Posted by: Erika Repassy | September 20, 2016

Afterlife – avagy re-visiting

fullsizerenderVisszatértem. Mint Bridget Jones. Kicsit bölcsebben (???) és reményteljesen. Egy hónapja tanítok, ami talán a legnagyobb kihívás. Otthon még csak elvagyok az immáron teljes látásommal és a hidegfrontra sajgó szememmel, de tanítás közben megállni, hogy ne vigyen el a hév és az ászanák iránti bensőséges kapcsolat…hmmm…. Követem az orvos utasításait: kezdem visszavenni a szokásos tevékenységeimet. Fokozatos terhelés – anyukám hüledezését hallom: “Te, ez az orvos azért megismert valamennyire?!” Munkavégzés. Hááááát nálam az dömpingszerű 200%-os fordulatszám. Tanulom a kiegyenlített munkát, de az osztályzatot azért inkább teszem publikussá. Az a jó, hogy ha nem akarok dolgozni, akkor “csak” kétszer annyi ötlet jut eszembe, mert van időm. Ha dolgozom, akkor meg egyik hozza a másikat. Ergo: 22-es csapdája, ahol a fogoly és a fogva tartó egy és ugyanaz.
Aztán vannak izgalmak is, amikre nem is gondoltam. Stephanie Quirk-kel, aki egy teljes hetet töltött nálunk, privát dolgoztunk a fejjel lefelé pózok felépítésén. Hááááát ez nagyon-nagyon izgalmas volt! Uttanasana fejalátámasztott verzió – fej jóval lejjebb mint a csípő. Amolyan fejesugrás jellegű – van a víz, meg Te, meg a víz, meg megint Te, víz, Te és a kettő egybeolvadása. Az ugráshoz bátorság és önfeladás kell. Meg mérhetetlen erős hit, hogy minden rendben lesz. Ha meg nem, akkor ez van. Ott van még a Sors-faktor. Setubandha Sarvangasana lassan csúszva, beleolvadva, ahol a könnyem is kicsordult, boldog hazatalálás. Támogatott Purvottanasana kötélen, ahol Kevin nyugodt, biztos keze adta a megnyugvást, ahogy a fejemen pihent. Földelés, józanság, biztonság, bizonyosság. Orvosi kontroll: igen, minden rendben. Jövő héten repülhetek. Izgulni fogok, de az életet tesztelni kell. Okosan. Élni kell. Alázattal és hittel.


Categories

%d bloggers like this: