Posted by: Erika Repassy | March 21, 2012

A marslakó érzés

Ez az év a meglepetések éve. Már tavaly elkezdődött. Valahogy minden felborul, ami felborulhat, elromlik, ami elromolhat teret engedve valami újnak, valami ismeretlennek. Az idegrendszer meg csak küszködik, izzad, szenved, aztán vagy elenged vagy összeomlik. Hát ebből idén volt minden. Már nem nagyon tervezek. Vagyis igen, de valahogy „minden mindegy” alapon. Lesz, ami lesz, vagy elmozdulok, vagy maradok. Megszoksz vagy megszöksz. Közben meg remélem a jót, a tűrhetőt, a menedzselhetőt.

Néha meg elfog a marslakó érzés, hogy valaki(k) valamikor véletlenül itt felejtettek, mintha nem beszélném a nyelvet, nem érteném a készletet, nem tudom követni, mi zajlik. Itt hagytak és elfelejtettek és egyedül kell megfejtenem, miről is szól ez az egész. Aztán meg jönnek a mosolyok, család, barátok, kedves ismerősök és a marslakó érzés egy kicsit elmegy aludni és nyugalom lesz talán. Egy ideig. Addig élvezem, aztán kezdődik minden elölről, mint egy mozi, ahol folyton újabb részek csatlakoznak az előzőekhez. Amíg ki nem írják, hogy The End.

Jógázom és hazatérek, megpihenek, erőt gyűjtök, töltődöm. Minden pillanatban egy lépéssel tovább az ösvényen…amíg ki nem írják, hogy…


Categories

%d bloggers like this: