Posted by: Erika Repassy | March 20, 2018

Láthatóság – átláthatóság – az IYENGAR jóga vizsgák aspektusai

P1000213Ismét egy izgalmas hétvége után ülök a gép elé. Oslo és többszöri Göthenburg után most Prágában volt szerencsém kollégáim tanítványait vizsgáztatni. Bevezetésül annyit, hogy a vizsgáztatás egy szolgálat az IYENGAR metóduson belül, azaz nem fizetett munka, csak költségtérítéssel történik, ami garantálja a szolgálatot, a közösségért való tevést mindennemű ellenszolgáltatás nélkül. Ez a világ majd’ összes országában így van, többek között nálunk is.

Kiből mikor válhat vizsgáztató? Az oktatóképzés és a vizsgáztatás hasonló tudásszintet feltételez, mert akit trenírozol, mint leendő tanárt, képessé kell tenned arra is, hogy sikeresen és lehetőleg könnyedén lépjen túl a vizsgákon. Ennek megfelelően látnod kell, hogy kiben mekkora a potenciál, amikor elvállalod mint oktatóképzős jelentkezőt, az oktatóképzési évek hosszú időtartama pedig lehetővé teszi, hogy alakuljon, formálódjon, csiszolódjon az oktatópalánta. Az oktatóképző felelőssége a vizsgára való ajánlás is, aminek alapja a hosszú idő alatti szoros együttműködés – teljesen objektív megközelítéssel. Magyarul igenis és sajnos fel kell vállalni az esetleges nemleges döntést is, mely soha nem egy örök érvényű állásfoglalás, hanem egy távolabbi lehetőség felvázolása, mely inspirációt kell adjon az aspiránsnak. Mindehhez természetesen szükség van a tanítvány objektív önértékelésére, bölcsességére és alázatára, bíznia kell mindazokban a nála tapasztaltabb oktatókban, akik a tradíció vezérfonalát hitelesen viszik tovább generációról generációra. Tehát egy vizsga kapcsán nem az a kérdés, hogy szeretnék-e vizsgázni vagy sem, hanem hogy a tanáraim szerint valóban készen állok-e rá?

A vizsgára kisebb országok kénytelenek külföldi oktatókat hívni, mert a rendszer szerint nem vizsgáztathatunk saját oktatmányokat és mivel rengeteg idő szükséges ahhoz, hogy az ember Intermediate Junior 3-as oklevéllel és elegendő tréninggel végül vizsgáztatóvá váljon (minimum 10 év), több évtizednek kell eltelnie, mire egy ország „kitermeli” saját oktatóképző és vizsgáztató gárdáját.

Így hívunk mi is külföldieket Budapestre és így kerülünk néhányan külföldre vizsgáztatni. A vizsgáztatás a jelentkezési lapok átolvasásával kezdődik, a vizsgapapírok áttekintésével folytatódik és csak azután sétálunk be a terembe, ahol harapni lehet a várakozás levegőjét. A reggeli program a saját gyakorlás megadott szekvencia alapján, a csoport maximum 8 főből áll és egyszerre végzi az ászanákat ki-ki a legjobb tudása szerint. Kisebb sérülés esetén látnunk kell, hogy a vizsgázó megfelelően tudja módosítani a pózokat a saját kondíciója szerint, nagyobb sérülésnél a vizsgázás lehetőségét el kell halasztani egy későbbi időpontra. A gyakorlás végén kapják meg a vizsgázók a tanítandó pózokat, melyek felett a rövid ebédszünetben gondolkozhatnak. A pózokat reggel választjuk ki nekik, tehát nincs benne a pakliban az, hogy mit láttunk a reggeli gyakorlás alatt, ez így fair. Délután a tanítás veszi kezdetét, ez egy kicsit ország specifikus, de az elvárt színvonal mindenhol azonos. Mindenkinek kell tanítania fejenállást és válltámasz is. Introductory szinten a tanítás időtartama nagyjából 20 perc/fő. 8 fő esetén több mint 3 óra. Utána jön nekünk az eredmények összegzése. A kezdő szintű vizsgán három vizsgáztató van és egy moderátor, akinek a pontjai csak akkor számítanak, ha vitás kérdés áll elő. Ekkor jöhetnek az érvek, ellenérvek és addig nincs döntés, amíg mindenki egyet nem ért. Az esetek többségében teljesen egyértelműek a döntések, de vannak helyzetek, amikor hosszú, akár órák alatt történő diskurzus előzi meg a végleges döntést. Mindezek után kerülnek papírra mind a gyakorlás, mind pedig a tanítás pozitív és negatív aspektusai, mindez nagy odafigyelést igénylő procedúra, ahol a szavaknak, mondatoknak a jövő felé, a fejlődés irányába kell kalauzolnia a delikvenst. Egyáltalán nem általános és automatikus, hogy valaki átmegy-e a vizsgán vagy sem. A vizsgának tehát valóban van súlya és objektivitáson alapul, rengeteg munkát igényel minden résztvevő részéről. Vacsora és hullafáradtság zárja a napot és jobb esetben elegendő alvás a következő, hasonló napra.

Az izgalmas városnevek mellett érdemes megjegyezni, hogy a városból nem igazán látunk semmit ilyenkor, mert napi kb. 12 óra munkát foglal magában a vizsgáztatás. Hogy akkor miért éri meg? Nagyrészt a tanulás miatt, mert mindig és mindenhol lehet tanulni, csak rajtunk múlik, mit viszünk haza egy ilyen eseményből. Óriási tanulási lehetőség például látni, ki hogyan szervez meg egy vizsgát, vagy hogy a világ legtapasztaltabb oktatói mit látnak az egyes jelöltekben és vajon én látom-e ugyanazt? Másrészről szívmelengető érzés a tradíció sorsát egy kicsit a kezedben érezned, alázatra tanító pillanatoknak vagy részese, ahogy az új generáció bontogatja szárnyait és ehhez te is hozzájárulsz a vizsgáztatás szolgálatával, melyen keresztül tovább erősödik az Iyengar metódus nemzetközi közössége.

Advertisements

Categories

%d bloggers like this: