Mégis nekiindulok, ismét egyedül és az eddigiekhez hasonlóan hatalmas lelkesedéssel:)

Három hét a púnai Ramamani Iyengar Mamorial Yoga Institute-ban, az Iyengar család és több kitűnő oktató tolmácsolásában Guruji munkája a lakóházával egy udvarban található Intézetben.

Lesz blogírás (ha az indiai internet is úgy akarja), a részleteket az INDIA 2012 című oldalon olvashatjátok.

Az órák helyettesítésre kerülnek, figyeljétek az Amrita Jógaközpont honlapját!

…merengek magamban, miközben a mallorcai menedékhelyünkön kémlelem a csillagos eget a mérhetetlen nagy csönd közepette. Valahogy nehezen megy le néhány nagyobb falat a torkomon az univerzum tortájából. Történt ugyanis, hogy érkezéskor az autó intézése volt az elsődleges tevékenység, ami meg is alapozta a hét lazításának menetét. Az autót egy gyűjtő weboldalon foglaltuk, mely nagybetűkkel hirdeti, hogy autói FULL INSURANCE-szal rendelkeznek, no hidden costs, azaz nincs szükség kiegészítő biztosításra-ezért is szoktuk őket használni. Aki már bérelt autót külföldön, tudja, hogy a biztosítás olykor a bérleti díj még egyszer történő kifizetését jelenti…ennyit a jó kis special offerek-ekről. A pultnál egy túlságosan is talpraesett, mondhatni arrogáns helyi kislány fogadott, aki közölte: vagy fizetünk még 40 EUR-ot a FULL insurance-ra (ami szerinte semmit nem takar, legalábbis az üvegeket és a kerekeket biztosan nem), vagy zárolnak a kártyánkról 400 (!!!) EUR-ot, amit majd az autó sérülésmentes visszaszolgáltatása után reményeink szerint jóváírnak…aha…5 óra utazás után és az egész hét élménye előtt jó kis belépő. Arról nem is beszélve, hogy az autón nincs olyan elem, amin ne lenne sérülés, jegyzőkönyv még kérésünkre sem készült. A másik okos húzás, amit 1-2 éve vezettek be ezen a relatíve apró szigeten (értsd: másfél óra alatt átérsz a túlsó végébe, még ha nagyon nem is akarsz), hogy előre ki kell fizetni egy FULL tank gázolajat és az autót üresen kell visszavinni. Erre kétféle megoldást látok ex-szőkén, vagy kivégezzük az üzemanyagot és bevontatjuk a négykerekűt (az eddigiek szerint nem olcsón), vagy veszítünk a benne maradó litereken…A végén gyakorlatilag pont kétszer annyit fizetünk azért, hogy a végén ne is nagyon használjuk az autót-na de ez már igazán a mi problémánk- mint a „web búkingon”.  Visszatérítés nincs, de hát értsük meg… Persze, hogy értem, nem vagyok komplett hülye a biznisznez, de valamit mégsem értek mostanság. A gátlástalanságot. Mintha semmi nem lenne elég. Nem elég keresni az autón? Nem elég keresni a repülőjegyen? Az már lemegy a torkomon, hogy mindenért külön díj dukál (extra lábhely – 158 cm-rel ez nem érint), elsőbbségi beszállás (Ferihegy 1-es buszozásnál igazán mindegy), azt is értem, hogy van booking fee, de azt már nem, hogy ez személyenként és utanként dukál – tehát ha egyszerre veszek két személyre jegyet oda-vissza, akkor hirtelen 4x számítódik fel egy foglalás esetén) és hogy ezek után még a kártyahasználatért is kell fizetni, de ha utalsz, akkó’ meg azé’. Fizetni meg, ugye, mégis csak kell. Szóval fizetek. Na de hogy van ez??? Ez olyan, mintha kérnénk óradíjat egy jógaórán, de külön fizettetnénk az esetleges eszközhasználatért, ami persze kötelező lenne, míg nem engednénk, hogy valaki sajátot hozzon?! Vagy mintha valaki elmenne egy forró teremben végzett jógafoglalkozásra és még pluszban megkérik a fűtés árát…vagy a másik oldalon ez olyan, hogy a felszolgáló nem kapja meg a felszolgálási díjat, hanem elteszi a menedzsment, ami mostanában Budapesten dívik? És mert ŐK valahogy mindig többen vannak, vagy mert nyerőbbnek tűnik az alkupozíciójuk, vagy mert hangosabbak és mert a másik oldalon kevesen vállalják a palotaforradalom megszervezését és lebonyolítását, végül mégis mi járunk pórul?! Na de hol van a tisztesség és a lelkiismeret?! Vagy csak bízzunk abban, hogy végül mindenki elnyeri méltó…hm…jutalmát?!

Aztán eszembe jut egyik indiai jógaoktatóm mondata, hogy mit is lehet várni a jógától…vagy talán a józan észtől (?), csak annyit, hogy a reakcióidat analizálod…és…megváltoztatod. Gyakorlom. Néha kiengedem a gőzt és többnyire csak bámulom a hegyről a naplementét a tengeren, ahogy minden nap teszi a dolgát, tovatűnik, hogy reggel ismét melegen köszöntsön. Come rain or come shine.

Éjfél van. Lassan az autó visszaváltozik tökké, a báli topánkám pedig hegymászó bakanccsá és lassan ismét Budapesten ébredek majd fel egy hét álom után, mit számít akkor bármiféle biztosítás, ha mindannyian ugyanabból a tányérból válogatjuk a lencsét és a végén együtt fövünk az univerzum elnyűhetetlen üstjében?!

Itt ülök a Hadikban, csakúgy, mint majd’ minden nap mostanság. A Hadikban, mely oly sok éven át kísértetkastélyként hordozta a múltat a ráerőszakolt jelenbéli funkcióival. Mint lokálpatrióta tizenegykeres és Gárdonyi tér lakó/dolgozó/létező, kíváncsian vártam a metamorfózist. Valahogy úgy, mint 6 éves forma gyerekként a világ kibontakozását, hogy mi ez az egész és mi dolgom itt?

Lassanként ízlelgettem a helyet, mint valami jó kávét, kortyonként, hagytam, hogy átjárjon, ráérősen…miközben eszembe jutott Márai könyve Krúdy utolsó napjáról a Szindbád hazatérben, ahol a költő visszasírja a múltat, amikor az embereknek még volt stílusuk, urak és hölgyek tudtak lenni, ahol a törzshelyen a főúr törzsasztalához vezette a törzsvendéget és ahol kettejük között egyfajta bensőséges kapcsolat alakult ki az évek hosszú sora alatt. Egy belső és külső világ FB és okostelefon nélkül, személyes kontaktussal és őszinte érdeklődéssel. Aztán erről (is) beszélgetünk a helyi erőkkel, akik a kávéházat igazán személyes élménnyé teszik, Józsival, Andrással és Ottóval, akik harmincon túli koruknál fogva talán azonosan látják a sebességétől csupán egy csíkként érzékelt 21. századot, akikkel kicsit visszasírjuk az élet természetességét, emberiességét „bezzeg a mi időnkben” módra…Optimista vagyok, mert számtalan hasonszőrűt ismerek, akik valami másra vágyunk, mint a gyors, olcsó,  személytelen, felszínes, pazarló és a gondolkozást sokszor mellőző globális propaganda, másra, mint a mindenen zsörtölődő és arrogáns „mindent jobban tudok” attitűd, olyan közegre, ahol van emberi méltóság, elismerés, megbecsülés és jut idő és energia egy mosolyra meg egy kedves szóra mindkét részről, mert valahogy mégsem csak a Hadikban vagy vendég, hanem a Földön is…és csak egy kis időre.

Talán ezt érzem, talán azt a „balatoni nyár” fílinget 18 éves korom tájékáról, amikor a „lét elviselhetetlen könnyűsége” hatalmasodik el a balzsamos nyári estéken, új ismerősökkel és régi barátokkal, és ahol tudom, hogy ez a pillanat csak most, csak itt és csak veletek jöhet létre.

P.S. a szerző némi öniróniával veszi tudomásul a tényt, hogy bár kritizálja a modern kor kommunikációs csatornáit (lásd FB ésatöbbi), mégis szemrebbenés nélkül használja azokat…

„Generally, there is a growing
tendency in all segments of society to assess all our problems on the business
yardstick of profit and loss. This attitude happens to be a big obstacle to our
progress in higher spiritual life. The common man, when in need of certain
necessities of life, goes to the shop and buys things from the shopkeeper by
paying cash. It is regrettable that this cash and carry attitude is being
introduced in pursuit if higher ideals of our ancient moral codes and spiritual
matters.

We shall not expect immediate beneficial results when practicing Yoga, worshipping God, performing evening
and morning rituals, repeating Lord’s name, etc., in the manner of an hourly
paid worker who expects his wages at the end of each hour of his work. We
should not worry about the time spent on these matters, nor assess it on the monetary
basis. Once such thoughts are entertained, we sink low.

Yoga and spiritual practices should not be equated with shopping in a supermarket.”

(Tirumalai Krishnamacharya: Yoga Makaranda, the Nectar of Yoga, 1934)

Greetings as I return from China. I wanted to share with you all a few precious moments from the extraordinary event that was BKS Iyengar’s historic trip to China. This was the largest group that he has ever taught – 1000 students were expected and almost 1400 were present. In an interview with the Times of India, Guruji spoke of the importance of the event and described it as being the latest step in the thousands of years of cultural exchange between India and China. Chinese speakers likened BKS Iyengar to the Bodhidharma (who brought to Buddhism from India to China) and Lao Tzu (one of the founders of Taoism). The Chinese community received Guruji and the senior teachers with overwhelming love and appreciation. Guruji was indefatigable, dynamic, and passionate. His teachings were simple yet profound.

At the summit, before the conference, Guruji received a rock star greeting at the convention hotel. There were so many students and well-wishers assembled that we were concerned for a bit that he was going to be trampled!

Before the summit began, there was a day of sightseeing that lasted late into the night. Then, the next day, a press conference where Guruji came in to the sound of the Star Wars theme! On that second evening, there was a fifteen course banquet and two hours of talks by yoga teachers from all over Asia.

Guruji talked a lot about the heart continuously and the divinity that lives within it. His words were simple, direct, and profound. He ended his talk by telling us to love each other and live peacefully. He told us how to approach learning at the convention: with an empty brain, letting go of our own ideas, heartful, with eyes wide open, and with heartful, attentive awareness.

He began the first day of teaching by holding up a leaf and comparing it to our feet. He was poetic and inspired. He then taught Tadasana, Utthita Trikonasana, Utthita Parsvakonasana, Prasarita Padottansana, Parsvottanasana. He explained that these are the most important standing poses.



He said, “The brain becomes light when we have good alignment. Our movements should be dynamic, lovely and lively.” He ended the class with a very deep savasana.

Guruji was scheduled to teach for two hours the first and second days. The first day, he taught all 1400 students for three to three and a half hours. He had been scheduled to teach two. He stood the entire time, and came back halfway through the afternoon class that Birjoo Mehta was teaching (a review of the morning class) to see if the students were “understanding well.” Hard to believe our beloved Guruji is in his 93rd year.

On the second day, he taught for three and a half hours and reviewed the standing asanas from the first class, and then taught Bharadvajasana, Virasana, Parsva Virasana, Marichyasana III, and Pascimottanasana. He wove in many of the yoga sutras: I.2, I.14, I.16, II.34, II.17.

He taught and explained the elements and wove them into his teaching with a special focus on the skin (akasa), both inner and outer. “To work with motion,” he said, “the skin has to be soft.” Here’s a taste of this teaching: in Bharadvajasana on the back body, the posterior skin moves down.
 On the front body, the inner skin turns.
The skin on the back body should be soft to turn.

On the third day, Guruji’s teachings were beyond words during another three and a half hour class. He taught with simplicity, but at the same time it was subtle and practical. He began by responding to what he observed in the students, saying that some practice for fitness and to be physically attractive and that “This is important, but it’s the beauty of yoga is that it makes you naturally beautiful.”

“Don’t practice for cosmetic beauty, practice for cosmic beauty. Practice for inner beauty and inner light. When you have inner light you have inner beauty, cosmic beauty. Go from cosmetic state to cosmic state.”

He then began teaching through demonstration by his granddaughter Abhijata. His focus was on how to practice when your are in a mudha (dull) state. He showed Supported Backbends and Supported Inversions. For tamas or dullness, he taught to work from the periphery. For a rajasic or over- active state the same poses done differently. For rajas you work with the inner body.

Tamas turns to rajas, and rajas turn to sattva. In other words, dullness and lethargy transforms to attachment and activity, and this ultimately transforms to wisdom and peace.

The rest of the class was like a teacher training. He taught five different ways of doing Sirsasana, Sarvangasana and Urdhva Dhanurasana. He taught how to begin working with inversions. It was a very beginner group so he taught from the base in all the asanas, but once again he balanced simplicity with subtlety.

We broke at 1:00 came back at 3:00 for question and answer. Then we had a group photo with all 1400 people. This was followed by yoga demonstrations and talks. We, the assistants, were honored and garlanded. Then Guruji was garlanded and honored again, and again and again. The Chinese students sang us a song about love lasting for ten thousand years. It went right to our hearts. The event was scheduled to end at 6, but we went until 8:30. It was a spectacular event. The Chinese community welcomed us from their hearts and showered us with love.

We are part of an extraordinary lineage, in which the teachings have been passed down to us faithfully. We have a tremendous opportunity to practice what we have been given and transform our lives.

I return from this experience with joy, fullness and love in my heart. I will be sharing my experience of the convention and some of Guruji’s teachings at my evening class on Tuesday, June 28.

With love and blessings to all,

Patricia”

KÉPEK/Pictures

Ha tanácsra van szükséged, hívj minket bátran:)

hosszú évek után végre megjelent BKS Iyengar klasszikus műve, a Jóga új megvilágításban magyarul!

Ára: kedvezményesen 4000 Ft az Amrita Jógaközpontban.

A másik Geeta Iyengar tudását foglalja magában, címe Iyengar Yoga for Motherhood, a jógavilág legalaposabb műve nőknek a szüléssel kapcsolatos időszakra gyakorló sorokkal, táplálkozási tanácsokkal, receptekkel.

Ára kedvezményesen 8500 Ft az Amrita Jógaközpontban.