Posted by: Erika Repassy | December 7, 2012

Utazom, utazom…

Szeretek repülni. Kiváltképp egyedül. (Már ha a többi utast nem számítom)Van valami elrettentően vonzó, ahogy végül mindkét lábaddal (és ülőcsontoddal) elhagyod a Földet. Van valami dermesztően természetellenes, valami magávalragadóan félelmetes…átlépni a saját korlátaidon, a saját kontrollodon. Mégis valami egészen rejtélyes nyugalom lesz úrrá rajtam, mihelyst elkezdünk gurulni a felszállópálya felé. Valami olyasmi, hogy ezt akartad, erre váltottál jegyet, most már nincs visszaút. Az egész az életre emlékeztet: “erre vettél jegyet”…hát tessék hátradőlni, becsatolni az öveket és élvezni az utazást. Amikor kinézek az ablakon, a mennyei színeken és formákon túl eltörpülnek a lenti dolgok, megváltozik a tér érzékelése és szinte megszűnik az idő. Kicsit úgy, mint egy jól sikerült jógagyakorlás során. Utazás kívül és utazás belül. És hozzá meg kapsz néhány utitársat, akik egy ideig velet tartanak, de a saját desztinációdra csak Te juthatsz el. Addig meg élvezd a tájat. Rajtad múlik…


Categories

%d bloggers like this: