Posted by: Erika Repassy | August 5, 2019

Szemtelenül ismerős, avagy hogyan tartja bennem a lelket a jógagyakorlás

SzemtMMFC0233finxelenül ismerősök ezek a pózok, a megközelítés, a tempó. Gyakorlok. Sőt, mivel már a műtét után délelőtt 11-re hazaértem a kórházból, délután lett erőm megtalálni a hengerpárnát, a széket és a takarókat. Az ilyen eü kondícióknál két iránymutatás van: egy jóval tapasztaltabb oktató iránymutatásai Iyengar terápiás tudása alapján, a másik pedig a józanész. Az előbbit ismét Stephanie Quirktől kaptam, a másikból meg még akad ennyi idősen is. 3 év után meg pláne. SQ egy édes kis sztorit is mellékelt magáról a mesterről, aki szintén átesett szürkehályog műtéten idősebb korában. Egy nap szobafogság után átsétált az intézetbe, felkötötte a fejére a bandázst és egy jót gyakorolt…ahogyan szokott, de belőle csak egy van.

Ez azért mosolyt csalt az arcomra és akkor irány a kutakodás. Amire alapvetően szükségem volt, azok a hengerpárnán fekvő pózok két takaróval a fej alatt. Muszáj az extra emelés, mert a rekeszizom nem lehet feszes még kicsit sem, hiszen az elkezdi feszíteni az érzékszerveket. A karemeléses pozíciókat a retina nem engedte, a lencsecsere viszont igen, sőt, kifejezetten áhította, mert az oldalak/hónalji terület passzív nyújtásával valóban csak úgy árad az energia és a vitalitás a testben. Csak semmi izommunka, ez a legfontosabb, semmi erőfeszítés. Ezért van az, hogy ami nekem működik, ennyi tapasztalattal a hátam mögött, az nem biztos, hogy másnak is hasonlóan hat.

A gyakorlás többi részében először ülőpózok voltak, aztán azokból előrehajlás, első nap csak álltámasszal széken, utána homloktámasszal, mostanra meg lassan lekerülök a hengerpárnára is és már Padmászanával is jóban vagyok. Tegnap/ma már falnál elkezdtem az állópózokból párat, főleg csak sima állásokat, ill. abból széktámláján fejjel előrehajlásokat. Sőőőőőt, ma már volt egy Trikonasana variációm is, ami annyira de annyira jól esett, hogy valóban mosolyogtak a sejtjeim. Minden napra jut valami új felfedezés, az ászanák újabb íze merül fel, könnyebben, mint 3 éve, mert más a jelenlegi helyzet. Anno a párnájámát sem engedte a szervezetem, most viszont minden napomat ezzel kezdem, van benne fekvő és ülő is és minden napra jut mantrázás is. A fejjel lefelék még bőven odébb vannak, de addig sem unatkozom:)))

P.S. a fotó nem most készült…szemműtét után ezt a pózt ne így csináld:)))

Advertisements

Categories

%d bloggers like this: