Posted by: Erika Repassy | October 8, 2017

Nem írtam útinaplót…

…mert így hozta az élet. Szabadságon volt a tollam és úgy gondoltam, a „social media” 20171007_151747_resizedhálójából valamelyest kiveszem magamat/magunkat. Aztán eszembe jutott, hogy egyszerűbb, ha szemelvényeket írok olyan dolgokról, amik valamiért megfogtak, elgondolkodtattak – bőven a teljesség igénye nélkül.

New York

Most már mintha hazajönnék, de persze örülök, hogy nem itt lakom a tömött soroktól duzzadó avenue-k mentén, ahol csak egy kicsivel kevesebbet dudálnak mint Indiában. De a sokféleség, színesség, a „mindenféle ember és kultúra van itt” bőségkosara mindig magával ragad. Lehet egymást tisztelve, egymás mellett békében élni. Mondjuk a tempó irgalmatlan még mindig és még inkább. Ahogy Kevinnel mondani szoktuk, olyan, mintha egy ólomkabátot vennél fel, hogy felvértezd magad a minimum impact-re. Egyébként az agyadra megy.

Joyce. Táncszínház, ahol egy ikonikus személyt láthattunk színpadon, Twyla Tharp http://www.twylatharp.org/ izgalmas koreográfiái a pop tánc, street dance és balett látványos keveréke, ahol a táncosok sem egy sémára kerültek kiválogatásra, hanem Amerika színességét is tükrözik. És hát a közönség lelkesedése is páratlan, nehezen mérhető az otthoni végeláthatatlan vastaps kultúrával.

Jazz. Nekem talán majd csak egy másik inkarnációban, most egyelőre a színpad nézői oldalán. Cécil McLorint Salvanthttp://www.cecilemclorinsalvant.com/ a még húszas éveiben járó, elképesztően expresszív jazz énekes koncertjén ismét belém bújt az éneklés kisördöge. Hátha mégis ebben az inkarnációban…az ismert és kevésbé ismert örökzöldek valami páratlan interpretációban kerültek kifejezésre, ahol minden egyes szónak értelme, mélysége van és a triviális szövegek életre kelnek, nyomot hagynak, beléd égnek. Village Vanguard – New York egyik legrégebbi, tradicionális jazz klubja, a belépő melletti kötelező fogyasztással. S bár kaja nincs, azért mégis akadnak jó páran, akik csak behoznak egy pizzát vagy szendvicset, hogy legyen, ami felszívja a…tonikot. Hát az árakról inkább ne beszéljünk J Amiért egy órát hallgathatod a koncertet. Utána nincs ám semmi socializing, hacsak nem vettél jegyet a későbbi showra, az utolsó szám alatt már jön is a számla és utána huss, már kint is vagy az utcán, ahol hosszan kígyózó sor vár bebocsátásra. Sold out a koncert már hónapok óta persze. Végül a híres Blue Note klub még borsosabb belépővel, még exkluzívabb belsővel. Ha két és fél órával korábban érkezel, talán sikerül igazán jó helyre ülnöd a pöttömnyi székeken, ami tökéletes megvalósulása a profit maximalizálásnak. Ha azt gondolnátok, hogy 20 fő a nagytermünkben sok, akkor érdemes egyszer ide ellátogatnotok. Vagy Indiába. Szülinapi vacsora és Chick Chorea+Steve Gadd bandájának frissítő muzsikája. Hasonló a koncepció, 75 perc játék, elképesztően profin szervezett számlázás és kitessékelés és indulhat is az este második showja.

Kevin születésnapi órája az Intézetben. Egy igazi meglepetés. Hetek óta teltházra regisztrálva, rengeteg arc, akiket már jól ismerek, számos olyan, akiről csak hallottam, de sosem találkoztunk. Barátságos, szeretetteljes, mély és még jógás felismeréseim is voltak – hát sosem késő kérem szépen. A végén torta, HappyBirthdayToYou és sikerült nekik megköszönnöm a türelmüket, amiért elengedték Kevint Európába és ígértem, minden évben visszajön. És tényleg.

Repülés

Ezt csak azért írom le, mert akkor eléggé kiakadtunk, és mert mindig érdekes megtapasztalni a pénzalapú szervezést ebben a pénzalapú országban. Persze nagyon sok mindennel nem értek egyet ebben az országban (is vagy sem), az egészségügy és a fegyvertartás a két alap és sarkalatos pont, de ezeket most inkább talán tényleg hagyjuk – főleg az elmúlt napok tragikus eseményei miatt. Tehát utazás New Yorkból San Francisco-ba=6 óra. Gondolnád, hogy olyan, mint egy transzatlanti huss. Én gondolnám. De nem olyan. Olyan, mert repülőn ülsz, sőt, nagyobban, mint az óceán felett. De nem olyan, mert a basic economy osztályon (ami bőven nem volt cheap flight) nincs ülőhely választás, értsd még fizetés ellenében sem. Gondolnád, hogy azért az egy jegyen szereplő két utast egymás mellé rakják, DE NEM. Aztán kaja sincs. Pénzért vehetsz csipszet vagy perecbe bújtatott hot-dogot. Másfél óránként jön egy pohár víz – az legalább jó, mert ha jól láttam, üveges vizet sem lehet venni. Nincs monitor, viszont ha van telód vagy akármid, akkor felcsíptetheted. Ha szeretnél mozizni, akkor kell hozzá applikáció. Ha nem töltötted le előtte, akkor vehetsz wifi használatot és letöltheted a gépen. De mindegy is, mert a wifi amúgy sem működik, így semmi esélyed nézni mást, mint az ülés hátulját. Are we there yet? A szék amúgy nem hátradönthető. Illetve igen, kb. 1 cm-t. Szóval ehhez képest Európa kánaán – egészen addig, ameddig ezeket nem adoptáljuk majd itthon is. És hát a jó példa gyorsan terjed…

Úgyhogy ki is találtam egy basic economy csomagot az Amritához:

  • jóval előre kell foglalni helyet az órára, hogy kifizethető legyen (értsd hónapok)
  • az öltözőért felszámítunk némi extra költséget, de ennek ellenére nem tudjuk garantálni a zárható szekrények használatát
  • az órára utolsóként lehet bejönni és a maradék helyeket elfoglalni (ha van maradék hely)
  • az instrukciókért külön kell fizetni, de combo-kat is árulunk majd és kedvezményt adunk a teljes óra végiginstruálásához
  • nincs módosítási, névváltoztatási vagy visszatérítési lehetőség
  • a mosdó használata egyelőre ingyenes, de persze sosem lehet tudni…
  • nincs feedback lehetőség, tulajdonképpen nem érdekel, mit gondol a kedves vendég
  • a fentiek az összes műhelyre is érvényesek

Na mit szólnátok hozzá?

 

Kalifornia – egy teljesen más világ. Lassabb, élhetőbb, napsütéses, mosolygós, óceános, kedvességes. Egy természetvédelmi park határában laktunk egy mesebeli házikóban. Minden nap lábnyomokat hagytunk az óceánparti homokban, napfürdőztünk, álmodoztunk, osztrigáztunk és élveztük barátaink társaságát. Bejártuk a város utcáit, ahol Kevin 14 éve elevenedett meg a szemünk előtt, találkoztunk sokakkal, akik Kevinnel együtt tanultak kung fut és thai chit a hetvenes években, as a matter of fact a mesterénél laktunk egész héten, régi videókon néztük egymást, ahogyan lélek túléli a testet, hogy kiből mi lett, merre vitte az élet, de az a tűz mindenkinek a szemében ott volt kortól és sorstól függetlenül. Az emberek vigyáznak egymásra a föld ezen szegletében, törődnek egymással, rengeteg a haladó szellemiségű ember, akik aktívak, tesznek az ügyekért, legyen az környezetvédelem, politika, szociális szolgáltatások. R & R time. Pihenés és regenerálódás, mert az ősz otthon húzós lesz.

És ahogyan éreztük annak történelmiségét New Yorkban, ahogy családilag együtt voltunk egy hétig egy olyan helyen, amiről a hetvenes/nyolcvanas években még csak nem is álmodoztunk, úgy eszi magát az emberbe a sors iránti hála itt is, hogy eljuthattunk ilyen helyekre és megtapasztalhattuk a kultúrákon átívelő támogatást, segítőkészséget, érdeklődést. Ahogy Manouso mondta a minap vacsoránál, az utazás rengeteget hozzátesz az ember szemléletéhez, megértéséhez, elfogadásához. És igen, időről időre ki kell lépni abból a buborékból, abból a komfortzónából, amibe oly könnyű beleágyazódni. Ahhoz, hogy elfogadd a mást, meg kell akarnod ismerni. Ehhez pedig az egyik legjobb mód az utazás. Nemsokára pedig hazafelé.

Advertisements

Categories

%d bloggers like this: