A ZAK és a bécsi perec esete a modern világban

Morfondírozom megint. Az úgy volt, hogy Karácsonyra hazaértünk Indiából és szuper hangversenyekre szóltak jegyeink. Többek között az Esszencia zenekar december 30-i koncertjére a felújított Zeneakadémián. S bár tanítás után igyekeztünk át a városon sebtiben, azért mégis időben érkeztünk, hogy egy frissítő ital és valami harapnivaló is beleférjen az estébe. A pultnál mosolygós arcok, csak én fagytam le a bécsi perec láttán, ami egymás tetején sorakozott egyesével becsomagolva…nejlonzacsiban. Ez most komoly, kérdeztem…muszáj – szólt a válasz. Gondoltam, nem firtatom, mert nyilván nem az ott dolgozók tehetnek erről az elképesztő és a környezetet maximálisan semmibe vevő döntésről. Muszáj…gondolkoztam. Vajon hány ember kaphatott súlyos gyomorbántalmat, vagy esetleg halt bele egy bécsi perec elfogyasztásába az elmúlt évtizedekben, miután azt kulturáltan, szalvétával megfogva emelte ki a kosárból? Milyen döntésmechanizmus során jutott el egy intézmény oda, hogy 2019. végén benejlonozza a pereceket? Ódzkodtam a megvásárlásától – bár talán ez lett volna a helyes magatartás – de a kis szendvicsek mellett mégis kiadósabb falatnak bizonyult a termék. Megvettem, elvittem az asztalig, majd kivettem a perecet és megettem kb. 5 perc alatt és nem akartam belegondolni, mi lett a zacskóval, miután betöltötte küldetését. És ismét elborzadtam a világon. Ráadásul Indiából hazajőve, ahol egy év alatt akkorát változott a környezethez való hozzáállás, mint előtte 10 évig összesen. Sehol nem kaptunk műanyag cuccot, ahol korábban évekig ömlesztve röpködtek az egyszer használatos szívószálak, evőeszközök, még a nemzeti légitársaságuknál sem. Miért olyan nehéz felfogni, hogy ha nincs ez a bolygó, akkor nincs büfé, Zeneakadémia , zenekar és hallgatóság sem. Pedig egyelőre nagyon efelé haladunk világméretekben. Mikor ébredünk fel már végre?

A kép csak illusztráció. Zacsi nélkül, mert olyat nem találtam a neten…