Posted by: Erika Repassy | July 26, 2016

Az aranyhal-lét

goldfish_by_zsoltkosa-d391lu1Buborék. Ennyit látok. Egy bazi nagy buborékot. Ami remeg, rezeg, mozog, úszik, ahogy az egy buboréknak dolga. A műtét tehát sikerült. Minden elhangzott szóra figyeltem, nehogy legyen egy „jaj, na az ott…meg még ez is” kifejezés a fejem felett. De nem volt. A spártai első nap után a reggel ismét vizsgálattal kezdődött, már régen nincsenek formális vizitek, csak folyosói sorbanülés, sokszereplős látásvizsgálat az elmaradhatatlan pupillatágító cseppek után. A buborékon át sejtelmes képeket látok, felette pedig élesen – némi fénytükröződéssel – de oda nem igazán tudok nézni, mert nem esik jól és mert nem is szabad. 30 perc arccal le, 30 perc fejjel normálisan és marad az arccal lefelé alvás. Egyszer véletlenül belenéztem a tükörbe és láttam mindenféle bevérzést, kislattyogtam a nővérekig a szabad 30 percemben megkérdezni, hogy ez normális-e. „Belenézett a tükörbe?” – kérdezték mosolyogva– „nem érdemes, persze, hogy normális”. Azt kell mondjam, hogy a kórházi tartózkodásom messze felülmúlta a várakozásom (mondjuk nem volt várakozásom vagy vágyam egy kórház iránt sem), mindenki maximálisan kedves és segítőkész volt, a szoba rendezett, tiszta, az orvosok nagyon profik és az ebédet is megettem J Szóval mondanám, hogy 10-ből 10 pont és ha a majd látok is, akkor 10+ lesz. Azóta olvastam a honlapjukon, hogy a Szemészeti Osztály az ország legmagasabb minősítését is elnyerte és kitűnően felszerelt helyről van szó. Meg azt is, hogy a helyén gyógyfürdő volt a II. VH-ig. Ma is tanultam valamit.

Pénteken kiengedtek, beindult a családi gépezet: Anyukám és Kevin felváltva látnak el, mert maximálisan kímélő módozatban létezem egyelőre arccal lefelé, fejjel 45 és 90 fokos módon. Semmi felfelé nézés, fejemelés, hátonfekvés. Kb. egy hónap, amíg a buborék eltűnik, eddig tanítani biztosan nem fogok. Itthon gyakorlatilag egyelőre semmit nem csinálhatok, viszont Stephanie Quirk (NZ) által küldött jógaterápiát jóváhagyták, ami az első 6 hétben ülő előrehajlások fejalátámasztással. És persze marad az arccal lefelé alvás. A természetgyógyászom Dr. Kertész Ágnes (szeged) irányításával szedek homeopátiás cuccokat – többek között nyugtatót is – „hogy ne is jusson eszembe semmilyen csinálhatnék”. Örömmel jelentem: működik! És még aludni is tudok. Igen, arccal lefelé. Hetente pedig az egyetlen programom, hogy egyszer bemegyek a kórházba vizsgálatra.

Összeraktam egy gyors mérleget magamnak:

Ami elveszett:

a múlt heti londoni továbbképzés L

a most hétvégi szlovéniai tanítás L

a „rendes” gyakorlás és tanítás úgy általában

ja, a látásom temporálisan L

DE

VÉGRE itthon vagyok és élvezem Biatorbágy nyugalmát úgy, hogy nem kell sehova se rohannom

VÉGRE nem csinálok semmit és nincs bennem semmi feszkó

VÉGRE most aztán tényleg minden munkát delegálhatok, mert úgysem tudom elvégezni és nem hiszitek el, nagyon de nagyon jól esik

VÉGRE Kevin is itthon van nyáron és lóghatunk együtt egy kicsit felhőtlenebbül mint eddig – még ha a bringázás ki is esik a képből

 


Categories

%d bloggers like this: