszeren. Bent voltam!

Aztán meg Coloradoban. Én nem vagyok olyan hűha típus, aki hasra esik bármi vagy bárki előtt is, így kíváncsian vártam, hogy milyen lesz A Gurut élőben látni, tanítását megtapasztalni. Ahogy belépett a terembe, ahol kb. 800 lelkes gyakorló várta, kétséget kizáróan rájöttem, milyen az, amikor valakit Gurujinak hívnak tanítványai. Az az elképesztő energia, fény és szeretet, adni akarás, ami vele együtt belépett a csarnokba, mindig velem marad. Az a taps és öröm, ami mindannyiunkat átjárt, semmihez sem hasonlítható, csak olyan eseményhez, ahol valami igazán magasztos történik. Felemelő volt a program, három nap Iyengar tanításával, két nap pedig teremről teremre járt, hogy a szemináriumokon is adjon minél többet, fáradhatatlanul. Akkor volt 86 éves.

Aztán Púnéban találkoztunk többször, főleg a hazai szövetség létrehozása végett, nagy örömmel töltötte el, hogy kis hazánkban összetartó közösség révén formálisan is létrehoztuk magunkat, azt mondta, igen, tudom, hogy a magyarok nagyon dolgos emberek, nagyon örülök. Levélben tájékoztattuk az itthoni vizsgákról, legutóbb pedig, most júniusban egy foldert készítettünk neki az 1. Országos Iyengar Jóga Napról, képekkel, adatokkal és az Iyengar metódus magyarországi történetével.

Ahogy emlékszem rövid beszélgetéseinkre, lenyűgözött az a gyermeki érdeklődése, amivel felénk fordult, a szeme sarkában a huncut mosollyal, az az 1-2 vicces szófordulat, ami után egy pillanat alatt változott át tudását átadni akaró tanárrá, akiben szüntelen él a megértetni akarás. Felejthetetlen az az átható szempár, ami szembe néz veled, átlát rajtad és amitől hirtelen minden maszkod lehull, aki tényleg lát, szőröstül-bőröstül, testestül-lelkestül.

És még két rövid történet, ami miatt hiszem, hogy velünk marad. Otthon készültünk fotók készítésével Kevinnel, de mire odakerült a sor, addigra nagyon fáradt lettem és vonszoltam magam pózról-pózra, mígnem egyszer kifakadtam, hogy én ezt nem bírom tovább. Abban a pillanatban leesett Guruji portréképe a falról. 8 éve lakunk a lakásban, a kép ugyanazon a szögön lóg és sosem esett még le, sem előtte, sem utána.

Pár éve pedig egy szövetségi személyes zűr alkalmával megjelent álmomban, ahogy egy medencéből lépett ki a partra egy hatalmas mellkasnyitással, mint egy oroszlán, aztán a parton megrázta magát, mint egy oroszlán, hogy a bundájában ne maradjon víz. Lerázni, továbblépni. Ő most továbblépett. És nekünk is ezt kell tennünk.

Namaste.

« Newer Posts - Older Posts »

Categories