Iyengar Yoga Budapest, Hungary

Szabadítson meg engem a köteléktől, mint ahogy az uborka elválik a szárától.

 

Guru az igazi Brahma, Guru az igazi Visnu

Guru az igazi Síva. Guru valóban a leghatalmasabb,

aki előtt meghajolok.

Jóga és az új évezred

A mi rendszerünk (az Iyengar rendszer)

Mindannyian tudjátok, hogy a jóga már akkor létezett,  mielőtt Gurujink megjelent ezen a bolygón. Arról hallottál, hogy mit tett Guruji a jógáért, de tudod-e, hogy mit tett a jógáért? Egyrészről tudod. Másrészről, ha mondhatom, nem tudod! Ha azt kérdezném tőled, „Mit tett Guruji a jógáért?”, akkor valószínűleg nem tudnád pontosan elmagyarázni, hogy mit tett Guruji a jógáért. El fogom mondani, hogy mit tett Guruji a jógáért, kifejezetten az adhyátma sásztra, a tudomány szemszögéből, mely azon dolgozik, hogy megszabadítson a szenvedéseinktől.

A jóga mint adhyátma sásztra

Adhyátma sásztra a lélek megértésének tudománya. Sok tanuló azért jön az Intézetbe, hogy enyhüljenek a fájdalmai. A jóga terápia, melyet Guruji tökélyre fejlesztett, nemcsak a fájdalomtól szabadít meg, hanem a szenvedéseidtől is. A fájdalomtól és a szenvedéstől való megszabadulás csak olyan minőségekkel lehetséges, mint a bölcsesség, a filozofikus elme és a kitartás, ami az elme megműveléséből ered. Milyen érdekes, hogy kapható fájdalomcsillapító a piacon, de nincs bánat-csillapító. Csak az adhyátma, a jóga, a bölcsesség, a vallásosság, a spiritualitás az, ami enyhíti a bánatot.

A jóga elsődleges aspektusa, az ászana és a pránájáma, tornaként volt elkönyvelve, mielőtt Guruji a jóga mezsgyéjére lépett. Főként az ászanákat nem lehetett a tudományos úthoz kapcsolni és csupán fizikai tornaként kezelték. Az ászanáknak rejtett importja és célja van. Az ászanák legfőbb célja, amit maga Patandzsáli is említ, nem csak fizikai, testi erőnyerés vagy fizikai jólét.

Guruji könyvein és rendszerén kívül nincs más könyv vagy rendszer, mely bebizonyítaná vagy meggyőzne arról, hogy az ászanák spirituálisak megközelítésükben és spirituálisak befejezésükben. Csak a mi, Guruji által kifejlesztett rendszerünkben lehet nyomon követni az ászanák adhyátmikizációját (tudományosítását), ha mondhatom így, ami az ászanák igazi célja. Igazságtalan volt, hogy az ászanákat fizikai gyakorlatokként kezelték, tornára alacsonyították vagy csak egy kicsit is magasabban említve jógikus tornaként magasztalták, amíg Guruji ki nem fejlesztette az ászanák és a pránájáma rendszerét.

Az adhyátma fontos jellemzője, hogy tárgyiasítsuk magunkat, tárgyiasítsuk a lényünk körüli számtalan eszközt, úgy mint a test, az elme, az intelligencia, az érzékek, a tudatosság, a tudat és az érzelmek. Az ön-analizálás, az önvizsgálat folyamata, ami a tárgyiasítás eredménye, a rendszerünk fémjele. A test, az elme, az intelligencia, az érzelmek, a tudatosság, a tudat tárgyiasítása befelé tekintést és „lelkiességet” eredményez.

Az ászanák célja

A könyvek azt mondják, hogy a jóga tudomány. Amit Guruji tett, ha mondhatom így, a jóga „tudományosítása”, aminek folyamán a rendszerünk jól rendszerezett. Csak a mi rendszerünkben váltak az ászanák önmagukban értéket hordozóan is jógikussá. Az összes többi rendszerben az ászanákat fizikai gyakorlatnak tekintik.

Guruji rengeteg kemény munkát fektetett bele és évtizedekig gürcölt. Intelligenciáját, tudatosságát, érzékenységét és racionalitását alkalmazta gyakorlásában. Rengeteg gondolkodás került gyakorlásába így hozta létre rendszerét, ahogy nevezzük. Gyakorlatilag ez nem az ő rendszere, hanem Patandzsáli bevezetése az Astánga Jóga ászanáira vonatkozóan. Így Patandzsáli céljait az ászanákkal Guruji nyitotta ki és tette közzé.

Amikor a „mi” rendszerünknek , az Iyengar rendszernek hívjuk, ezt csak az azonosítás kedvéért tesszük és azért, hogy megkülönböztessük a többi rendszertől. A mi rendszerünk eredeti, amit a Jóga Szútrák fejtenek ki. Ebben az értelemben nem a mi rendszerünk. Vjásza, a Jóga Szútrák elemzője tette közzé számunkra Patandzsáli Jóga Szútráit. Nem túlzás azt állítani, hogy Guruji , a mi időnk Vjász-a tette számunkra is elérhetővé a jóga gyakorlati aspektusát.

Kifejtem rendszerünk néhány aspektusát, mely vagy ismeretlen számotokra, vagy nehezen tudjátok kifejezni. Három egyedi aspektusa van rendszerünknek, amivel megkülönböztetjük a többi rendszertől:

Technikai aspektus

Ászanák szekvenciálása (ászana gyakorlatsorok)

Időzítés

A technikai aspektus

 

Az ászanák technikai aspektusát nagy precizitással figyelik Iyengarék, az „Iyengar” oktatók és az „Iyengar „ tanítványok. Gyakran azt az érzést vagy a megjegyzést keltheti, hogy a rendszer túl komplikált a rengeteg technikai részlet miatt. Ezek nem komplexitások, hanem tekervényességek. A tanítvány hozzájutást kap a saját testéhez, ami túl van a periférián, a szkeleto-muszkuláris testen. Minden más gyakorlattípus ezen a szkeleto-muszkuláris rendszeren dolgozik, ezért dolgozik vagy ezen fejti ki hatását. Ezeknek a gyakorlatoknak lehetetlen áthatolni uka test csontvázán és izomzatán. De rendszerünk, ahogy ezt tapasztaltad, hihetetlen képességgel rendelkezik, hogy sokkal tovább jusson a test szkeleto-muszkulaturáján. Ezek az áthatolások nagyon, nagyon mélyek és nagyon kiterjedtek. A pszicho-mentális cél, a tudatosság célbavétele az ászanákon keresztül kell, hogy történjen, amihez penetrációra van szükség, ami tekervényességet igényel, a tekervényességek meg technikalitást. A tekervényességek nélkül nem tudod megérinteni a finomságokat, a finomságok nélkül pedig nem tudsz áthatolni és nem tudod megtalálni az ászanák vagy a pránájáma lényegét.

Más szóval nem tudsz kiszabadulni a gyakorlás külső rétegéből, a durva rétegéből. Ha további hozzájutást szeretnél, ahhoz finomságokra van szükséged, a finomságok elérése pedig csak a tekervényességgel és technikalitással lehetséges. Ezért vannak rendszerünk technikalitásában tekervényességek.

Vedd például Tadászanát (hegy póz). Ez a póz minimálisan bonyolult, de ha úgy döntenél, hogy egy esszét írsz Tadászanáról, meg tudnál vele tölteni egy kötetet. Fel tudod idézni, mennyi tekervényesség van Tadászanában, a legelső pózban. A tekervényességek nagyon, nagyon kiterjedtek és nagyon intenzívek. Ezek a tekervényességek nem az intellektuális képességet, az intellektuális fittséget, az intellektuális finomságot hivatottak bizonyítani. A tekervényességek csak azért vannak, hogy célba vegyék a finomságot és a póz lényeges aspektusát. Ez rendszerünkben egyedülálló.

Ezért a technikai tekervényességek , melyek rendszerünk részei, segítenek, hogy áthatoljunk és megkeressük az ászanák célját, az ászanák pszichológiai és mentális jótékony hatását, az ászanák jótékony hatását a tudatosság síkján.

Rendszerünk technikai tekervényességei azért vannak, hogy kaput nyissanak az inter-penetrációknak és a belső áthatolásoknak. Kiterjesztik a sugárutat és kinyitják a csatornákat, hogy a fizikai test perifériális rétegétől kiindulva felfedezzük a belső, magasztos elmét, hogy végül lecsapjunk az ászanák pszicho-mentális céljára. Mindezek pedig közvetlenül kapcsolódnak a citta vrtti nirodaha-hoz – az elme megműveléséhez, az elme kontroll alatt tartásához, az elme finomításához. Guruji penetrációja segít a belső utunkban és a gyakorlásunk adhyátmikus territóriuma felé terel bennünket.

(Folyt. Köv. )

(Forrás: Prashant Iyengar: Yoga and the New Millennium, Poona, India 2001. Fordította: Répássy Erika, okleveles Iyengar jóga oktató)

Legendák és örökségek Namarupa

B.K.S. Iyengar & K. Pattabhi Jois

1934-ben az akkor még két ifjú, K. Pattabhi Jois és B.K.S. Iyengar a rettegett – és hamarosan legendás –jógi, T. Krishnamacharya tanítványai voltak. India még mindig brit fennhatóság alatt állt és az indiai maharadzsák még mindig érintetlenül, ám korlátozottan álltak az állam élén. A fényűzésük és a pompájuk továbbra is jelen volt azon igyekezetükkel együtt, hogy ápolják szeretett hazájuk hagyományait, ami az idegen uralom idején egyre inkább előtérbe került. A Mysore-i Maharadzsa, Krishnarajendra Wodeyar, aki kimondottan az ősi, szanszkrit írások fenntartásáról és dokumentálásáról volt híres, hatalmas szeretetet táplált a tradicionális művészet, a zene és a jóga iránt. A mysore-i lakók együtt ünnepelték a fontos vallási ünnepeket a tisztán tartott városban, megőrizték az ősi indiai hagyományt és  életvitelt . Ebbe az atmoszférába ágyazva tanult a két fiatal fiú Krishnamacharyától, aki személyesen a Maharadzsa támogatását élvezte.

Míg Pattabhi Jois sorsa az volt, hogy Mysore-ban maradjon, Krishnamacharya 1954-ben Madraszba költözött, a fiatal Sundaraja Iyengart pedig 1934-ben a közép-indiai Punába küldték minden háttér nélkül, csupán a guru utasításával, hogy menjen és tanítson. Ő ott is maradt, tanított és gyakorolt, mialatt Pattabhi Jois Mysore-ban beiratkozott a Szanszkrit Egyetemre, folytatta a jógát és végül elkezdett tanítani az egyetemen. A két guru testvér egészen 1940-ig nem is találkozott. Habár elég kevésre emlékeznek erről a találkozásról, de úgy rémlik, hogy ez valamikor Krishnamacharya jógát propagáló turnéja alatt lehetett – a tiszteletnek örvendő jógi Pattabhi Jois-szal Punába utazott, hogy meglátogassa a közeli Swami Kuvalayanandát és az általa vezetett Kuvalayananda Jóga Intézetet. A két férfi rövid időt töltött együtt Iyengar házában.

Múltak az évek és a 60-as és 70-es évek kezdeti szikrája után a jóga futótűzként terjedt el az egész világon azután, hogy Indiában gyakorlatilag hermetikusan elzárták több ezer évig, csak a leghalkabb suttogás jutott ki olyan „keresők” által, mint Madame Blavatsky, Vivekananda és mások. Pattabhi Jois és Iyengar egyre népszerűbb lett a több ezer jógás szájhagyományán keresztül, de a két férfi 1940 óta még annyit sem töltött együtt, mint egy kávé.

Aztán elérkezet 2005, 65 év telt el az utolsó találkozásuk óta – Pattabhi Jois épp 90. születésnapját ünnepelte, Iyengar közben 87 éves lett és eljött az idő, hogy korunk két legbefolyásosabb jógija ismét találkozzon – de először egy mobiltelefon hívásnak kellett megelőznie:

„Yaru yaru? (Ki az?)”

„Pattabhi, itt Sundaraja!”

Így kezdődött az a beszélgetés, ami a történelmi jelentőségű találkozást előzte meg – a két mély megbecsülésnek örvendő férfi nagyon testvéries volt a telefonban, nem volt hiány a kedvességben.

A találkozásuk mérhetetlen örömteli volt. Iyengar 4 órát vezetett dél felé Tumkurból, ahol egy jóga fesztiválra volt hivatalos. Mivel nem tudott jelen lenni  Pattabhi Jois születésnapján, ami egybe esett Guru Purnima ünnepével – ekkor ugyanis minden spirituális vezető a tanítványaival ünnepel – Tumkur közelsége lehetővé tette a gyors látogatást néhány nappal Pattabhi Jois 90. születésnapját követően. Iyengar kb. déli 1 órakor érkezett meg 6 tanítványa és titkára, Raghu kíséretében. Mindenki mosolygott, ahogy a két nagy mester átölelte egymást és elkezdett beszélgetni Kannada nyelven. Iyengar egyik tanítványa, aki Karnatakából való, megjegyezte: „Guruji mindig azt mondja, hogy nem beszél jól Kannada nyelven, de nézd meg most, csak úgy folyik.”

Kávéztak, aztán kis idő múlva mindannyian áthaladtak egy másik szobába, ahol a két férfi ebédet költött el együtt, 1940-óta az elsőt. Pattabhi Jois lánya, Saraswati azon igyekezett, hogy csak a legkülönlegesebb ételeket tálalják fel. Az ebéd után Pattabhi Jois unokája, Sharath, aki az Ashtanga Jóga Kutató Intézet társ-igazgatója, a vendégeket a jógaterem megtekintésére invitálta, míg Iyengar tanítványa, Madhava kérdéseket intézett a két emberhez:

Madhava: Amikor elkezdtetek jógázni, gondoltatok arra, hogy az egész ekkorára nő?

K. Pattabhi Jois: Nem, nem, egyáltalán nem. Nagyon fiatal voltam, amikor Krishnamacharya egyik jóga bemutatóját láttam, elbűvöltek a pózok. Másnap elmentem hozzá, meghajoltam előtte és kérleltem, vegyen magához mint tanítványt. Kissé mogorván beszélt hozzám, megkérdezte, ki vagyok és elég megszégyenítő volt. Aztán megkérdezte, hogy honnan jöttem és ki az apám. Elmondtam, hogy az 5 kilométerre fekvő Kaushika faluból jöttem és hogy az apám asztrológus és pap. Jönnék-e azonnal az órákra – kérdezte, mire én hevesen bólogattam.

Másnap azonnal el is mentem órára. Már aznap elkezdődtek a verések (nagyon nevetnek!).

M: De akkor miért nem hagytad abba?

KPJ: Istenem, hogy tehettem volna? Hatalmas vágy élt bennem a tanulásra.

M: Én a helyedben már rég elszaladtam volna jó messzire.

KPJ: Á nem, ahogy mondtam, én tényleg tanulni szerettem volna. Emlékszem két másik barátomra, az egyik Garuda, a másik srác pedig Hassan Rangaswamy, mi mindannyian együtt tanultunk. (Iyengarhoz) Emlékszel Garudára?

B.K.S. Iyengar: Ó igen.

KPJ: 1932-ben a Mysore-i Maharadzsa meghívta Krishnamachary-ját, hogy tanítson Mysore-ban, aki végül ott nyitott jógatermet a Jagan Mohan Palota közelében – mi mindannyian ott gyakoroltunk. Volt ott egy oktatási igazgató, de elfelejtettem a nevét, hogy hívták?…N.S. Subbarao! Ez az illető kezelte Krishnamacharya fizetését és küldte a kerület minden székhelyére, hogy a jógát hirdesse. Amikor Krishnamacharya a szanszkrit Pathasalába érkezett 1932-ben, akkor oda én is elmentem és elé álltam, hogy tiszteletemet tegyem. Azt mondta: „Héj, te vagy az?” „Igen”, mondtam, „Guruji, én itt tanulok.” Boldognak tűnt és a vele való gyakorlásom újból elkezdődött.

Alkalomadtán meghívtak a Palotába, hogy jóga bemutatót tartsunk a barátommal, Mahadev Bhatt-tal. Egyszer adtak ajándékba 5 rúpiát és egy Hanuman kacchát (alsónadrág) és mi nagyon örültünk. (Iyengarhoz): Emlékszel arra az amerikai nőre, Indra Devire? Ő is a Palota jógatermébe járt gyakorolni.

BKS: Igen, emlékszem – sokkal később vette fel ezt a nevet, nem?

KPJ: Azt hallottam, hogy nemrég halt meg.

BKS: Igen, Brazíliában.

KPJ: Á, Brazíliában. Szóval egyik dolog jött a másik után és mi folyamatosan gyakoroltunk. Ott volt Mahadev Bhatt, Srinivas Achar, Ranganath Desikachar és mindenki más.

BKS: Igen, emlékszem mindenkire.

M: Ma már sokkal többet keresel, mint 5 rúpia, de azt hiszem, hogy az az 5 rúpia, amit a Maharadzsától kaptál, egészen különleges volt, nem? Melyiket tartod értékesebbnek, azt az ötöt vagy amit most keresel?

KPJ: Hát az a bizonyos 5 rúpia nagyon, nagyon különleges. Ahogy megkaptam, beraktam egy kis ládikába a ruháim alatt. Minden nap kinyitottam a ládikát, ránéztem az üzenetre majd ismét becsuktam (nagy nevetés). De tudod mit? Egészen addig az életben nem láttam egy rúpiát egészben! (még nagyobb nevetés). Hát ilyen volt akkor az élet…

És így ment tovább, történelem, ami közben korunk legendájává vált, lazán felemlegetve egy jó ebéd után. Még több fotó készült a két emberről. Azután mindenki felment az emeletre, hogy tovább kávézzanak és persze beszélgessenek a kávéról. Általános egyetértés volt Iyengarral abban, hogy a kávé a Kali yuga (a jelenlegi sötétség kora) soma rasa-ja (a halhatatlanság mérgező nektárja) – amihez Pattabhi Jois annyit tett hozzá „Igen és ma már annyi féle soma rasa-t lehet kapni a boltokban!”

Ahogy gyorsan múltak a délutáni órák, eljött az idő, hogy Iyengar útnak induljon, így a beszélgetés ismét Krishnamacharya-ra terelődött.

BKS: Akárki akármit is mond, az érdem a gurunké – ő volt a tudás tengere de nem adott át mindent mindnyájunknak, amit tudott. Hatalmas tudása volt, de csak keveset adott itt vagy ott. Mint ahogy a csirke vagy a kakas csipeget, nekünk is úgy kellett összeszedegetni a tudását. Mi így tanultunk és mi tettük példaértékűvé. Így azt tanácsolom mindnyájatoknak – figyeljétek, hogy az a tűz, amit Krishnamacharya meggyújtott, egyáltalán nem halványul el. A tanításának fényét – a jóga dip-át (lámpa, fény) éltetni kell. Kérlek, tartsátok magatokat a gyakorláshoz. Hagyjátok égni, égni, égni.

KPJ: Akkor kezdtük megérteni a jógát, amikor egy köves udvarra vitt minket és órákon át álltunk a tűző napon végeláthatatlanul.

BKS: Hozzátehetek valamit? 100 százalékon kell izzadnod, nem csak fizikailag, hanem intellektuálisan is. Ha 100 százalékon izzadsz intellektuálisan, akkor kapizsgálsz valamit a jógáról. Szóval 100 százalék a testből és 100 százalék az intelligenciából. Izzadnod kell, az intelligenciának is izzadnia kell.

Ennek a rendkívül fontos napnak a végén mindannyian, akik jelen voltunk, némán ismertük el azt az inspirációt, ahogy együtt láthattuk ezt a két rendkívüli embert.  Az a történelem,  melyet az úgynevezett jóga „táborok” kritikája és különbözősége jelentett, elpárologni látszott, az értelmetlen és intellektuális köddel teli felhő felszállt, ahogy ők ketten együtt kávéztak. Ami Pattabhi Joist és Iyengart illeti, két jógatestvérként találkoztak oly sok év után: „1934 együtt, 2005 együtt. Azt hiszem, ez a fontos. Ez egy hatalmas, különleges kiváltság -jegyezte meg Iyengar.

Mindig lesznek különbségek a gyakorlásban, a stílusban, a filozófiában – de ezek elenyésző aggodalmak. A kölcsönös tisztelet és barátság üzenete tovább él a nagy indiai hagyományokban és ennek a két tiszteletnek örvendő embernek a  szívében.

Forrás: Namarupa, Június 2006.

„Tanár akarok lenni”

Rajvi H. Mehta testvérével, Birjooval 2004-ben járta az Egyesült Királyságot, ahol az Iyengar Jóga Kongresszuson júniusban Manchesterben tanított. Ebben a cikkben arról beszél, hogy Iyengar Jóga oktatónak lenni nem is olyan könnyű, mint ahogy azt az emberek hiszik.

„Jógaoktató szeretnék lenni. Mikor indul a következő oktatóképző tanfolyam?” Aztán elhangzik a kérdés: „Jógázol?” „Nem, de szeretnék csatlakozni az oktatóképző tanfolyamhoz.” Ez az a beszélgetés, amit hetente többször is folytatunk a média különböző kommunikációs csatornáin, telefonon vagy e-mailen. Meglehetősen abszurdnak, szórakoztatónak vagy éppen idegesítőnek hangzik. Abszurd és szórakoztató, hogy valaki, aki nem is ismeri a témát, nem a tanulás iránt fejezi ki érdeklődését, hanem hogy rögtön tanítaná is; idegesítő, hogy a témát a jóga meglehetős mélységével szemben ennyire felületesen kezelik.

Több mint 70 évvel ezelőtt, amikor Guruji (BKS Iyengar) elkezdett tanítani, még a napi rendes étkezésének biztosítása is igen nehéz volt. Mára a jóga nagy népszerűségnek örvend és a világ minden táján elfogadják mint alternatív terápiát, relaxációs technikát, bevett dologgá vált, és ez a népszerűség magával hozta az oktatók iránti nagyobb keresletet is. Ezért aztán sokan fontolgatják, hogy elkezdenek tanítani egyfajta szakmai váltásként. Valóban szép dolog, hogy egyre többen részesülhetnek a jóga jótékony hatásában. Mindazonáltal elszomorító és riasztó, ahogy egyesek financiális előny megszerzése vagy hírnév végett kezdenek tanítani, ahol az „Iyengar” jelző a tanári végzettség mellett nagy előnyt jelent.

Ahelyett, hogy kritizálnám ezeket az „tanár akarok lenniket” a „lelkesedésükért”, ami talán inkább a tudatlanságból mintsem arroganciából ered, a mi feladatunk, Iyengar jóga tanítványokként és oktatókként, hogy a diákokat arra tanítsuk, mit jelent a tanítás művészete és milyenfajta elkötelezettséget szükségeltet. Ezt az „oktatást” a szavakon túl a tettek mezejére kell helyezni. Ez az Iyengar Jóga hosszú távú tanárainak és tanítványainak kötelezettsége.

Geetaji (BKS Iyengar lánya) gyakran mondta, hogy a tanítás nem csupán technika. A Jóga Új Megvilágításban című könyvben szereplő instrukciók ismételgetésével még nem válik senki tanárrá. Prashantji (BKS Iyengar fia) világosan elválasztotta a modern idők tanárát a tutoroktól. A modern idők tanárai (bármilyen területen, nem szükségszerűen a jógában) úgy érzik, hogy azzal be is fejeződött a munka, hogy megtanulták a tananyagot és megkapták a képesítést (ami nem szükségszerűen tükrözi a diák értésének szintjét), míg a tutor látja, mikor érik meg a tanítvány megértése az adott anyag kapcsán.

Bármilyen tárgy tanítása hatalmas felelősség, az oktatás tanítása pedig mindenek felett áll. Az ember nem csak egy egyént tanít, hanem a generációkon keresztüli tudás átadásáért is felelős. Indiában ahhoz, hogy valaki középiskolában taníthasson bármilyen tantárgyat, 5 éves egyetemi végzettséggel kell rendelkeznie a 12 év iskolai képzést követően. Ez az időintervallum szükséges egy objektív tantárgy oktatásához.

Akkor hogyan várhatja el valaki, hogy egy olyan szubjektív tárgyat oktathasson, mint a jóga, csupán néhány hét „tanulás” után úgy, hogy előtte heti 1-2 alkalommal járt órára? Jó, kitartó, őszinte tanítványnak kell lenni rendszeres otthoni gyakorlással, mielőtt valaki oktatásról álmodozna. Tanulj meg tanítványnak lenni először. Egy átlagos diáknak 3-5 év tanulással kell rendelkeznie, mielőtt bármiféle tanításon is gondolkozna.

A jóga egy szubjektív tárgy, amiben emberi életekkel bánsz. Az orvosi képzés 5 év gyakorlati és elméleti oktatást igényel, amit 6 hónapos intenzív kórházi gyakorlat követ az egyéni rendelést megelőzően. Bárminemű specializáció további 3 év tanulást jelent, azaz majdnem 8,5 évet a 12 év alap iskolai képzést követően. Ismét felmerül a kérdés, elegendő-e a néhány hetes, hónapos vagy akár néhány éves tanulás ahhoz, hogy valaki jógaoktatóvá váljon? A „jógaoktató akarok lennikkel” meg kell értetni az időt, az elkötelezettséget és az erőfeszítést, ami a jógagyakorláshoz szükséges. Ha erre felkészültek és az eltökéltségükről tanúbizonyságot tettek , csak akkor szabad őket bátorítani a tanítás művészetére.

A jógában nem csak a testtel törődsz, hanem az egyén elméjével is. A tanárnak megfelelő tudással kell rendelkeznie a gyakorlati anatómia, a fiziológia és a pszichológia terén minden egyes ászana kapcsán (vagy legalábbis azokkal, amiket tanít). Ha ez hiányzik, akkor nagy az esély arra, hogy sérülést szenved a tanítvány. Az ászanák anatómiáját, fiziológiáját és pszichológiáját nem lehet csupán könyvekből megtanulni, hanem a saját jógázásodból, ami csak a rendszeres gyakorlás alatt sajátítható el minden egyes akció hatására való visszatekintéssel. Csak akkor leszel képes mások testének megértésére, ha tisztában vagy a sajátoddal.

Ugyanakkor a tanárnak arra is rá kell jönnie, hogy nem minden ember ugyanolyan. Éles megfigyelőképességgel kell rendelkezz, hogy a megfelelő tanítványnak a megfelelő metódust tudd a kezébe adni. Például Guruji az állópózokban a talpam elülső részét egy téglára helyezné, ha rövid lenne a hátsó combhajlítóm és a térdem hátulja nem nyílna ki eléggé. De ez a metódus még több fájdalmat és kárt okozna annál, akinek túlfeszített lábszára ill. térde van. A diák talán nincs is tisztában azzal, hogy rövid-e a combhajlító izma vagy a belső lába. A tanárnak kell tudni megállapítania az egyéneknek a meghatározott irányvonalaktól való eltérést vagy egyirányúságnak hiányát, rendelkeznie kell azzal a tudással, hogy a tanítványt a problémájának megfelelő ászana módosulásának elvégzésére rábírja. Ahogy Guruji mondta, „az ászanák leírások, nem receptek”.

A leírások világos gondolatokat szükségeltetnek. A szavakat végeláthatatlanul használhatjuk ahhoz, hogy leírjuk egy adott ászana végrehajtását, de a szavak elveszthetik jelentésüket és csak további zavartságot eredményezhetnek a tanítvány fejében. Azonban a tapasztalatunkból származó néhány szó sokkal hatásosabb mint a senior tanárod instrukcióinak mechanikus ismételgetése, ha nem tudod kifejezni és létrehozni a tanítványodban a tapasztalást.

A tanítás nem az instrukciók puszta ismételgetését jelenti. Ez a tanítást csak mechanikussá teszi. Az ilyen mechanikus tanítás a gyakorlást csupán tornává alakítja. Ha a tanítás mechanikus, csak a testet vonja be, de nem az elmét, amíg a jógaászana a testet, az elmét, a szellemet és a lelket is befogja. A tanárnak tisztában kell lennie azzal, hogy az adott napon mit akar tanítani az adott csoportnak elkerülve a monoton és mechanikus tanítást. Ezzel együtt rendelkeznie kell az adaptáció képességével is. A tanár megérkezhet egy összeállított ászana-szekvenciával és instrukciókkal, amiket tanítani akar. Azonban ha nem kap választ a csoporttól, nem etikus folytatni az eredeti elképzelést. Ezzel együtt szem előtt kell tartania, hogy a diák minden órán tanuljon valami újat. Az 1998-as Iyengar Jóga Fesztiválon a sok száz tanítvány között számtalan tanár is akadt. Guruji annyi mindent tanított, akár egészen finom dolgokat még olyan egyszerű ászanákban is, mint a Tadászana (hegypóz). Még azok is, akik 25 éve járnak a punai Ramamani Memorial Iyengar Yoga Intézetbe sem mondhatják, hogy lett volna két ugyanolyan óra Geetaji val vagy Prashantjival. Minden órán van valami új, így mindig tanulunk.

Azt is meg kell értenünk, hogy a tanítvány fizikai akadályból vagy félelemből nem tudja kivitelezni a munkát, ilyenkor a megfelelő technikát kell alkalmaznunk, hogy a tanítvány a kívánalomnak megfelelően végül helyesen végezze az ászanát. Brutális erő alkalmazása veszélyes, de a nem együttműködő vagy az együttműködni nem tudó tanítvány teljes ignorálása sem jógikus. A kettő közti harmónia elengedhetetlen.

A tanárnak képesnek kell lennie arra, hogy megítélje a tanítvány kapacitását és képességét és annak megfelelően tanítson. Például képzeljünk el egy tanárt, aki éppen visszatért a púnai intézetből, ahol Geetajival és Prashantjival vett órákat és megpróbálja „ismételni”azokat az új dolgokat, amiket tőlük tanult. Fel kell mérnie a tanítványok és a saját képességét, hogyan kinek és hogyan adja át ugyanazt a tudást. A „legújabb” instrukciók sima ismétlésével még nem válik jó oktatóvá. A tanár kompetenciája abban a képességben rejlik, ahogyan átadja azt a tapasztalást, amit a saját tanárával való együttműködésben megtanult de a saját tanítványainak képességének megfelelően.

Ma az Iyengar jóga világméretekben is óriási elismerésnek örvend, ezért egyre több ember érdeklődik a tanítás iránt is. Az a nagyfokú tisztelet , amit az Iyengar jóga megkövetel, a maga Guruji által meghatározott magas szintből ered. Guruji és az Intézet egy specifikus tantervet hozott létre, ami a különböző szintű oktatók képességeire épül. Ez biztosítja, hogy semmilyen tanár nem tanít a képességein túl, vagyis nem okozhat sérülést, ezzel egy időben a tanár „tanít”, a tanítvány pedig „tanul”. Egészen addig, ameddig a tanár követi a meghatározott irányvonalakat, igazságos marad a tanítványokkal és a tárggyal kapcsolatban. Ezért a kezdők nagyon szigorú irányelveket és instrukciókat kapnak, hogyan jelenjenek meg, hogyan beszéljenek, mit és hogyan tanítsanak. Azt is mondhatjuk, hogy bizonyos mértékig a kezdő oktatókat „szájbarágósan” képzik, ami biztosítja, hogy ne okozzanak sérülést és hogy a tárgyat az azt megillető tisztelettel mutassák be.

Az oktatóknak emlékezniük kell arra, hogy a tanítás a tanulás kezdete, és nem a vége .A számtalan ászana gyakorlása és előadása nem jelenti azt, hogy az illető szükségszerűen jó oktató is egyben, a jó tanár jele az a képesség, amivel másokat az ászanák könnyed és stabil kivitelezésére tud rávezetni. A technikai jártasság nem elegendő ahhoz, hogy jó tanár legyen valaki. Guruji azt mondja, „a humánus és az érzelmi megértés létfontosságú. A jó oktatás a fejben világosságot, a szívben tisztaságot igényel. „

Guruji szavaival összefoglalható a számtalan tulajdonság néhány jellemző és mindannyiunk által gyakorolandó része: „A tanár legyen világos, okos, magabiztos, kihívással teli, gondoskodó, figyelmes, konstruktív, bátor, megértő, kreatív, teljes mértékben elkötelezett és elhivatott a tárgy tudására, megfontolt, lelkiismeretes, kritikus, jókedvű, tiszta és nyugodt. Legyen erős és pozitív, meggyőző, hogy bizalmat hozzon létre tanítványaiban, legyen negatív magával szemben, hogy kritikusan szemlélje saját gyakorlását és hozzáállását. A tanárnak folyamatosan tanulnia kell.”

Mi, mint az Iyengar Jóga oktatói egyfolytában azon kell dolgoznunk, hogy a Guruji által említett tulajdonságokat elérjük, megtartsuk és saját példánkat állítsuk a tanítványaink elé, akik közül néhányban talán a tanítás lehetősége szunnyad.

(Forrás: Iyengar Yoga News, UK, Spring 2004)

Geeta Iyengar: Mindnyájan Karma jógik vagyunk

Azt a felkérést kaptam, hogy a Karma jógáról beszéljek. A jóga egy. A saját önös érdekünkből osztjuk fel vagy adunk neki nevet. A felosztás és névadás után azt hisszük, hogy a Patandzsáli által leírt jóga különbözik Krishna Árdzsúnának magyarázatra kerülő jógájától. Aztán azt hisszük, hogy a Hatha Jóga Pradipika által leírt jóga különbözik Patandzsáli jógájától és Krishnáétól a Gitában.

Swami Sivananda Radha és köztem lezajlott megbeszélés alatt megegyeztünk abban, hogy a Jóga egy. Akkor miért harcolnak az emberek az én vallásomról vagy a te vallásodról? Miért tesznek különbséget a Hatha jóga, a Rádzsa jóga vagy a Karma jóga között? Ezek nem különböznek.

Ha tanulmányozzuk mindazokat a jógával foglalkozó és a védikus írásokat, arra jutunk, hogy a jóga egy. Hogyan lehetséges ez? Mi ,emberek, bár földrajzilag különböző területről származunk, mindannyian rendelkezünk intelligenciával, érzelmes lények vagyunk és a testünk anatómiája is azonos. Talán eltérő az ízlésünk az ételek terén, de maga az étel mindannyiunk számára létfontosságú. A víz mindannyiunk számára létfontosságú. Szóval mint emberek nem nagyon különbözünk.

Mint emberek egyek vagyunk, így a problémáink is azonosak. Szinte mindegyikünk azonos típusú problémákkal küzd. Néha boldogok vagyunk, néha szomorúak. Máskor fájdalom lakozik a testünkben. Nincs olyan, akit ne támadna meg valamiféle betegség: lázasak leszünk, megfázunk, köhögünk, mindez azonos. Van olyasvalaki talán, aki azt mondja, hogy egyáltalán nem szenvedünk? Nem. Senki se mond ilyet.

Bármihez is fogunk, a problémák és az akadályok felütik a fejüket. Ha azt mondjuk, hogy felejtsük el a gondokat és csak éljünk, attól még azok ott maradnak. Meg kell ismernünk, hogy mik okozzák ezeket a gondokat. Bizonyos szempontból ez elég negatív képet fest. De ha elég mélyre ásunk, akkor megérthetjük ezeknek a problémáknak a mélységét. Ez nem egyfajta pesszimista szemlélet, inkább igaz látásmód.

Amikor egy emberi lény megszületik, a karmából születik meg. Ez a legalapvetőbb dolog, amit ismernünk kell. A születés nem egyfajta hirtelen megjelenés. Közvetlen kapcsolat van a korábbi és a jövőbeli életeink között, ezek mindegyike a jelenhez kötődik. Ha azt gondoljuk, hogy ezen és ezen a napon születtünk és a későbbiek folyamán az életünk majd egyszer csak megszűnik, ami mindennek a végét is jelenti, ennek nincs semmi értelme. Van benne egyfajta folytonosság.

Születésünknek oka van. A születés nem csak egy fiziológiai akció. Ebbe az életbe karmával érkezünk, a születésünk klésa mulaha. De mik ezek a klésák (hátráltató tényezők)? Avidja: tudatlanság, Asmita: ego, Raga: csüngés, ragaszkodás, Dvésa: averzió, Abhinivesa: az élethez való ragaszkodás, a haláltól való rettegés.

Minden tettünk ezen az öt hátráltató tényezőn alapul. A karma tavát pedig a cselekedeteink hozzák létre. A születésünk ezekből a tényezőkből származik. Ha ezek nem lennének, nem lenne okunk a születésre. Ez az emancipáció.

Tudod, amikor egy gyermek megszületik, felsír, és amikor felsír, akkor tudjuk, hogy életben van. Akarjuk, hogy ez felhangozzon. De miért kezd el sírni, amikor megszületik? Ez egy kérdés. Mindannyi idő, amit az anyaméhben töltött és most kibújik. Amikor megérkezik erre a világra, a küszöbön még emlékezik, ebben a pillanatban még emlékszik az eddigi életeire, Jaj! Minő sors, már megint itt vagyok ezen a világon! Ezért sír fel a gyermek. A nevetés és a mosolygás csak később következik.

A gyermekben meg van a bölcsesség ebben a pillanatban hogy azt mondja, nem szabadna ezzel a hibával a világra jönnöm. Az emancipáció felé kell törekednem. De aztán, ahogy világra jövünk, annyira belefeledkezünk, hogy elfelejtjük mindazt, amit a születésünkkor még tudtunk.

A hátráltató tényezők a gyökerek. A korábban megtett karmák gyümölcsöt hoznak. Ha jót cselekedtél, jó gyümölcsöt, rossz dolgokért rossz gyümölcsöt, bátor dolgokért bátor gyümölcsöt, gyenge tettekért gyenge gyümölcsöt.

Kirsna azt mondja a Gitában, hogy két út vezet az emancipációhoz. Azok, akiknek erős az intelligenciája, a jnyána jógát, a többiek a karma jógát követik.

Azok, akik ilyesfajta intelligenciával rendelkeznek, nagyon biztosan abban, hogy az Úr létezik. Nincs kétségük. Így arra koncentrálnak, hogy elérjék az Istent, nincs kilengése az odaadásuknak. Nagyon kevesen vannak ilyenek. És mivel a karma mindnyájuknak izgat, ebben az értelemben mindannyian karma jógik vagyunk.

Vágyakkal jövünk a világra. Ezek kerülnek az utunkba az emancipációhoz vezető utunkon. Karma jógát követjük és rögtön fel is tesszük a kérdést: „mit kapunk majd ebből viszont?”

Krisna azt mondja, elvégzed a munkát, de a munka mögött a szándék nem tiszta. Irigységből cselekszel. Büszkeségből cselekszel. Azt mondod, megtisztelő, hogy megteheted. Tehát cselekszel, talán jót, de a mentális háttér tele van ezekkel az ellenségekkel. Ám kifelé a tett jól néz ki.

Végezd a karmát oly módon, hogy felajánlod az Úrnak. Jól át kell gondolnod, mielőtt bármiféle karmát végzel. Mi okból teszed? Mi a gondolatod mögötte? Szolgálja azt az okot, amit gondolsz?

Látnunk kell, hogy az eszünk a karmán jár, a karmában való tökéletesítésen és nem annak a gyümölcsén. Ha azt kérik tőled, hogy ápold a kertet és öntözd a növényeket, nézd meg, hogy minden növénynek jutott –e belőle. Ez a karma. Ne pedig azt gondold: „ó, ez másvalakinek a kertje, miért foglalkozzam vele? Mit fognak adni azért, hogy locsolom ezeket a növényeket?”

A karma jóga végzéséhez az elmédnek és a szándékodnak tisztának kell lennie. Nem szabad, hogy az eredményen járjon az eszed. Nem szabad azon fennakadnod, hogy „mindezt megcsináltam, hadd kapjam meg most azt.” Szenvtelen cselekvéshez másféle elme háttér szükségeltetik.

Krisna mondja, hogy bár karmát teszel de ambíció lakozik a karmában. Ambícióval cselekszel, néha rossz ambícióval. Még talán imát és ambícióval mondasz. Ne legyen benne ambíció.

Ha a cselekedeteid mindig mindenféle mentális zavarral vannak megfertőzve, akkor ez nem karma jóga. Kívülről talán karma jógának néz ki. Meg kell történnie a csiszolásnak és a tisztításnak.

Mondok egy egyszerű példát, mert egy ászana és pránájáma órát tartunk: csinálod az ászanát, de nem tudod, hogy helyes vagy helytelen-e az akció. Az érzékenységnek és az érzékelésnek elő kell bújnia. Addig meg csak vársz. De ne gondold, hogy azért, mert elkerülöd a cselekvést, ez majd szabaddá tesz a karma kötöttségéből. Ellenkezőleg, még több karmát hozol létre.

Meg kell tisztítsd magad a karma jóga végzése által. Tégy bátor tetteket vágy nélkül. Végezz karmát saját magad megtisztításáért. Minden tisztátalanságnak mennie kell. A karmával kell tisztítanod, aminek folytatódnia kell.

Végezetül hadd mondjam, hogy a karma jógát mindenkinek végeznie kell, méghozzá vágy nélkül. Nem szabad megkülönböztetnünk, hogy mi Patandzsáli jógája, mi a karma jóga, mi a jnyána jóga, mi a bakti jóga.

Krisna sosem tett megkülönböztetést. Azt mondja: tudd nagyon jól, hogy létezem. Én vagyok az Úr. Benned létezem. Mindenki szívében lakozom. És én mozgatom ezt a gépezetet. Ha a te géped a karmával , a jnyánával, a baktival, a testeddel, a fiziológia funkcióddal, az anatómiai funkcióddal működik, azt mondja, én itt vagyok.

Ha tehát azt érzed, hogy az Én létezik belül, azt mondja, vezetni foglak. Ha teljesen átadod magad, én Te benned vagyok és segítek neked. De egészen addig, amíg megkülönbözteted magad Tőlem, a benned lévő Úrtól, ez nem fogja megoldani a problémát.

És ezért kezdtem a beszédemet azzal a ténnyel, hogy ezzel a karmával születünk. A megtisztulási folyamatnak folytatódnia kell. Ha megteszed, akkor eljön az idő, amikor tudod, hogy nincs benned vászana, vágy.

Csak akkor, amikor a vágy eltűnik, jön létre a megszületés és a halál, a karma végzése és a karmában való elveszés ciklikusságától való megszabadulás.

A karmának ez a hálója meg kell, hogy törjön. Ehhez mindenféle függőségtől mentessé kell válj. Ha ez a cél, minden szinten el kell kezdened követni.

És nem lehet rögtön elérni a végét. Ha meg akarod mászni az Everest-et, minden nap kell hegymászást gyakorolnod. A testednek minden magasságot meg kell szoknia. Képesnek kell légy a légzésre és hogy toleráld. Fokozatosan kell előrejutnunk, akklimatizálódnunk. Ez a szádana (a szabadság ösvénye). És ez az, ahogy a tisztulás megtörténik.

Ne tégy különbséget a cselekedeteid közt. Ezért van az, hogy végül így kell imádkoznunk: „Uram, akármilyen karmát is tettem, a rosszakat, amiket nem tudva alkottam és a jókat, hadd adjam át az Úrnak.”

A karma akkor kezdődik, amikor reggel felkelünk. Gondolj az Úrra, mielőtt kiszállsz az ágyból. Tartsd fel a kezed és mondd: hadd legyen darshan a kezeimből. Add, hogy ne történjen semmi rossz a kezeimből. Hadd valósítsam meg a kezeimet, mert ezekkel a kezekkel végzem a munkámat. Ne menjen félre semmi, vagy ments meg Uram.

Add meg magad az Úr Krisnának. De ha bármi rosszat vagy jót tettem, akármi történjék is, Sri Krisna Paramaste. Ő megvédelmez.

Isten áldjon. Minden jót. Remélem, megértettétek.

Nem vagyok egy nagy szónok, de ami a szívemen van, azt elmondtam. Köszönöm szépen.

Forrás: Iyengar Yoga News, UK, Spring, 2009, Fordította: Répássy Erika (Iyengar Jóga oktató)

Miért ne igyunk vizet jóga óra közben?

Ha valaha is próbáltál víz fogyasztása után fejjel lefelé pózokat, vagy kartámaszokat végezni, akkor a kérdés magától értetődő.

Nincs szükség arra, hogy vizet igyunk, mert az Iyengar jóga gyakorlása közben nem szükségszerű, hogy izzadj. Ha mégis izzadsz, az azt jelenti, hogy a testednek meg kell szabadulnia némi méreganyagtól, illetve hogy a levegő meleg és párás.

Ha szükséges, igyál az óra után, azonban a gyümölcslé jobb, mint a víz, mert pótolja a testből elveszített cukrot. Ha száraznak érzed a szád óra közben, görbítsd hátra a nyelved, hogy nyál termelődjön, ami nedvesíti a szájat.

Forrás: Iyengar Yoga News (Iyengar Yoga Association UK) 2007.

GREEN YOGA – ZÖLD JÓGA

Gyakorlati tanácsok, amikkel jelentős változást tudsz elérni

• Egyszerűsítsd az életed, amennyire csak tudod.
  Légy tudatában annak, hogy milyen hatással van az életviteled a környezetre. Készítsd egy listát, hogy milyen „cuccokat” használsz naponta, hetente, esetenként és hogy általában hogyan élsz.

   

• Gondold át még egyszer, mielőtt vásárolsz, valóban szükséged van rá?

   

• Csökkents, használd újra, hasznosítsd újra! Próbálj meg kevesebb szemetet termelni azáltal, hogy odafigyelsz arra, mit használhatsz vagy hasznosíthatsz újra.

   

• Próbálj meg olyan termékeket keresni, amik minél kevesebb csomagolást tartalmaznak. Pl. egy teafilter egy kis papírban van elhelyezve, ami egy dobozban van és amit még egy celofán vesz körül…érted?!

   

• Ha egy nagyobb háztartási gépet szeretnél lecserélni, válassz energiatakarékosat.

   

• Vásárolj 100% újrahasznosított, klórmentes papírterméket, legyen az írólap, konyhai kéztörlő, WC papír, stb.

   

• Zuhanyozz fürdés helyett és legyen az is nagyon rövid.

   

• Használd a mosógépet alacsony hőmérsékleten.

   

• Használj hagyományos szárítót a szárítógép helyett.

   

• Javíttass meg mindenféle csöpögést a csapokban vagy a csövekben.

   

• Csavard le a hőfokszabályzót két fokkal télen és a légkondicionálót két fokkal felfelé nyáron (vagy egyáltalán ne használd az utóbbit).

   

• Kapcsolj ki és kapcsolj le a hálózatról minden gépet, amit egy jó ideig nem használsz. Egy számítógép pl. 15 wattot, egy mikrohullámú sütő pedig 8 wattot használ, amikor nincs bekapcsolva de be van dugva a konnektorba.
• Vásárolj helyi termesztésű, organikus terméket, amikor csak lehet, vagy termelj Te magad, ha van rá lehetőséged.

   

• Szüntess meg mindennemű gyorsételt az étrendedben. Hatalmas felesleget termelnek ezek a cégek, sokszor nem támogatják a helyi termelőket és sokszor egészségtelen ételeket kínálnak.

   

• Legyél vegetáriánus vagy vegán. Az állattenyésztés föld-, víz- és levegőszennyezést okoz és nagyban hozzájárul a globális felmelegedéshez. Mindemellett az erőszakmentesség jógikus gyakorlása minden lényre érvényes, így az egész környezetre.

   

• Komposztálj. Nézz utána, hogyan lehetséges, ha nem tudsz kültéren komposztálni.

   

• Mondj NEM-et minden műanyag szatyorra, amit feléd nyújtanak. Használj saját hordozható táskát minden esetben, ne csak a piaci bevásárlásodnál.

   

• Ültess fát. A növekvő fa a széndioxid porszívója!

   

• Válts zöld energiára. Érdeklődj a helyi lehetőségeidről.

   

• Változtasd meg a közlekedési szokásaidat. Sétálj, kerékpározz, oszd meg mással a gépjárműved és használj tömegközlekedési eszközt, amikor csak lehet.

   

• Repülj ritkábban, ha egyáltalán.

   

• Legyél igazi ökoturista! Az ökoturizmus egyre növekvő iparág, ami sokszor nem természetbarát. Fedezd fel az otthonodhoz közeli helyeket és ne felejtsd el, hogy a légiközlekedés a globális felmelegedés legnagyobb okozója, még akkor is, ha a túrád öko-tudatos.

   

• Ne használj műanyag palackot. Igyál csapvizet, ha ez biztonságos, vagy szűrd meg. Ha szükséged van arra, hogy vizet vigyél magaddal, használj rosdamentes acél vagy üvegpalackot.

   

• Változtasd meg a befektetéseidet társadalmilag vagy környezetileg felelős befektetésekbe és bizonyosodj meg arról, hogy ezek a cégek felelős lépéseket tesznek a klímaváltozás tekintetében.

   

• Cseréld le a hagyományos izzóidat energiatakarékos körtékre.
  Ezek 10szer annyi ideig jók és 2/3-dal kevesebbet fogyasztanak.

   

• Használj környezetvédő tisztítószereket.

   

• Iratkozz le mindenféle hagyományos levelezési listáról, így nem csak fákat menthetsz meg, hanem a postaládád sem lesz teli mindenfélével.

   

• Bíztass kiadókat, hogy használjanak újrahasznosított papírt a könyvek, újságok, magazinok és hírlevelek kiadásához és gratulálj azoknak, akik ezt követik.

   

• Gyakorolj környezetbarát öblítést: „if it’s yellow, let it mellow, if it’s brown, flush it down”, „hagyd, ha sárga, húzd, ha barna”. Egy átlagos 4 tagú család évente 20.000szer húzza le a WC-t. Még ha vízbarát rendszert is használ, ami 6 litert fogyaszt egy öblítésnél, még mindig hatalmas mennyiség megy kárba évente.

   

• Ha autót vásárolsz vagy bérelsz, válaszd a legalacsonyabb fogyasztásút, vagy egy hibridet.

   

• Legyél karbon-semleges. Ez egy elég egyszerű módja annak, hogy felelősek legyünk a mindennapi életünk által termelt karbon negatív hatásának

   

• Cselekedj – írj a helyi politikai vezetőknek és szavazz.

   

• Támogasd a helyi könyvtárat. Nincs túl sok ingyenes dolog a világon, de a könyvtár igazán nem kerül sokba a vásárláshoz képest.

   

• Bíztasd a cégedet, szervezetedet, iskoládat, családodat és barátaidat, hogy csökkentsék a karbon kibocsátást és oszd meg ezt a listát mindenkivel.

ARE WE FEELING TOO GOOD OURSELVES FOR OUR OWN GOOD?

See original article here.

TUL JOL EREZZUK MAGUNKAT A SAJAT ERDEKUNKBEN?

A minap kerult kezembe a What is Enlightenment? (Mi a megvilagosodas?) magazin nyari szama, amiben a szamunkra kisse ismeretlen szociologiai helyzet fonaksagarol szamolnak, meghozza arrol, hogy az utobbi evtizedek soran a sokszor tulzott dicseret allt a kozeppontban az USA tarsadalmaban. A cel az volt, hogy biztositsak az altalanos jo erzest, kisebb legyen a bunozes, altalaban mindenki boldog legyen.

Az eredmeny, ugy tunik, talan pont az ellenkezoje…

A cikk eredetije angolul itt erheto el, a magyar osszefoglalot pedig alabb olvashatjatok:

A 70es evektol kezdodott az a szociologiai hozzaallas, hogy ha minel nagyobb az ember onbizalma, annal boldogabb, produktivabb es egeszsegesebb lesz az illeto. Igy nottek fel generaciok, akik azt hallottak szuleiktol es tanaraiktol, hogy alapvetoen mindenki fantasztikus es hogy ezzel jo tisztaban lenni. Az 50es evekben a tinik 12%-a ertett egyet azzal az allitassal, hogy “Fontos vagyok”, mig a 80as evek vegere meghetszerezodott, a tinik 80%-a hiszi ezt. Ez a koncepcio egeszen a kormanyzatig is elert, ezzel probaltak megelozni a tinedzserek teherebe eseset, droggal valo visszaelest , a munkanelkuliseget es a bunozest.

Az onbizalom koncepcio valojaban mar vagy egy evszazada jelen van Amerikaban, William James amerikai filozofus es pszichologus szerint ha valaki eleri a celjait, akkor novekszik az onbizalma, ha nem , akkor csokken. Nem csoda, ha ot tartjak az amerikai pragmatika atyjanak. A mai vilagban azonban az onbizalom annyira tavol all a valosagban elert celoktol, hogy a tinik 80%-a meg a kozepiskola befejezese elott ugy gondolja, hogy fontos ember.

De mi ebben a rossz? 1970 es 2000 kozott tobb mint 15 ezer cikk szuletett arrol, hogy mi a kapcsolat az onbizalom es az elet kulonbozo terulete kozott. 2002-ben egy egyetemi professzor osszeszedte a kutatasok lenyeget, mely 2005-ben latott napvilagot es szamos hiedelmet megkerdojelezett:

a tulzott dicseret alacsonyabb teljesitmenyt eredmenyez, nem vezet sikeresebb kapcsolatokhoz – sokszor ezek az emberek allitjak pellengerre a letezo kapcsolataikat problema eseten.

Az alacsony onbizalom nem vezet korai szexualis elethez es nem teszi az embereket agresszivve – sot, talan pont az ellenkezoje igaz.

A legfontosabb pedig, hogy a nagyobb onbizalom boldogsaghoz vezet, sem igazolodott.

Amerikaban ezt a generacio neve Generation Me (En generacio). A cikk konkluzioja pedig az, hogy az eredeti pragmatikahoz valo visszateressel talan eljutna oda ez a generacio, hogy a sokat hangoztatott “erek valami” gondolat ne csak egy idea legyen, hanem vegre aktivitasi talajra talaljon.

Es hogy miert tartottam ezt fontosnak? Talan azert, mert nalunk pont az ellenkezoje volt/van uralkodoban, es gondolotebreszto lehet, hogy a szomszed fuje nem feltetlenul zoldebb…

2008-2009. Répássy Erika. Minden jog fenntartva!