Posted by: Erika Repassy | July 31, 2014

Rózsa, rosé és rózsaszín

Reflektálok, utazom, most csak időben és a gondolataim áradata között. Londonból újra itthon, David Gray szól az iTunesról és visszahozza Írországot, a nyugalmat, „azokat” az éveket. 10 évvel ezelőttről. Rózsa – az éveknek, rosé a mának és rózsaszín a jövőnek.

rozsa15

Kedvenc lelki támaszom szerint a „midlife crisis” az ő idejükben nem volt ennyire érezhető, most viszont többeket leültet és elgondolkoztat. Engem is, másfél éve gyakorta. Egyik kedvenc barátnőmmel mindenről beszélünk, de korról nem. Néha tényleg kétségbe ejt a tempó, pedig gyors vagyok, megoldás-párti, folyamatosan tanulok és igen könnyen tovább lépek. Most viszont azt latolgatom, mire van és mire lesz még idő, mert ötletek továbbra is csőstül jönnek…

rose-bor.10075.509x339

Felnőni. Felelős döntéseket hozni, látni, hogy a világot egyre fiatalabbak irányítják, látni a szülőket felnőtt fejjel, helyzeteket, döntéseket, konzekvenciákat figyelni, miközben egyre többször elhangzik, hogy emlékszel, amikor mi még…s a világ egyre hangosabb lesz, néha már-már elviselhetetlenül…hogy vágyom a töretlen csendre, ahol regenerálódom, megpihenek, erőt gyűjtök.

Napról napra tisztább az út, a feladat, amiért itt vagyok, pont itt, pont most és amiért lassan mégis minden a helyére kerül, ahol a tó tükre végül kisimul, egyetlen pillanatot sem cserélnék le a most helyett az előzőekért. Hálás vagyok mindazért, ami emberré formál, bölcsebbé tesz, épít. Hálás vagyok mindazokért, akik útitársakká lettek. Azért ez egy nagyon kivételes társasjáték!

Cipő


Categories

%d bloggers like this: