Posted by: Erika Repassy | November 4, 2011

A pillanatok varázsáról és a lenyomatokról

Az utóbbi hetek turbulens eseményei és érzelmi felhangjai átmenetileg csillapításra kerültek sűrű színházi és hangverseny élményekkel. A barlangba húzódás évszaka előtt/alatt megérintett a pillanat varázsa, a színpadon életre kelő, hús-vér emberek által közvetített momentumok különleges jelen-teremtésén át. Nem, mintha minden pillanatnak ne lenne meg a maga helye, de léteznek hangsúlyok, melyek megérlelnek vagy megérintenek bennünk valamit, talán mélyebben, vagy talán csak tudatosabban észleljük. Így ég belénk egy rezonancia, legyen az egy fantasztikus jazz koncert (Pat Metheny), egy, a magyar tragikomikus valóságot rímbe szedett prózai darab (Finito az Örkényben) vagy Bartók zenéje a hatalmas koncertteremben (BFZ tolmácsolásában), ahol a zsigereidben éleszti fel ennek az életnek kulturális gyökereit. Itt és most. Csak itt és most jöhet létre – a pillanat varázsa és már tova is röppen. Egy szempár, mely többet elárul mint bármely szó, egy hangulat, melyet nem lehet szavakkal leírni, egy komplex íz, mely nem szerepel a szakácskönyvekben, egy létezési forma, mely összes eddigi pillanatod eredménye. Egy pillanatig. Beléd ég, elillan, de a lenyomat mindig Benned marad.

 


Categories

%d bloggers like this: