Látod? Nem látod? Na látod…:)

Nem panaszkodom, van min dolgoznom nekem is és a két szemnek is minden nap. Na de micsoda felfedezéseket lehet tenni mindeközben, egy egész új világ tárul fel, nem csak a külsőre gondolok, hanem a belső érzékelésre, a belső folyamatokra.

Felállás:

• jobb szem -3-asra cserélődött, vadiúj, csillog-villog
• Bal szem egyelőre maradt -9 és felkészül a cserére

Látási opciók:

1. minden nélkül – remekül működik itthon, bár a bal szem úgy érzi, negligálva van és idővel pang és lustul, számkivetettnek érzi magát, de nem panaszkodik, mert tudja, mi vár rá
2. a korrektúrázott szemüveggel – háát, ez egy nagy kihívás. Messzire nézve kitűnő és a műtött szem is megdöbbenve falja a méreteket, színeket, távolságokat, mert ilyet már évek óta nem látott. Közelre és mozogva viszont inkább egy körhintában érzem magam. Ellenben kaptam egy elképesztően hasznos napszemüveget, amit rá tudok rakni a normál szemüvegre ÉS jól is néz ki! Ilyet már régen szerettem volna, így ez az álom is teljesült, juhéééééééé!!!!
3. Harmadik verzió: műtött szem natúr, bal szemen a szokásos kontaktlencse – ezzel már vezetni is tudok és tanítani is, kb. úgy látok, mint az elmúlt egy évben, a ballal remekül, a jobbal tompán, de ennél már csak jobb lesz a helyzet.

Summa summarum ez a 4 hét most erről szól, a szemnek szoknia kell a poszt-műtéti átmeneti helyzetét, a fények fura tükröződését, az agynak újra kell kalibrálnia az érzékelést az érzékszerveken keresztül, a terveknek be kell érniük az elnapolással, a nyár pedig maradjon nyár és teljen jól továbbra isJ

 

Történetek a kórházból, avagy a téma szemeid előtt hever

Nekem egyfajta kirándulás ez az egész szemes sztori. Igen, immáron 3 éve, amolyan nagyobb kirándulás és tartok tőle, ez végig a hátizsákomban marad. Nem bánom, lehetne sokkal rosszabb is a pakk.

Lassan előjönnek képek, amikről szívesen írnék. Az egyik, hogy annyira kedvesek voltak az osztályon a nővérek és az orvosok is. Odáig voltak a remek leletekért, mert az átlagéletkor kb. 80 év, így ritkán fordul elő olyan regisztrációs lap, amin nem szerepel állandó gyógyszeres keresés, kivehető fogsor, magas vérnyomás, illetve esés az utóbbi három hétben. Elnézést kértek, hogy ha esetleg hangosabban beszélnének hozzám, mert hogy ehhez vannak szokva – az átlagéletkor miatt. De mindez tündéri stílusban, egyáltalán nem szarkasztikusan, csak tényszerűen.

Azt is érdekes megfigyelni, hogy ki hogyan reagál pl. a várakozásra, ki morgolódik (mintha bármilyen egyéb programja lenne a műtét helyett), vagy hogy nem őt szólítják legközelebb. A páciensek általában nyugodtak, mert bár rutinműtétről van szó, azért mégis csak egy beavatkozás és nyilván egyikünk sem lenne ott, ha nem lenne muszáj. Volt olyan feleség, akik folyton a férjét nyomta volna előre minden sorban állásnál, volt olyan férfi, aki idős kora ellenére minden áron leplezni akarta sebezhetőségét.

A műtőben előkészítéskor egy 85 éves úriember (aki pár éve agyvérzésen is átesett) folyamatosan beszélt. Leginkább arról, hogy évekkel ezelőtt le kellett adnia a jogosítványát (gondolom, hogy az egészségügyi kondíciója miatt), de ő nem adta fel, hogy visszaszerezze. Kétszer nekifutott, de nem adják vissza. Arról morfondírozott, hogy ha kikerült a szemműtét után, vesz egyet a feketepiacon, mert neki kell egy. A műtőbe egyébként karon fogva vezették fel, hogy odataláljon. Háááát…gondoltam…akkor talán nem jelentek akkora veszélyt az átmeneti állapotomban, ha esetleg mégis tudok majd vezetni, még ha minimálisan is…illetve Te jó Ég, kik szaladgálnak 4 keréken odakint! Illetve kik mégsem…és hogy az egészség múlandó, Isten útjai pedig valóban kifürkészhetetlenek…

De volt egy másik férfi is, akinek korábbi orvosi papírjai híján és a jelenlegi szupervastag szürkehályogja miatt nem látnak a szemfenékbe, így nem tudják garantálni a műtét sikerességét. Ez van, ha ennyire elhanyagolják a szemet…úgyhogy ne tegyétek, mert mindenből ki lehet jönni jól, vagy sokat lehet rontani, de minek, ha nem muszáj. Ja és még egy pozitív hozadék, az utóbbi három évben nem tartok már annyira a fogorvosi kezelésektől…minden relatív:)))